Látogatók
Indulás: 2006-12-20
 
Vasmacska

VASMACSKA interjú – Balaton Endre (gitár)

 

Endre, egy eredményes nyomozás után sikerült rád bukkannom, meglepődtél a megkeresésem miatt?

Bevallom, meglepődtem, és nagyon jól is esett, azt hittem, régen elfeledett név már a Vas Macska (így, külön írva!), és senki nem emlékszik már rá, és senkit nem is érdekel.  

Hogy vagy mostanság? Kapcsolatban vagy még a metal zenével, a metal színtéren bekövetkezett változásokkal?

Mit mondhatnék? Aki arra számít, hogy megszállott metálosként bőrbe-szegecsbe öltözve seggig érő hajjal hajtom buli után a benzintyúkokat, annak csalódnia kell… Joviális, kétgyermekes családapa vagyok, a tollazatom is erősen „megkopott” már, és igaz, hogy a farmer-bőrdzseki összeállítás nem idegen tőlem, ránézésre senki nem mondana rockernek. A külső változások persze ugyanazt az embert takarják- mai napig is metálzenét hallgatok, de nem az új előadókat, ezeket a Nightwish kivételével nem is ismerem… Udo, Gamma Ray, Saxon, Def Leppard, Annihilator, Helloween, Accept még mindig, ezeket nem tudom megunni. Néhány évvel ezelőtt elkezdődött valami folyamat, ami nekem nem igazán tetszett. Vegyük például a régi nagy kedvencet: Metallica! Számomra az utolsó Metallica album a „fekete” lemez volt, aztán levágatták a hajukat, és valami újhullámos metált kezdtek nyomni (Load, Reload…), ami lehet, hogy művészileg nagyon zsír, de nekem innentől a Metallica érdektelenné vált. Megosztotta a rajongótábort ez a változás, nálam a negatív előjel játszott… A metál-rap házasításával operáló NU-metal bandák sem hagytak mély nyomot bennem, így maradtak a régi, megbízható nevek- az AC/DC-ben nem csalódik az ember.

Kezdjük a legelején, mikor, hogyan kerültél kapcsolatba a metal zenével? Könnyen lehetett metal hanghordozókhoz jutni akkoriban?

Én az akkori Leninvárosban laktam (ma Tiszaújváros), itt működött egy ifjúsági klub, ahová szívesen jártam. Itt találkoztam először rockzenei albumokkal, itt láttam-hallottam először embert elektromos gitáron játszani, 12-13 évesen itt fertőződtem meg a rockzene (ide sorolom én a metalt is) szeretetével. Az első hanghordozó az AC/DC: Dirty Deeds Done Dirt Cheap c. albuma volt, amit hosszas könyörgésemre a klubvezető kazettára másolt nekem, és otthon ezt hallgattam szinte mindig. Később a klub beszerzett más rockalbumokat is, nem győztem a kazettákat vásárolni a zsebpénzemből. Így lettek nekem Black Sabbath, Nazareth, Iron Maiden, Deep Purple vagy Rainbow felvételeim, ennek köszönhetem, hogy igényes zenén nőttem fel, és a zenei ízlésem eszerint formálódott. Mikor a klub megszűnt, sokáig csak a rádióból lehetett felvételeket rögzíteni Komjáti György műsoraiból. Lemezekre, lemezjátszóra nem volt pénzünk, kazettákat másoltunk, és sz.rtunk rá, hogy zúg-sistereg a felvétel, ha jó zene szólt rajta. Mai napig is több mint száz kazettát őrzök, bár lejátszani nincs min…

Mikor döntötted el, hogy neki állsz gitározni? Hány éves voltál akkoriban? Egyáltalán hogyan esett a választásod erre a hangszerre?

Az említett klubba járt egy tőlem 3-4 évvel idősebb srác, neki volt egy Musima de luxe (Made in NDK!) elektromos gitárja, amit néha lehozott a klubba. Előfordult még, hogy valaki dobozgitárt hozott, akkor azon játszott, aki tudott 4-5 akkordot, kézről kézre járt a gitár, én meg tátott szájjal figyeltem, hogyan kell lefogni a hangokat. Aztán mikor megunták, és elmentek csocsózni, vagy sörözni, elsompolyogtam a gitárral egy sarokba, és próbálgattam a technikákat. Egész jól ment, úgyhogy fájó szívvel egy időre lemondtam a kazetták vásárlásáról, és elkezdtem gitárra gyűjteni. Anyámék persze iszonyúan tiltakoztak, akkoriban a gitáros, zenész maga volt a lázadó kapitalista ördög… aztán mégis meglett a gitár, (egy nylonhúros klasszikusgitár) és onnantól nem volt megállás. Ez 13-14 éves koromban lehetett, és gyorsan rájöttem, hogy nem olyan hangszert vettem, amit akartam,mert ezen nem úgy szóltak a hangok, mint a kedvenc felvételeimen. A középiskolában ösztöndíjas voltam, ebből gyűjtöttem össze egy igazi elektromos gitárra (Jolana Galaxis, Made in Czechoslovakia!), és egy Vermona gitárerősítőre. Egy barátommal torzítót is szerkesztettünk, kábeleket, mindent, és együtt játszottunk a kedvenc zenekarainkkal! Hosszú órákig gyakoroltuk a szólókat, riffeket, próbáltuk kitalálni, hogyan játsszák ezt és ezt, és szépen lassan észrevétlenül megtanultunk nemcsak gitározni, de zenélni. Jöttek új barátok, és egyszer csak valaki kimondta: csináljunk zenekart! Csináltunk. Persze nagyon gyengék voltunk technikailag, vacak, szedett-vedett hangfalak, házi készítésű erősítők (30 W!), de már szólt a zene! Szép idők voltak…

Más hangszeren is játszol?

