A „Soul locked in flesh”-t 1994-ben megjelentette az amerikai Wild Rags Records cd-n, ez hogyan jött össze? Meglátták a bennetek rejlő tehetséget, fantáziát?

Nem, sajnos nem sikerült megegyeznünk, ráadásul rengeteg banda írta, hogy jól kibasztak velük. Ha valakinek ingyen reklám kell akkor jó a WILD R.R, mert híres arról, hogy nem tartja be a szerződésben leírtakat. Ez most kissé bután hangzik, de akkor nem kértünk sokat a demoért, itthon 250 FT-ért adtuk, külföldön, keleten 4$, nyugaton 6$. Egy ilyen szerződéssel nem akartunk sokat kaszálni, mert hát örültünk volna a reklám értékének is, de ha olyanon nem tudsz megegyezni egy kiadóval, hogy küldjön számodra a kész CD-kből némi eladható példányszámot (nem 3 jegyű volt a darabszám), akkor nem szívesen adod ki a kezedből a masterkazettát! Ráadásul még a borítóval is volt némi vitánk, úgyhogy nem kértünk ebből.

A Wild Rags szívesen szerződtetett volna benneteket? Ismerted a kiadó kiadványait?

Hát ezt nem tudom, hogy mi volt a terve, de sok levelet váltottunk velük, volt mikor nehezen válaszoltak és nem azt írták, amit hallani akartunk. Van egy üzletpolitikája a Richardnak a W.R.R vezetőjének, mert neki először is mindegy, hogy kiadja-e vagy nem a kiszemelt banda anyagát, mert hát a világban sok együttes alakul percről-percre, van miből válogatni. Felveszi velük a kapcsolatot, akiben lát valami megfoghatót és mikor már elhúzta a mézesteasütit az orruk előtt, megváratja őket, majd mikor már a banda azt érzi, hogy minden veszett, nem lesz szerződés, akkor felajánl nekik valami trágya lehetőséget, amit persze vagy elfogadnak, vagy nem. Ha elfogadja az együttes, akkor megy a buli, de a szerződés legtöbbször csak egy másodlagos papírfecni lesz és még azt sem kapja kézhez a banda, ami aláíródott! A W.R.R pedig lekaszálja a teljes hasznot! Bravó, ez nekik így korrekt! A kiadványokat akkoriban figyelgettük, de így kiadó szerint nem jegyeztem meg semmit.

Akkoriban a Wild Rags egy kultikus underground kiadó volt, szerinted mennyi promóciót, reklámot biztosítottak a zenekaraiknak?

Úgy emlékszem ezzel nem volt gond, mivel azon dolgozni kell, hogy legyen bevétele. Szembejött némi anyag néha, de én a helyében jobban belefolytam volna az UNDERGROUND-ba, legalábbis szórólap formájában, mert az az érzésem, hogy a kiadott bandák terjesztették a saját készítésű papirokat, amivel reklámozták a kiadó által kiadott hanganyagot, meg persze tömték a kiadó pénztárcáját. Gondolom lehet érezni ebből a pár mondatból, hogy nem igazán értek egyet ezzel a hozzáállással, sem a zenei műfajban, sem az élet más területén. Úgy sejtem, hogy ha valaki hősnek akar látszani, de az ígéreteit nem tartja be, az csupán egy szánalmas tahó, bárhol is született vagy a rangsorban bárhol is álljon. Lehet, hogy csak nekem van ilyen tapasztalatom a W.R.R-al ( …és higgyétek el nem a szőlő savanyú), de másként hangzana az, ha úgy indít, hogy „ segítek a promoció beindításában, aztán majd meglátjuk”. No, erről ennyit!

Kielégítették a demók az akkori igényeket, elvárásokat? Elégedett vagy a demók hangzásával vagy lehetett volna jobb is?