Ma már más szelek fújnak, egy olyan zenekarom van, amivel bálokon, rendezvényeken, lagzikban (NEM RÖHÖG!!!) nyomjuk, itt több dologhoz kell érteni, az ember óhatatlanul is megtanulja, hogyan kell billentyűzni, most már ez a hangszer sem idegen számomra, és hát a hangtechnika fortélyait is el kellett sajátítani, így keverőpulton is „játszom”. Mióta nem dobossal zenélünk, azóta nem ültem dob mögött, de régebben sokszor vettem kézbe a verőket is, mivel Pidi barátom megmutatott néhány jól hangzó technikát, és amíg ő pihent-sörözött-stb., addig én ütöttem egy-két dalt a bulikban. Az ének hangszernek számít? Azt is művelem.

Kik voltak a példaképeid, hatásaid, hogy gitáros lettél?

Lehet, hogy megint csalódást okozok, de a legjelentősebb hatással Hank Marvin volt rám. Ő a Shadows szólógitárosa! Olyan érzéssel játszik/játszott, hogy sokat tanultam tőle a felvételeit hallgatva. De tetszett még az akkori „gitáristenek”: Richie Blackmoore, Toni Iommi, Bryan May fazonja is. Nagy jelentőségű volt a Pink Floyd: The Wall c. albuma is, David Gilmour egyszerű, tiszta akkordokból építette fel a gitárjátékát: semmi virga, mégis frenetikus élmény! Mivel én sosem voltam gyors kezű gitáros, ezt nagyon megjegyeztem… Később valaki azt mondta, hogy a stílusom a Gary Moore-éhoz hasonló (még a Thin Lizzy-s időszakból), ezt óriási dícséretnek vettem…

Emlékszel még az első gitárodra illetve komplett felszerelésedre, hangszerparkodra?

Az első egy Cremona klasszikus gitár volt (1300.- Ft). Mint említettem, ez nem fedte az elképzeléseimet, így követte egy Jolana Galaxis elektromos gitár (ára 5000.- Ft). Ehhez vettem egy Vermona Regent K300 típusú gitárcombo-t (9000.- Ft-ért), és egy torzítót építettünk 741-es IC-k felhasználásával. Ez már rockosan szólt! Később ezt egy Fender Wah-Dist pedállal váltottam fel (4000.- Ft, használtan vettem), ez simán hozta a kívánt hangzást, bár a torzítója kicsit szolidabb volt, viszont cserébe nem gerjedt úgy. Mikor behívtak katonának, (ott kezdődött a vendéglátós zenélési korszak), ez a cucc jól kiszolgált egy ideig, aztán megismertem néhány helyi zenészt, és betették a bogarat a fülembe, így tovább fejlesztettem. A Jolana gitárt egy használt Gibson (15000.- Ft volt, akkoriban egy havi fizetés!), a Vermona erősítőt egy Marlboro (20000.- Ft volt, minden pénzem ráment, még kölcsön is kértem a zenésztársaimtól, és vettem mellé 3500.-ért egy KORG hangológépet is, több hónapra eladósodva…) váltotta fel. A Fender pedállal minden úgy szólt, ahogyan kellett, sokáig a Vas Macskában is ezt az összeállítást használtam megtoldva egy Ibanez Compressorral, meg egy Cry Baby Wah-pedállal. Aztán a Gibsont eladtam, kis ideig egy Ibanez Road Staron játszottam, de kényelmetlennek találtam, így visszatértem a Gibsonhoz, ám ezt már újonnan vettem, és kis átalakítás után annyira bevált, hogy azóta is ezen játszom. A Vas Macska idejében a Marlboro teljesítménye (30W) kevés volt, vettem egy 160W-os Laney ládát egy Simms-Watts 100W-os fejjel, ez már tudta azt, amit kellett. Aztán a Simms leégett, a Laney ládát eladtam, és vettem egy Roland Cube-ot. Ez sokáig szépen kiszolgált a kisebb bulikban, de nagyobb színpadokon a teljesítménye elmaradt a kívánttól, így eladtam, vettem egy 40W-os Stagg combot és egy 60W-os Powerstate basszuscombot. Ma a Gibson mellett két ZOOM effektprocesszort (505 és 9002) és az említett Stagg-Powerstate összeállítást használom, teljes elégedettséggel- a KFT-s flanger-es hangzástól a Bikinis Daczi Zsolt-soundon át a legdögevőbb Annihilator-os metal hangzásig mindent tud a cucc.

Ami a zenekarosdit illeti, a Vasmacska volt az első bandád vagy előtte már bontogattad a szárnyaidat valamilyen formációkban?

Első zenekaromat Detonátornak hívták, de a pincéből nem jutott ki, csak a haverok tudtak róla. Aztán a seregben a Helyőrségi Művelődési Otthon házi zenekarában játszottam, a zenekart erről HEMO-Globin-nak neveztük el. Ez már komoly csapat volt, itt ismerkedtem meg Pidivel (polgári nevén Markó György, dobos, a Vas Macska egyik alapító tagja), aki valami Vas Macska nevű miskolci metálbanda dobosa volt, és miután kezdetben igencsak utáltuk egymást, rövid idő alatt országos barátok lettünk. Zenei téren, és emberileg is kitűnő összhang alakult ki köztünk, így elmondta, hogy a zenekarának a gitárosa külföldre távozott, tehát leszerelés után szükség lesz egy gitárosra, hogy a csapat ismét működjön. Örömmel mondtam igent, és nem is bántam meg. A feloszlás után nem is akartam másik zenekarba beszállni, mondhatom, hogy az első és utolsó metálzenekarom volt.

Ami a Vasmacskát illeti, hogyan, mikor jött össze a zenekar? Korábban ismertétek már egymást? Mit kell tudni a többi tag zenei múltjáról?

Mint említettem, én a katonaság után szálltam be, előtte a többiek már letettek valamit az asztalra, Boros Zsolt „Bőri” (gitár, ének), Kovács Péter „Pojec” (basszusgitár), Novák Attila (vele én nem is találkoztam, gitáros volt), és Markó György „Pidi” (dob) felállásban. Két évig működtek, aztán a sereg kib.szott velük, addigra nevet szereztek Miskolcon, rajongótáboruk volt, és jól hangzó repertoár ütős, gyors és kemény dalokkal, dallamos, fülbemászó énekkel. Pidi ismertetett meg velük, ők meghallgatták a játékomat, beszélgettünk az elképzeléseinkről, és befogadtak gitárosként, és barátként is. Zenei múltjuk lényegében nincs, mindenki autodidakta módon, rengeteg kitartó gyakorlás útján magától tanulta meg, amit tudott, akárcsak én, így jól össze tudtunk hangolódni. Amúgy Bőri és Pidi egy suliba jártak, Pojec és Attila pedig a baráti körbe tartozott.

Kik voltak a legnagyobb kedvenceitek akkoriban?

Tudatosan próbáltuk például az Accept: Russian Roulette c. albumának a hangzását utolérni- akkoriban az volt a legdögösebb hangzású germán metál album, és mi kifejezetten ehhez a stílushoz álltunk közel. Vokált írtunk (Pidi és én már rendelkeztünk egy év vendéglátós tapasztalattal ezen a téren, alkalmaztuk is szorgalmasan), páros szólókat tercben, kiállásokat, mint az Iron Maiden, ritmusriffeket, mint a Metallica vagy a Testament. Mégis az említett germán metal hatás volt a legerősebb, az ehhez a stílushoz tartozó zenekarok (Helloween, Running Wilde, Accept, később Udo, Gamma Ray) hangzását próbáltuk utolérni.

Szerinted profi zenészek voltatok vagy lelkes amatőrök? Értem ezalatt, hogy magatoktól tanultatok meg játszani a hangszereiteken vagy jártatok zeneiskolába, tanárhoz stb.?

Senki nem járt zeneiskolába, sőt, a magyar zeneoktatás akkoriban a könnyűzenét valami mostohagyermekként kezelte, gitár, vagy basszusgitár oktatás gyakorlatilag sehol nem volt, a Kodály-módszer magyarországot a „képzetlen” rockzenészek országává tette. Egymástól tanultunk, rengeteg otthoni gyakorlás útján fejlesztettük a technikánkat. Engem kifejezetten érdekeltek a zenei témájú szakkönyvek, folyóiratok. Hangszerelési, összhangzattani dolgokról sokat olvastam, így ragadt rám némi zenei elméleti tudás, ezt aztán jól tudtuk kamatoztatni.

A zenekar nevét ki hozta? Nem tartottátok komolytalannak?

Bőri volt a zenekar motorja, fő alapítója, a név is az övé. Mikor én megismertem a zenekart, már jól csengő név volt a Vas Macska, meg sem fordult a fejemben, hogy komolytalan lenne. Aztán, mikor először hallottam koncerten több száz embert egyszerre skandálni: VAS-MACS-KA! VAS-MACS-KA! tudtam, hogy ez a névválasztás nagyon jól sikerült!

Miskolcról indultatok, hogyan emlékszel a város akkori színterére? Olyan legendás bandák voltak ott, mint a Rotor, az Atomic vagy az Almighty?