Az akkori visszajelzések alapján sokkal több pozitív értékelés volt, mint ami lehúzta volna akár a minőségi helyezést, de hát igen ritkán fordúl elő, hogy az is nekifog írni, akinek nem jött be! Bár előfordult és ha nem is esik túl jól az ilyesmi, de el kell fogadni és igen is megköszöntük a negatív kritikát is, ha az nem bunkó módon volt tálalva. Az első demo hangzását már említettem, éles volt. Talán azért nem tűnt fel a hallgatónak, mert abban az időben nagy volt a nélkülözés ezen stílus hazai képviseletében. A második anyag szerintem elég hallgathatóra sikeredett, persze ha több időnk-pénzünk van még rendesebben összepakoljuk. Ja!...és azért azt elmondanám, hogy tökéletes zenei anyag ritkán sikerül a zenész szemével, mert már ahogy történik a felvétel, úgy jut eszébe még valami plusz apróság, amit belelehetne gyúrni, hogy színesebb anyagot hozzon össze. Aztán a következő dilemma akkor támad rá, amikor a keverésre kerül a sor, mert hát legalább két féle irányvonalat lehet követni. Az egyik, hogy teletömni mindenféle harapós effektekkel, hogy kihozd belőle a stúdiók ászát, a másik, hogy ugyanezt koncerten visszatudd adni a közönségnek. Nincs annál nagyobb csalódás, mint hogy meghallgatsz egy állat bandát, akik annyira ott vannak a kiadott anyagukkal, hogy már majdnem kilógnak a zenelejátszódból és egy sokat várt koncerten nem tudják ezek nélkül a segédeffektek nélkül letenni eléd az ott produkált minőséget. Mi megpróbáltunk a S.L.i F. demon ezt vegyíteni, ezért kevés effekt segédlet mellett döntöttünk, nehéz ezt megállni. Pl…a ’In the last minute of last hour’ számban egy háttérhang mondja a refrént extra mélyen, ami balról kezdődik középre bejön és jobbra távozik, ezt már koncerten igen cinkes összehozni. Ezen hallatszik is, hogy nem természetes hörgés, de ezt így akartuk. Ez mellett van még egy-két apróság, ami fejhallgatón keresztül mászik igazán az agyadba. Szóval az ember soha nem tud igazán elégedett lenni, de azért úgy érzem ez egy élvezhető minőség!

1994-ben egy split anyagotok is megjelent mégpedig az M. M. I. Records jóvoltából és az anyagon a finn Necrobiosis-szal szerepeltetek, ez a lehetőség hogyan jött össze? Baráti viszonyban álltatok a finnekkel?

Egy barátom, Poller Csaba (aki rengeteget segített nekünk önzetlenül), levelezésben állt a kiadó frontemberével és Ő küldte ki az anyagunkat egy levélváltás során, mire fel lett ajánlva a lehetőség, már tényekkel tarkítva. A split EP lehetőség is tálalva volt a NECROBIOSIS- al együtt, de ez korántsem volt probléma, SŐT! Örültünk a lehetőségnek, bár egy időben volt a WILD R.R ajánlatával. Talán ezért is húzódtak a tárgyalgatások. Az M.M.I nagyon korrektnek tűnt és ahogy kiderült az is. A NECROBIOSIS-al is váltottunk pár levelet, jó arcok benyomását keltették a zenéjük is OK volt, de barátkozásig nem jutottunk el, ez amolyan zenei-munka kapcsolat vol

t.

Ami titeket illet, három, a „Soul…” demóról származó felvétellel voltatok jelen, miért nem írtatok vadonatúj dalokat a splithez?’

92 decemberében az Ákos kilépett az I.A-ból közös megegyezéssel, sok megoldhatatlan problémánk volt vele és neki velünk. Utolsó közös koncertünk ’93 január 15-én volt, itt készült egy video mix erről az atrakcióról, amin sajnos a Gábor rosszúl lett, így a koncert felénél letámogatták a színpadról, de azért jó buli volt. Nos ez után a koncert után fél évig dobos nélkül maradtunk. Nagyon szar egy fél év volt, már a végén a feloszláson gondolkodtunk. Ez alatt az idő alatt viszont folyamatban intéztük a split EP-t, rendbejöttem az elmaradt levelezéssel, megszerkeztettük az elöbb említett video-mixet. Nem tudtunk volna teljesen készre írni új számokat,bár a Gábor dolgozott már az új, később „Beginning of the end” címmel kiadott lemezen. Az igazi igazság az, hogy a SPLIT EP-t külföldre szántuk promo cuccként, hogy majd a következő anyagnak előhirnöke legyen. Egy kiadónak sokkal nagyobb és átfogóbb a terjesztési területe, mint amit mi betudtunk hálózni( bár az sem volt kevés).

A Necrobiosis zenéje mennyire nyerte el tetszésedet?