Visszagondolva, büszkeséggel tölt el, hogy ilyen zenekarok között jegyezték a Vas Macskát is. Sajnos nagyon kevés lehetőség volt akkoriban a szerényebb anyagi helyzetben levő bandák előtt. Kevés buli, ritkán. Felszerelése csak a Rotornak volt, ha ők koncerteztek, mindig lehetőséget kapott valaki a bemutatkozásra. Amúgy csak várhattuk, hogy valamelyik művelődési ház szervezzen egy-egy koncertet, ilyenkor aztán öt-hat zenekar is fellépett, idegen hangtechnikával, ingyen, lelkesedéstől hajtottan. Ilyen bandákra emlékszem még az említetteken kívül, hogy: Megtorlás, Marylin, Vivien, Marathon, nem is tudom…

Szerinted a Rotor révén indult el Miskolcon a heavy metal mozgalom?

Egyértelműen sokat segített, hogy ők léteztek, bár szerintem az EDDA volt az első igazán „őszinte, kőkemény” rockzenekar Miskolcon. A város hangulatát először nekik sikerült megragadni, és zenébe önteni. Amit ők itt hagytak, azt vette át a Rotor, és sokan már nekik köszönhetik, hogy metal koncertet láthattak. Jani mai napig is megszállottként hajt, minden tiszteletem az övé, és a csapatáé.

A rivalizálás vagy az összetartás, összefogás, az egészséges undergroud színtér létrehozása volt jellemző a miskolci bandákra?

Azt hiszem, mindezekből egy egészséges keverék adta a miskolci zenekarok igazi sokrétűségét. Nem nagyon tudnék egyforma stílusú bandákat mondani. A Rotor a klasszikus heavy metalt, az Atomic a thrash-t, a Marylin a glam metalt, a Vas Macska a germán-speed-et nyomta. Már csak „szakmai büszkeségből” is igyekeztünk egyedi hangzásvilágot kialakítani, nehogy még az árnyéka is rávetüljön valakire, hogy lenyúlt valami riffet vagy egyebet a másiktól. A rockfesztivál jellegű közös bulikra is „összedobtuk” a cuccot, kinek mije van, például a dobosok egyvalaki dobján játszottak, hogy ne kelljen folyton átépíteni a dobszerkót. Csak a pergőt hozta mindenki magának, meg a cineket, ezt cserélték, nehogy valami „dobgyilkos” szétverje a cuccot, aztán a következő zenekarnak ne legyen mivel zúzni. Erősítőt, gitáralapot is egyvalaki hozott, aztán azon játszott mindenki. Mai szemmel nézve kaotikus állapotok voltak, de mindig mindenki segített a másikon.

Szerinted Miskolc egyfajta metal fellegvárnak volt tekinthető a ’80-as években? Emlékszel az 1987 augusztusában, az Akrpolisz moziban lebonyolított metal fesztiválra?

Biztos, hogy akkoriban sok metálzenekar működött a városban, de az is biztos, hogy kevesen voltak, akik kijutottak a próbahelyről, és be is mutathatták a zenéjüket. Én ’87 augusztusában szereltem le, ez az említett rockfesztivál kimaradt az életemből…

Egyetértesz azzal, hogy azokban az időkben nem Budapest centrikus volt az underground színtér, hanem vidéken is komoly pezsgés bontakozott ki?

Sajnos nem. Akkor is az volt, előtte is, utána is, hogy ha valaki el akart érni valamit, akkor vagy komolyan villantani kellett a korpát, vagy fel kellett költözni Budapestre. A vidéki „pezsgés” csak a vidékieket érdekelte, de a legnagyobb megmozdulások mindig a fővárosban voltak. Hány olyan csapat volt az elmúlt 30 évben, amelyik vidékről ért el jelentősebb sikert? Tankcsapda, Lord, korai Edda, többet nem is tudok… A többi zenekar hiába „pezsgett”, ha senki nem állt melléjük.

Milyenek voltak a próbáitok, a próbahelyetek? Önálló próbateremmel rendelkeztetek vagy béreltétek?

Rendszeresen, és fegyelmezetten próbáltunk. A basszusgitárosunk, Kovács Péter, Pojec a szüleivel Szirmabesenyőn, egy családi házban lakott. Itt a pincében alakítottuk ki a próbatermet, tojásosdobozokkal szigetelve, ahogy kell. Még felvételeket is készítettünk itt, hogy így kielemezhessük a dalokat. Nagyon jó helyünk volt ott, és minden tiszteletem a Pojec szüleié, hogy lehetőséget adtak erre, és tűrték az ezzel járó zajt, és kényelmetlenséget. Az egyetlen hátránya volt a dolognak, hogy Miskolcról még ki kellett buszozni oda, és ha lekéstük a buszt, borult az időbeosztás akár oda, akár vissza. Én Tiszaújvárosból pl. 50 km-t buszoztam oda, ugyanennyit vissza, hogy próbálni tudjunk- ez sok időmet és pénzemet felemésztette, bár ekkor még ez nem játszott szerepet- vállaltam, csináltam. Megérte!

Milyen rendszerességgel próbáltatok?

Mikor leginkább fénylett a zenekar csillaga, heti 2-3 próba is volt. Jól összeszoktunk, és nagyon élveztük is.

A másodgitáros Boros Zsolt volt, aki egyben énekelt is, az ő feladata csak a vokálozásra redukálódott vagy konkrét dalokat is énekelt?