Nagyon tetszett, stílusban hasonlított a mi általunk képviseltekhez, szerintem ez egy nagyon jó párosítás volt. Az egészben csak azt sajnálom, hogy elhúzódott a kiadás pár apró probléma miatt, így csak ’94-ben tudott megjelenni és hogy a borító nem lett színes, mert féltek  a cenzúrától!

Annak idején széles körben terjedt el az anyag?

Az M.M.I recordsnak nagyon rendben volt a terjesztése, neki nem volt ledegradáló küldeni szórólapot a kiadott anagaikról. A mai napig van ebből az EP-ből a neten!

Ha teszem volt kijutottatok volna külföldre, lett volna lehetőségetek nyugaton fellépni, megálltátok volna a helyeteket?

Az igazi röhej az, hogy sok lehetőségünk volt, mert több meghívást is kaptunk. A svájci EXULCURATION-t elhívtuk, felléptünk velük a BLACK HOLE-ban( hozták azokat a finom kis- 180cm magas- MARSHALL erősítőket…) a lengyel BUNDESWEHRA-al is úgyszintén, mindketten szívesen láttak volna viszont minket. A francia SHUD-al is terveztünk egy közös turnét először itthon, aztán franciao-ban, de mindegyik lehetőség valami hülye baki miatt elúszott vagy csupán pénz kérdés volt, szerintem mi is tehetünk erről kicsit. Külföldön, minden nagyképűség nélkül mondhatom, hogy rendben lett volna minden, csak el kellett volna valahol kezdeni, mert az szülte volna a mégtöbb lehetőséget. Azért ez nem is olyan könnyű, mert pl. a Csaba főiskolára járt, nem mondhattuk neki, hogy hagyja ott, én ugyan egy felháborodásom során kiléptem a munkahelyemről, meg persze azzal az erős gondolattal, hogy „a bandáé az életem”, de ez nem ugyan az. Ez a SHUD-al folytatott szervezkedés és a CANNIBAL CORPSE elötti fellépési időszak volt, persze egyik sem jött össze!

A demo után komoly tagcsere zajlott le soraitokban, hiszen Sásik Csaba basszusgitáros, Garai Ákos dobos és te távoztatok, helyetekre pedig Nagy Sándor (dob), Lalátka Lajos (gitár) és Draskoba Ákos (basszus) érkeztek, miért történt ez a változás? Barátilag történt vagy maradt benned tüske?