Itt némi félreértés van: Boros Zsolt, Bőri a zenekarvezető, szólógitáros, énekes, mindenes, szövegíró, zeneszerző, frontember, mókamester és remek barát volt a zenekar motorja! Szó sem volt „másodgitáros” szerepről! Ha ilyen megkülönböztetést akarunk, akkor az inkább én voltam, bár én is írtam szövegeket, és zenét. Leginkább úgy működött a dolog, hogy Bőri hozta az ötleteket, aztán közösen gyúrtunk belőle dögös Vas Macska dalt. Mindenki hozzátette az ötleteit, megcsináltuk, eljátszottuk, aztán, ha mindenkinek tetszett, akkor megtartottuk, ha nem sikerült elég húzósra, akkor átformáltuk. Az én szerepem inkább ott volt jelentősebb, ahol hangszerelési-harmonizálási kérdések merültek fel, ezekben én voltam otthon, Zsolti inkább ösztönös tehetség volt. Nagyon jól nyomta.

Mindösszesen egy háromszámos demót tudhattok magatokénak, mikor éreztétek, hogy eljött az ideje egy hangzóanyag rögzítésének? Egyáltalán, hogy álltatok neki a felvételeknek? Volt valamilyen tapasztalatotok, hogyan kell egy demót elkészíteni?

Igen, mai füllel meghallgatva még mindig jól szól az a felvétel… Egyszerűen hallani akartuk, hogy igazi stúdióban felvéve hogyan is szólnak a dalaink. Sok pénzbe került, de megérte, nagyon büszkék voltunk rá, és a Metal Hammer Hungarica is jó kritikát hozott róla. Sok házi felvételt készítettünk bemikrofonozott hangfalakról, deckkel, de sosem voltunk elégedettek az eredménnyel, lévén a technikai dolgoknak igen híján voltunk, még egy keverőpultunk sem volt.

Milyen felszerelés állt rendelkezésetekre a demo elkészítéséhez?

Technikai érdekeltségű ember lévén, jól körülnéztem, a dobot egy Yamaha DX7-es segítségével ütötte fel Pidi, tehát nem élő dob hallható a felvételen. A saját gitárjainkat használtuk, Bőri egy Winner, én egy Gibson gitárt használtam, mindketten ugyanazt a Rockman torzítót kaptuk hozzá. A bőgő egy általam ismeretlen márkájú, de precíz és szép hangú cucc volt, Pojec saját hangszere. 16 csatorna állt rendelkezésünkre, ha jól emlékszem, egy Tascam szalagos magnóra rögzítették a hangot.

Stúdióban vagy a próbateremben vettétek fel? Mennyi idő állt rendelkezésetekre?

Egy miskolci stúdióban dolgoztunk, Detvai Gyula és Heinzler István volt a hangmérnök. Három napig dolgozhattunk, az első napon felvettük a dobprogramot, a másodikon a zenét, a harmadik napon már csak az éneksávok rögzítése, és a végső keverés volt hátra. Elégedettek voltunk. Ide tartozik, hogy kb. egy évvel később rögzítettünk még egy demot, ez a ROTOR próbatermében történt, Ferenczi Laci és Szentesi Jani volt a felvételvezető. Itt már Kohán Attila volt a gitáros, és Veres Csabi alias „Náci” énekelt. Öt dal került a szalagra, és nem szólt rosszul, de ezt már nem publikáltuk sehol. Nem sokkal később a zenekar megszűnt.

Beszélnél nekünk a demóról bővebben? Milyen volt a minősége, hogyan születtek a számok, ki írta a dalokat, a szövegeket, milyen témák inspirálták a szövegeket stb.?