Először is időrenbe szedve, mint már említettem az Ákos ’93 januárban játszott velünk utoljára, de ekkor már csak egy előre leszervezett koncertet segített végigcsinálni. Fél év múlva sikerült megfűzni a LIFE DISCUSSION ex dobosát Nagy Sanyit, hogy vállalja el ezt a posztot. Sanyi nagyon jó dobos és emberileg kifogástalan volt. Az elején talán azért kérette magát, mert csak felületesen ismert minket és őt más zenék is érdekelték nem csak a GRIND, így több lehetősége is akadt. Aztán végül is beadta a derekát, lehet, hogy a Kámfor és az Én rábeszélő képességem segített( vagy hogy kitakarítottuk a lakását…ha,ha), de a lényeg, hogy egy igazi ,tehetséges dobossal bővült a banda. Ha nem tudott egy bonyolultabb ritmust ledobolni, volt, hogy egész éjszaka nyomta, másnapra pedig úgy ment neki, mintha mindig is ezt játszotta volna. Igazi főnyeremény volt! Megtanulta a régi műsort, néhol változtatott (ami csak jobb lett) és elkezdtük készíteni az új anyag számait. Ebben az időben én jó pár hónapra kiestem mindenből egy ’nemlehettudni’ milyen betegség miatt, erről csak annyit, hogy 63 kg-ból leadtam 12 kilót és a barátnőm fürdett, mert én nem nagyon tudtam rendesen mozogni, szóval nem az élvezet szintjén mozgott a dolog! Azt hiszem, hogy ilyen helyzetben gondolkozik el az ember komolyabban az élet és halál összefüggésein, szerencsére csak a gondolatokig jutottam, meg aztán sokat tanultam ebből a betegségből! Mikor már én is rendbe jöttem koncerteket szerveztem vidékre és sokfele mentünk(….az a Debreceni buli!!), az EXTREME DEFORMITY turné részesei is lettünk pár állomás erejéig. Kiugrottunk a szlovák határhoz is egy magyar településre, ahol a megszólalás nagyon rossz volt, de olyan szeretettel még sehol nem fogadtak minket!!! Ez igazán jól esett! Eljött az idő, ami számomra egy fájó pont az életemben és mindig is az lesz, de az embernek sokszor kell döntenie és legtöbbször ésszel, félretéve az igazi érzéseit. Nekem a szereplésem az INTENSE A-ban lejárt és ennek több oka is van. A legelső, hogy sajnos az én zenei fejlődésem nem tudott olyan léptékkel haladni, mint a többieké. Ez betudható annak, hogy tudtam magamról, hogy nem vagyok egy igazán tehetséges gitáros, nekem 5-ször annyit kellett dolgozni, hogy tartsam a szintet. Ebbe beleszólt a betegségem is és nem utolsósorban az a nem hálás feladat, hogy kijelölt együttesvezetőként az én közreműködésemmel intéződött a hozzánk fűződő legtöbb megmozdulás( levelezés, pólónyomtatás, szóróanyag tervek, ezek kinyomtatása, interjúk/fanzinek,újságok, rádió/, koncertek szervezése, plakátok, hanganyagok, video ….stb,stb stb), úgy hogy amiért igazán elkezdtem ezt azt egészet, a zenélés igen csak a háttérbe került. Nem is fejlődött a tudásom a kellő mértékben és ez hátráltatta az együttes munkáját. Ezt a felismerést az is elősegítette, hogy volt róla sejtésem, hogy van már egy srác, aki perfektül tudja az egész műsort (persze csak érdeklődésből…), így a többiek is értésemre adták a változás szükségességét. Szóval ez az a tüske, amivel véletlenül sem akarok dobálózni, főleg ennyi év után, persze harag nincs, de a mai napig valahol szúr itt belül, mert ennyi feladat és a sok szervezkedésem után én nem ezt és nem így vártam. Azért az sem lehet, hogy az egész banda egy ember miatt fogjon vissza a tempóból, a döntés nehéz, fájó volt, leginkább utána! Itt lépett be a Lalátka Lali, akire természetesen nem is nehezteltem, ő csak élt a lehetőséggel. Azért is írtam le ezt a kis, számomra keserű történést, hogy ha véletlenül valaki most magára ismer és ő is hasonló cipőben száguldozik, időben próbálja az összes tagra szétosztani a feladatokat, akár erőszakkal, vagy szerezzen egy managert, mert nem fogja bírni, kivétel ha egy isten adta tehetség! Ez idő után én már nagyon minimálisan foglalkoztam az INTENSE AGONIZING-al, így valamivel könnyebb volt feldolgozni a történteket. A Nagy Sanyival tartva a kapcsolatot, mivel az akkori barárnőink is egymás barátnői voltak kaptam némi tájékoztatást az együttesről, de sokat azért nem kértem. Ekkortájt távozott a Sásik Csaba is aztán kicsit előre csusszanva az időbe teljesen megváltozott a felállás, a stílus,de ez már nem az én asztalom.    

A nélkületek készült „Beginning of the end” lemez hogy tetszett?

A számok többségét ismertem, szerettem, a Gábor jó munkát végzett, mert ezeket a számokat ő írta. Felfedeztem benne olyan, másik gitár riffeket is amit még anno én tettem bele, mikor dolgoztuk ki a számokat. Öszességében egy jó, technikás anyag, kihallható, érdekes gitárriffekkel, nagyon technikás dobbal. Sokat hallgattam, bár volt benne egy-két apróság, amit én másképp csináltam volna,de …hohó…itt leállok! A borítót egy Kovács Peti nevű, zseniálisan rajzoló szakács barátom készítette. Egyébként meg kell említsem, hogy az INTENSE AGONIZING majd minden rajz anyagát ő kreálta. Imádtam a munkáit!

A ’90-es évek közepén a grunge és a pop/punk hullám szinte lesöpörte a porondról a komplett metal színteret, ezekre az időkre hogyan emlékszel vissza?

Hát igen, ezek a három riffes szörnyűségek kicsinálták a műfajt, de itt szűrődik le, amit az elején írtam, hogy mennyi „divatfanatikusstílusgatyaváltogató” él e földön, akik gondolkodás nélkül átváltanak a legújabb, akár semmit mondó, kötött pulóveres, nyálpunkos, mindegy csak buli legyen zenékre. Ezentúl ezeket tisztelik istenként, erre esküdöznek és emlékeznek, hogy „amikor én még GRIND-os voltam….pfúj”!