Maga a demo a már említett Russian Roulette hangzását igyekezett utolérni, és mint említettem, elégedettek voltunk vele. Dalok és szövegek?... Mikor összeállt a csapat, és beszélgettünk a jövőről, megkértem a fiúkat, hogy ha elkezdünk dolgozni, a néhány meglévő „sátáni” motívumokat felvonultató dalt töröljük a programból. Úgy éreztem, hogy sokkal többre vagyunk képesek, és igazam is lett. A szövegekben továbbra is fel-felbukkant „Őfelsége” és a „lakhelye”, de már nem funkciótlan rémként, hanem művészi kellékként. Egyre inkább a fantasy és a misztikum felé fordultunk, de azért némi „társadalomkritika” is belefért a műfajba. A három dal mindegyikből tartalmaz: a „Bűn” egy látomás egy ember próbálkozásairól, hogy megküzdjön a tisztesség és a könnyebb, de becstelenebb előrejutásra csábítás közötti választás problémájával. Útmutatást jelent az ilyesmire fogékony fiataloknak, azt remélem. A szöveg és a zene alapvetően Bőri munkája, de az alkotás mindig közösen haladt az ötlettől a megvalósításig, így mindenki hozzátette a maga dolgait. A „Villámlovas” egy gyönyörű mese, tiszta fantasy stílusban. Adott egy jelenség, a villámlás-mennydörgés. Ehhez szőttük a történetet az égen szilajul vágtató lovasról, aki rémítő lódobogás kíséretében villogtatja kardját a rettegő emberek feje fölött. A zene és szöveg az én ötletem volt, aztán a szokott módon kidolgoztuk együtt. Az „Aranyásó” megint Bőri agyából pattant ki, párhuzamot vonva az éjjel-nappal gürcölő, mégis megélhetési gondokkal küszködő melós, és egy mindenre elszánt aranyásó között, aki tíz körmével kaparja az aranyat a földből, ha kell, de nem nyugszik, míg a szegénységből ki nem tör. Közben észre sem veszi, hogy eltelik az egész élete úgy, hogy nem is élvezte a munkája gyümölcsét, és rongyosan, fázva, és elfelejtve hal meg egy küzdelmekkel teli élet végén. A másik, öt tételt tartalmazó felvételről is hadd ejtsek pár szót. Ezen a „Dög”, „Felirat egy új-fundlandi kutya sírjára”, „A halott”, „A Féreg”, és „A Halál” kapott helyet, utólag visszagondolva mind egy-egy epikus mű, amiről oldalakat lehetne írni. Bőri kitűnő érzékkel nyúlt a témákhoz, az ötleteit pedig Edgar Ellen Poe verseiből, vagy (kapaszkodj meg) japán rajzfilmekből merítette, persze ne hagyjuk ki a roppant színes és élénk fantáziáját sem!

Zeneileg hogyan jellemeznéd a Vasmacska stílusát?

Akkoriban ezt hívták Germán metálnak: gyors és középtempós dalok, nagyívű dallamok, páros szólók tercben á la Helloween, Accept, Iron Maiden vagy Stormwitch.

A demóra felkerült három nótánál többel nem is rendelkeztetek vagy esetleg a többit nem tartottátok méltónak arra, hogy megjelenjenek, mert a minőségével elégedetlenek voltatok?

Termékeny zenekar voltunk, jó néhány dalt megtartottunk a régiekből (a katonaság előttről), és sok újat is írtunk. Bármelyik megállta volna a helyét felvételen is, de nem volt rá pénzünk, hogy a stúdióidőt kifizessük.

Elégedettek voltatok a végeredménnyel vagy lehetett volna jobb is?

Elégedettek voltunk, a felvételek jól sikerültek. Persze utólag sokat beszélgettünk arról, hogy ha több idő állt volna rendelkezésre, még jobbat is tudtunk volna, de hát pont ezért csinál egy zenekar demot: hogy visszahallgassa, kielemezze a felvételeket, és tanuljon belőle.

Terjesztettétek a felvételt?

A Metal Hammer Hungarica részére elküldtük. Írtak róla, és a címünk is megjelent. 15-20 darabot küldtünk szét a levélíróknak, és a művelődési házak népművelőinek is vittem néhányat.

Milyen kritikákat kaptatok rá és mennyi ment el belőle?

Az említett magazin 1991/9. számában jelent meg a kritika, idézem szó szerint: „A miskolci Vas Macska nem tegnap és nem is tegnapelőtt alakult. Jónéhány éve küzdenek Miskolcon a srácok. De megrogyasztotta őket a katonaság. Sőt, a posta is kibabrált velük, hiszen ’89 óta most harmadszorra küldték ’89-es keltezésű szalagjukat. Mi most kaptuk meg először. A két év nem hallatszik a nótákon. Heavy metal a legjobb jelző erre a muzsikára. Részleteit tekintve, néha speedbe hajló, de gondosan kidolgozott énekdallamokkal operáló zene. A Bűn riffjei és tempója King Diamond lemezeit idézi. A Villámlovas a jó öreg Iron Maiden nyomdokain indul el. Később német heavy metal szokások szerint meghangszerelt, szinte folyamatosan zakatoló két lábdobokkal alátámasztott, harcidal jellegű dallamok zengenek benne. A harmadik, Aranyásó című tétel, szintén germán hatásokat tükröz. Vidáman, hetykén pattog a speed metal, amit csak néha szakít meg egy-egy középtempós riffelés vagy némi keringő a nóta közepén. A két gitáros kiválóan dolgozik együtt. A dalok hangszerelése is a két gityóra épül. A Boros Zsolt- énekes/szólógitáros, Kovács Péter- basszusgitáros, Markó György- dobos és Balaton Endre- szólógitáros alkotta Vas Macska jelenleg gőzerővel dolgozik. Ha a ’91-es demo csak egy kicsit is túlmutat majd a ’89-es anyagon, akkor a Vas Macska bizonyára nem tűnik el a süllyesztőben.” A kritikát Cselő írta, és mi pozitívként fogadtuk.

1989-ben a miskolci Stár Kisszövetkezet megjelentetett egy mára már kultikussá, klasszikussá nemesedett kiadványt a „Black and speed metal” válogatást, nem volt esélyetek arra, hogy szerepeljetek ezen a kiadványon? Egyáltalán megkerestek benneteket a kazettán való szereplés lehetőségével?