A kiadók is elhajtották a metal bandáikat…

Mivel ez azért is adja magát, mert ha megszűnik a scene és már nem veszik annyian az anyagokat, új eladható tehetségek után kell nézni, de gyorsan mert ismét stílust vált a társadalom és akkor ismét szarban fetrengenek, nem lesz bevétel!

Követted az undergroundban végbemenő változásokat az Intense Agonizingból történt távozásod után? Játszottál más bandákban is az IA után?

Ez az egész engem rendesen hazavágott és nem is vágytam egy újabb emberekkel foglalkozósdi játékra. Teljesen visszavonultam mindentől annyira, hogy ennek eredményeként két év múlva megszületett a kislányom, innentől aztán full családi élet, meló és ami ezzel jár. Sajnos elég sok magánjellegű családi problémám adódott, ezek teljesen le kellet kössék minden energiámat és időmet, így számomra ez volt az első.

Manapság mivel foglalkozol, hogy telnek hétköznapjaid? Gyűjtöd, hallgatod még a zenéket?

Rengeteget dolgozom, itt élem ki az összes energiámat. 3 munkám van, egyik sem egy főnyeremény, de mindegyik azért fontos, mert így tudom mellette csinálni a másik kettőt! Az egyiket még egy kicsit szeretem is, ez egy beugró pizzafutárkodás. Imádok vezetni és ezt itt ki is élhetem, mert nem az a vezetés, hogy felcsusszansz az autópályára és nyomod neki, ami belefér (azért ez sem rossz), hanem a forgalomban időre teljesíteni, a KRESZ szabályait erősen súrolva, néhol átértelmezve, úgy eljutni a célba, hogy még életbe is hagyj másokat és persze te neked se kelljen az autódra milliókat költeni, ez már más! Itt tudok zenét hallgatni legtöbbet és ezt ki is használom! Az internet segítségével hozzájutok bármihez, ami érdekel, kár, hogy a ’90-es években még gyerekcipőben járt, azt hiszem, sőt biztos, hogy nagy hasznát vettük volna!

A mai death metal illetve grindcore színtér mond még neked valamit?

Mint írtam kevés az időm, de nem veszik ki az emberből minden kíváncsiság, csak korlátozódik! Böngészgetek ha van némi kis időm külföldi anyagok után, bár nem vagyok napra kész. Van ami tetszik van ami nem és így idő híján gyorsabban és nagyoltabban válogatok (bár ne így lenne), ami nem tetszik elsőre már nem biztos, hogy megpróbálom megérteni. Némi anyagot összekotortam ígéretes ill. régi bandáktól mint pl.: Cephalik Carnage, Brutal Truth, Nasum, Blood Duster (régen megvolt a demojuk, az egyik számot poénra vették, állat volt), Remasculate, Haemorrhage, Abaddon Incarnate, Assück…stb. Külföldi bandák révén nem válogatok a szövegek stílusa között, nekem mindig a zene és a megszólalás volt a érdeklődésem középpontja, de őszintén megmondva a belezős vagy sátánista szövegek nem fekszenek, szerintem ebben már nincs semmi fantázia és nem is volt. Más szempontból egy jó szöveg hallatán már adom is a lelkem!! Sajnos magyar bandák felől keveset tudok. Egyszerűen nem jön szembe, nincs reklám. Ami állandóan előjön az meg nem érdekel, mert az meg nulla. Nem írok nevet mert ki vagyok én, hogy bármit is megmondjak, de aki találkozott a poénra vett grind utánzatukkal az tudja jól miről van szó, benne is van a nevében, hogy milyen. Bocs fiúk! Szóval én innen a háttér semmiből azt üzenem a magyar bandáknak, hogy a reklám a legfontosabb a zenélés után. Az internetnek nincs konkurenciája és igen is ki kell használni ezt és minden lehetőséget, hogy aki megpróbál keresni az akarva akaratlanul meg is találja, másszon a pofájába a zenétek, mert ha az ötvenezredik oldalon pihen, amit feltettetek a NETre, akkor mire megtalálja, lehet, hogy már épp a negyedik High School Musicalt próbálta megtalálni és már azt is elfelejtette, kapott-e nyugdíjat a hónapban!

Mit szóltál ahhoz, hogy mintegy két éve elhunyt Jesse Pintado, a legendás Terrorizer, majd később a Napalm Death gitárosa?

Azt olvastam, rengeteg magánjellegű problémája volt és nem túl szokásosan próbálta megoldani, talán ez végzett vele. Én másként gondolkodom a halál témájában, mint az általános társadalmi (meg)szokás, legalábbis már páran megdöbbentek mikor felvázoltam, de az is lehet, hogy messzejárok az igazságtól én is, mert hát honnan is tudhatnám…? Gondolataim szerint a lélek vándorolhat és a halál nem más, mint egy újjá születés, hogy mennyi idő telik el a két állapot között itt a földön, valamennyire saját magunk irányítjuk, a halál után nem biztos. Minden esetre a halál beáltakor kellemesebb érzés foghat el minket, mint mikor megszületünk. Az életünk során feladatokat kell végrehajtanunk, amit persze nem mond meg senki, önerőből kell, hogy rágyere és úgy, hogy valószínűleg ezek a dolgok vannak igazán megnehezítve az életedben. A halálod után meg ezekkel az elvégzett vagy el nem végzett feladatokkal kell elszámolnod, aztán következik az új születés, ahol az eddig sikertelenül teljesített munkáiddal kell, hogy szembekerülj. A társadalom azt várja el, hogy sirassuk meg a halottakat és zokogva sajnáljuk őket, de ezt csak azért tesszük, mert mi vagyunk önzők velük szemben. Már nem látjuk, nem beszélünk vele, nem bulizunk többet és magunkat sajnáljuk mindezek miatt, hogy nekünk milyen rossz lesz az ő halála folytán! Nem vagyok álszent, mert én is beleesem ebbe a csapdába, ha egy általam szeretett ember meghal, de megpróbálok gyorsan regenerálódni. Jesse Pintado halála valószínűleg az életvitelén is múlt, amiről nem tudni sokat, de azt hiszem, hogy amit itt hagyott a földön a szellemi termékeit, a következő GRIND nemzedék is szívesen hallgatja majd. Ő neki sikerült, hogy ezekben az anyagokban tovább tudjon élni ( ezért irigykedem), majd egyszer újjá születik és lehet, hogy egy állati jó agysebész, vagy egy koldus lesz az utca sarkon, nem tudni!

Imi, köszönöm szépen válaszaidat, utolsó gondolataid kinyilatkoztatása következik…

Ugyan itt a végén,de nagyon köszönöm ezeket a kérdéseket, igen jó érzés volt nosztalgiázni egy kicsit! A válaszok talán kicsit, vagy többnyire az én elborult gondolataimat fémjelzik, de a kérdések is hozzám intéződtek, úgy hogy éltem a lehetőséggel. Ha esetleg leírtam valakire bántó megjegyzést, azért elnézést nem fogok kérni, mert hát ezek az én saját gondolataim, de bízzon benne, hogy más nem így gondolja! Ha elolvassa valaki ezt a pár sort és ismerte az Intense Agonizing nevű bandát, talán ettől némileg több infót megtudhatott rólunk, ha meg nem ismerte azért külön köszönet, hogy végig böngészte a válaszaimat. Ha ezt túlszenvedte, akkor szerintem töltse le a ’92-es demonkat a következő helyről: http://data.hu/get/549750/Intense_Agonizing_-_1992_-_Soul_Locked_In_Flesh__128_.zip.html Remélem valamelyest elnyeri a tetszését, aztán ha mégsem…. könnyű törölni. Sokmindent tudnék még írni (azért könyv nem lesz belőle), de talán a mostani bandáknak üzenném innen a kibaszott kispolgáriasodásból, hogy a zenélést és az ezzel járó kellemetlen dolgokat is vegyék komolyan, mert nem lehet tudni mit hoz a sors és más lesz az egész, ha együtt dolgoznak mindenben! Ha a végére nem jön be, akkor így rendeltetett, de lesz egy színes actionokkal tarkított ámde társadalmilag értelmetlen paca az életükben, amit mások szerint értelmetlenűl töltöttek el! Hát ez kell nektek? …ez hát! Legalább lesz mit mesélni a kölyköknek meg az unokáknak! VIVA LA GRIND & DEATH, és minden más zene!!!

Aggressive Tyrant  (2008.)