Akkoriban sok kisebb-nagyobb zenekar nyomult Miskolcon és környékén. Volt kikből válogatni. Mi azért maradtunk le erről a felvételről, mert a készítők meg sem kerestek minket. Akkoriban ez úgy működött –szerintem ma sincs másképp-, hogy ha el akartál érni valamit, akkor a megfelelő emberekkel kellett eljárni sörözni, jópofizni, mindig mindenhol ott lenni, mutatni magad, szóval benne kellett lenni a „vérkeringésben”. Itt mutatkozott meg az egyik gyenge pontja a zenekarnak, hogy nem volt igazi kapcsolattartó ember nálunk. Eljártunk a próbákra, aztán hazamentünk, és mindenki élte a kis életét tovább. Néha egy-egy buli, koncert, aztán megint csend. Így nem lehet előre jutni, ma már tudjuk.

A korabeli fanzine-ek tudomást vettek a csapatról? Támogattak benneteket?

Nyilván ugyanezen okokból a MHH és egyéb underground kiadványok sem igazán tudtak velünk kapcsolatot találni, ha egyáltalán akartak. Támogatásról meg ne is beszéljünk, az senkinek sem járt, sem nekünk, sem másoknak. Akkoriban tudtam volna olyan neveket mondani, akik vastagon nyaltak a tűz közelében levő embereknek, aztán mégsem jutottak szinte sehova. Mi kipróbáltuk, hogy pusztán a zenével meddig tudunk haladni. Jelentem, nem sokra…

Gyakran adtatok interjúkat a különböző fanzine-eknek?

Gyakorlatilag Te vagy az első, aki megkérdezte, mi van velünk.

Szerintem nemcsak a metal élet, de a fanzine-ek is aranykorukat élték azokban az időkben, te ezt hogy látod? Mely fanzine-ek jutnak kapásból eszedbe?

A Metallica Hungarica, és később a Metal Hammer Hungarica. Mást nem ismertem/ismerek. Ezek is komoly pénzekbe kerültek, nekünk meg abból volt igen kevés…

A fanzine-ek szerinted az underground fontos támogatói?

Ebben nem tudok állást foglalni, a mi pályafutásunk egy két alkalomtól eltekintve kimaradt a korabeli fanzine-ekből.

Milyen gyakran léptetek fel élőben a Vasmacskával? Hogyan emlékszel vissza a koncertjeitekre?

Évi két-három koncertet nyomtunk. Ez nagyon kevés, de néha lejöttek a cimbik a próbákra, segítettek, kritizáltak (jó értelemben), mi is lejártunk az ő gyakorlóhelyeikre, és innen ismertük egymás zenéjét. A fellépési lehetőség nagyon kevés volt. A műv. házak nem szívesen engedték be a metálzenekarokat, mert féltek a közönségtől, a balhétól, a rendbontástól. Saját szervezésű koncertet senki nem mert vállalni, mert a terembérlés, a hangtechnika bérlése, a világítás stb. óriási pénzeket emésztett fel. A legjobb az volt, ha valahol fellépett a Rotor, ők rendszeresen biztosítottak előzenekarként fellépési lehetőséget a kisebb bandáknak. Ezúton is köszönet érte!

Mikor és miért oszlott fel a Vasmacska? Netán személyi és zenei ellentétek merültek fel vagy esetleg közbeszólt a katonaság?

A katonaság akkoriban sok zenekart taccsra tett, de a Vas Macska a sereg után újult erővel látott munkához. Ekkor csatlakoztam én is, és 2-3 év sikeres de nehéz munka után kellett belátnunk, hogy innen már nincs tovább. 1992-ben fejeztük be, a búcsúkoncert a Vörösmarty Műv. Házban volt. Semmilyen ellentét nem volt a zenekaron belül, nagyon sajnáltuk, de az anyagi dolgok, a pénztelenség volt a feloszlás oka. Kezdte magát olyan mértékben kinőni a zenekar, amit már nem tudtunk anyagilag vállalni. Utazás, felszerelés, mind-mind rettentő sokba került. Pidi, Pojec és Bőri friss házasokként érthetően nem elsősorban a zenélésre akarták költeni a kemény melóval megkeresett pénzüket, hanem a családjukra. Így egyre nehezebb volt összeegyeztetni a zenekar költséges dolgait a fészekrakással.

A korabeli interjúkból emlékszem, hogy a magyar underground zenekarok pályafutását, létezését nagyban befolyásolta a sereg, ez mennyiben, mennyire érintett benneteket?

A katonáskodás előtt a Vas Macska már szép sikereket ért el, kezdték a zenekart ismerni a rajongók. Én pont a katonaságban ismerkedtem meg Pidivel, és innen számíthatjuk az én tagságomat. Nyilván nem tett jót a zenekar ismertségének, hogy másfél évre kivonták a forgalomból, de mikor újra összeállt a csapat, és a régi dalok új hangszerelésben újra megszólaltak, a közönség rögtön elfogadta a bandát újra. Az új dalok is jól szóltak, ráadásul kicsit „hiánypótló” volt a Vas Macska akkoriban, hiszen ezt a fajta speed-power metált szinte senki nem játszotta errefelé. Sokan képviselték a thrash irányzatot, kevesebben a klasszikus heavy metált, de páros szólókkal és dallamos énekkel senki nem foglalkozott. Ráadásul, mikor mi leszereltünk és visszatértünk a színpadra, a többi zenekar akkor vonult be, tehát volt kereslet a zenére.

Lemezszerződésig nem is volt esélyetek eljutni? Kaptatok egyáltalán ajánlatot, hogy kiadhassatok egy lemezt?

Lemezről csak a „nagyok” álmodhattak. A Rotor lényegesen jobban állt, közönségbázissal, ismertséggel, cuccal és pénzzel rendelkeztek, mégis csak úgy tudtak lemezt kiadni (Tépj szét minden láncot!), hogy mindent ők fizettek. A Lord annak idején ugyanígy. A kisebb zenekaroknak maradt a próbatermi felvétel, a tehetősebbeknek stúdióban készült demókazetta, a csóróknak meg a nagy nulla…

A demo után is születtek Vasmacska dalok? Azok milyen irányt képviseltek illetve mi lett a sorsuk?

Jó néhány dalt írtunk még, a végén már egész epikus műveket, 6-8 perces darabokat, költői szövegekkel. Imádtam azt a szövegvilágot, amit Bőri meghonosíott a zenekarnál. Ezt a misztikus, fantasyba hajló témaválasztást és szövegkezelést megint csak a Vas Macska használta. A többiek (bocsi, de így van) megmaradtak a „kiszegecselt lelkem” és a „krómozott halál” kliséinél.

A budapesti zenekarok könnyebben jutottak lemezszerződéshez mint a vidéki csapatok?

Alapvetően több lehetőségük volt megismertetni magukat a közönséggel, a koncertszervezőkkel és a lemezkiadókkal is. Magyarország Budapestből és a Vidékből állt régen is és ma is. Ha valaki komolyan gondolta a zenélést felköltözött a fővárosba. Vidékről nem hallatszottak fel a hangok Budapestig… A Ramses-nek is pop-rockot játszó Hooligans-ként sikerült, heavy metálos Ramses-ként nem. Azóta is hány olyan zenekar van, amelyik vidéki székhelyű, és jegyzik valahol? Tankcsapda, Lord, mondj még kettőt!...

Mit csináltatok a zenekar feloszlása után? Folytattátok a zenélést vagy teljesen felhagytatok vele?

Gyakorlatilag Pidivel egy lagzis-vendéglátós zenekarban folytattuk, a többiek kiszálltak a zenei életből. Aztán pár év múlva Pidi is kiszállt, és ma már csak én vagyok a pályán, igaz, én is zenei „prostituáltként”, lagzikban, bálokon, rendezvényeken hang-fény-színpadtechnikával. Mindenki élte a kis életét, nevelte a gyereke(ke)t, és tojt a rockzenére. Egészen mostanáig…

Mi a helyzet a többiekkel manapság? Kapcsolatban vagytok még?

Mostanában vettük fel újra a kapcsolatot, ugyanis Bőrinek az a gondolata támadt, hogy esetleg fel kellene éleszteni ezt a bizonyos Vas Macskát. Gyorsan körbekérdezte a tagokat, ki mit szól hozzá, és mindenki benne van! Valami megmozdult, és bár anyagilag most sem állunk sokkal stabilabban, azért megpróbáljuk.

Össze szoktatok még jönni még egy kis nosztalgázásra, zenélésre vagy akár sörözésre?

Évekig szinte nem is tudtunk egymásról semmit, legalábbis én. Most, hogy elindult ez a szervezkedés, rendszeresen fogunk találkozni.

Szerinted a Vasmacska egy kultikus banda lett az évek folyamán? A mai rajongóknak mond-e még valamit a zenekar neve?

Én azt hittem, régen elfelejtett dolog már ez, erre Te is megkerestél… Nemrégen egy miskolci redőny-reluxa készítő cég emberei jártak nálam. Egyikük meglátta a gitárt, és kérdezősködni kezdett. Á, úgysem ismered, mondtam, egy miskolci zenekarban játszottam, Vas Macska volt a neve. Erre a figura kikerekedett szemmel sorolni kezdte a tagok nevét, a koncertek helyszínét, idézett a dalszövegekből, én meg paff voltam… Az üzletet ezek után természetesen megkötöttük.

Ha a Vasmacska demót valaki megjelentetné cd-n örömmel töltene el, beleegyeznél?

Mindenképpen! Bár nyilván most akkor lennék igazán boldog, ha egy stúdióban újra felvehetnénk azokat a dalokat, amiket akkoriban olyan szívesen játszottunk. Talán erre is sor kerülhet majd valamikor…

Endre, köszönöm szépen a válaszaidat, remélem nem untattalak, kérlek fejezd be az interjút, ahogy neked tetszik.

Nagyon köszönöm, hogy megkerestél, és, hogy lehetőséget adtál rá, hogy mindezt elmondjam. Remélem, nemsokára találkozunk egy Vas Macska koncerten!

 

(Iron Cat -2010)

 

 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Elfelejtettem a jelszót
 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre