Az alábbi interjút hazánk egyik legismertebb nevű, anno legmesszebb eljutó korai grind bandájának korábbi gitárosával, Gách Imrével készítettük. Ugyan Imi a csapat első és egyben utolsó albumának elkészítésében már nem vett rész, de alapító gitárosként hitelesen számolt be nekünk a csapat demós éveiről és a korszakról.

Hello Imre! Ez a beszélgetés a múltra irányul, úgymond tiszteletadás az Intense Agonizing előtt és arra kérlek, hogy a lehetőségekhez képest mondjál el nekünk mindent a zenekarról.

Először is köszönöm a megkeresést és azt hogy ennyi év távlatából még felidéződik az Intense Agonizing neve! Ok!..megpróbálom felidézni azokat az időket (ez olyan nagypapásan hangzik), ugyan mindent lehetetlen elmondani,de a kezdetektől felvázolom a felállást, persze a teljesség igénye nélkül, mivel a memó már nem a régi és ugyebár ez 18 éves történet!

Hogyan és mikor csöppentél bele az undergroundba? Rögtön a death/grind muzsikánál kötöttél ki?

Igazán én azt sem tudtam, hogy belecsöppentem, egyszer csak ott volt és hát így hívták! Én csak zenélni AKARTAM (ezzel a nyers kifelyezéssel élve), persze nem akármit. Nehezen tudom elképzelni, hogy valaki egyből Grinddal kezdje, mert ennek a műfajnak a sajátosságát, megértését, szeretetét, pont a felé vezető út határozza meg. Persze nem vagyunk egyformák! Pisis tizenéves koromban a Scorpions, Iron Maiden, Halloween, Metallica (utóbbi a technikájuk miatt még mindig erősen kedvenc) anyagaival kezdtem igazán zenét hallgatni, majd miközben szövegeket írtam egy barátom bandájának én is elkezdtem gitárral próbálkozni és úgy alakítottunk együttest haverokkal, hogy egyszerűen kiosztottuk a szerepeket, ki milyen hangszeren fog játszani, persze hozzátartozó tudás nélkül. Jó buli volt, még a Beatrice előtt is felléptünk Érden, a Nagy Feró igen csak fogta a fejét, de mi és a közönség élveztük! Ebből a bulis kezdetből én voltam a legkitartóbb és érdeklődő ember lévén bele kóstolgattam minden zenébe, azaz nem mindenbe…! Egyik haverom szállítgatta nekem az egyre durvább zenéket és hol kisebb, hol nagyobb lépésenként jutottam el érintőlegesen a Napalm Death-ig. Akkoriban a THRASH jött be igazán, de én igyekeztem megérteni mindennek a mondanivalóját.

Hány éves voltál akkoriban? Mi fogott meg ebben a nagyon durva zenében?

17 évesen kezdtem el gitározni,18-19 éves voltam mikor először a Death/Grind  zenét hallottam, részben tetszett, volt ami nem, de mindent többször meghallgattam mire kimondtam a „ többé nem teszem be” szlogent. Ezeket az ellenségeimnek ajándékoztam jó szívvel! Hogy mi is fogott meg ebben a stílusban?! Talán az igazán hozzásegített, hogy mindig is egy enyhén pörgős ember voltam, szerettem a temperamentumos zenéket és érdekelt minden ami nem kommersz. Mindenben az egyedit kerestem és olyat szerettem volna alkotni (de ezt nem csak a zenére értem), amit más nem, vagy nem úgy csinál. Persze most sokan magukra ismernek ( lehet, hogy már ez is egy kommersz érzés) és egyáltalán nem biztos, hogy ez sikerült. Már az utat olyan sokan bejárták előttünk és egyre többen lépnek rá, nem tudsz biztosan úgy lépni, hogy ne lépjél az elötted lévő lábnyomára! Persze az ember próbálkozik és ez így rendben! Úgy gondoltam, hogy ebben a műfajban még nagyon sok a lehetőség, hogy az elmémet kibontakoztassam.

Mikor, kinek a hatására kezdtél el gitározni? Más hangszeren is játszol?

A barátomék bandájának a hatására, akiknek írtam a szövegeket. Ők Heavy Metalt játszottak, és ezt élőben hallani…szóval megindították bennem a folyamatot, rengeteg mindent elakartam mondani a zenén keresztül, de hát azt tudjuk, hogy az odavezető út rögös, először megkellett picit tanulni kezelni a hangszert, majd jöhetnek az ötletek. Meg is szenvedtem az elején, mert hát nem voltam az az igazán tehetséges, de kitartó az igen, meghát a bulizás elveszi az időt minden értelmesebb dologtól. Más hangszeren nem játszok, bár dobolni mindig is megakartam tanulni, de ebből már nem lesz semmi, talán nyugdíjkor!

Ami az Intense Agonizing létrejöttét (1990) illeti, Garai Ákos dobos a Kitten Remainsben játszott, a többieknek az Intense Agonizing volt az első csapatuk vagy ti is játszottatok korábban más csapatokban?

Erre nagyon szűken tudok válaszolni, mert úgy tudom, hogy a Kámfornak nem volt, a Gábort (ő a Kámfor öccse) mi kezdtük el tanítani gitározni és rávettük, hogy basszusozzon nálunk. Egyébként ő az akit az igazán tehetséges emberek közé sorolnék. 13 évesen kezdett el gitározni, egy év múlva már nálunk basszusozott, ’ 93-ban vagy ’94-ben majdnem megnyert egy országos gitárversenyt, amit az Oroszlánék indítottak! Ákos Kitten Remainsben való szerepléséről tudtam, de szégyen vagy nem, nem hallottam felvételt tőlük. A Csabinak nem tudok előző zenekarról, bár mintha halványan rémlene valami, de itt érzem hogy lassan vénülök…

Hogyan ismerkedtetek meg? Egyazon baráti körhöz tartoztatok?:

’90- ben a Kámforral megismerkedtünk a Fekete Lyukban és hatalmas beszélgetés és kölcsönös szimpátia után megbeszéltünk egy hangszeres találkozót. Én a gitárt, Ő a hangját hozta. Az én agyam még aTHRASH-ben mozgott némi durvább fűszerezéssel, de a Kámfor a Lyukban elém tárta, hogy mit is akar, persze sejtettem miről is van szó és kihívásnak vettem. A megdöbbenés akkor kezdődött, mikor a Kámfor először kieresztette a hangját!!! Hát ezt nem lehet leírni, mert ez egy zenei orgasmushoz tudnám hasonlítani, ami váratlanul jön és utána percekig azt sem tudod, hogy hányszor vágtak pofán a szeneslapáttal. Már akkor volt tüdeje hozzá, ami a késöbbiekben  csak kidolgozottabb lett. Torzító effektet nem használtunk az énekhez soha! Ekkor éreztem, hogy valamit kötelező ezzel kezdeni. Mikor sikeresen összeraktunk pár, azaz 2 és fél számot, feldobtunk egy hirdetést dobos keresünk szöveggel, persze benne volt a Grind szó meg minden. Így talált ránk az Ákos és ő volt az, aki bevált és maradt is, ráadásul az agya is ebben a műfajban mozgott. Basszusgitárost sehogyan sem találtunk, jött a kézenfekvő ötlet, hogy a Gábor úgy is itt van mindig, talán be is állhatna, vagy mi a fene! Aztán így is lett és vele vettük fel az első demonkat a ’The Science of Dissolution’-t. A Csaba megérkezése után a Gábort felszabadítottuk a basszusozás alól és onnantól 2 gitáros volt a csapatban. A Csabi nagyon technikás basszust hozott a zenébe, ami a hangzást rendesen befolyásolta, sőt a basszus nagyon fontos, mert alapot ad és persze erre épül a gitár annak ellenére, hogy legtöbbször a gitárriffek vannak meg először!

A Kitten Remains milyen zenét játszott és kik voltak a csapat további tagjai? Ismerted a „Tudatzavar” demójukat?

Ezek kimaradtak az életemből, az Ákos nem volt egy kitárulkozó egyéniség, én meg nem erőszakoskodtam, ezer más lekötött!

A ’80-as évek végéig a thrash metal uralta az underground színteret, mely hanyatlásával a death metal és a grindcore került trónra. Szerinted törvényszerű volt ez a váltás? A rajongók durvább, gyorsabb zenékre vágytak?

A törvényszerűségben nem hiszek, mert míg aközönség igényét kiszolgálja az épp favorit műfaj, addig a kiadók, szponzorok is megélnek. Az a kevés arc, aki előrébb jár és belekóstolgat extremebb zenékbe, amíg az épp aktuális divat le nem cseng, hát ez a szám elég kicsi! Úgy vettem észre, hogy sokan csupán divatként követnek egy bizonyos stílust, legyen az bármi, csak elég polgárpukkasztó legyen és feltudják idegesíteni vele az épp aktuális kiválasztottat (pl.:szülők, testvérek, a szomszéd Gizi néni…stb) Többnyire ezek teszik ki a scene töbségét (akinek nem inge…) és amíg van belőlük elég, addig fennmaradnak az épp aktuális bandák, kiszolgáló stábbal együtt. Ezek a srácok úgy váltogatják a zenéket, mint ahogy az alsógatyájukat kéne. Én nem tagadom meg azt a zenét, amin felnőttem (nem a szüleim álltal halgatott Záray-Vámosi duóra gondolok), de ami régen tetszett az most is megmozdít bennem valamit, és igen is van amikor a kocsiba az Iron Maiden után épp egy pihentető Carcassra vágyik az érzékeny kis lelkem, és rohadtul nem érdekel, hogy ki mit szól hozzá, ha kilóg a zene az autóból a hangerő miatt, hát más is azt fogja hallgatni! Szóval a váltogatással sincs semmi baj, mert mindenki folyamatosan változik, de ne csak az újra esküdözzön, emlékezzen is. Mindenki keresi ezen a rohadt kis bolygón az útját, úgy a zene ill. más területen. Ha megkérdezel egy THRASH, egy ROCK, egy METAL vagy egy PUNK fanatikust, mind a saját szeretett stílusáról ódákat zeng és kikéri magának, hogy ez már a múltté ( azt hallottam, hogy Elvis is még él…Ha-ha)! Úgy gondolom, hogy mindenki a saját lelkének megfelelő zenét találja meg(ajánlott), mert ott tud kibontakozni, akár csak a hallgatásával. Nincs annál jobb, mint amikor felteszem a fülest, kikapcsolom a világot magam körűl és azt a zenét élvezem, amire épp abban a hangulatomban a legjobban vágyom. Mikor zenéltem, a szinpadról sokkal többet mondtak azok az arcok, akik rendszeresen megkeresték a számukra legjobb hagzást adó pontot a teremben és végig egy helyben hallgatták a műsort. Ha már egy ilyen ember van érdemes neki a tőlem telhető legjobbat nyújtani. Bocs, kicsit elragadtattam magam, de ezzel sokszor szembe találkozok. Persze most csak egy bizonyos divatrétegződésről szóltam, de imádtam azt is amikor szétszedték egymást koncerten, pógó meg miegymás…jó hangulatot tudtak teremteni és természetesen, hogy ne legyen félreértés, nem ő ellenük beszéltem az előbb!

Egyértelmű volt számotokra, hogy death/grind bandát hozzatok létre? Gondolom a korai Carcass, Napalm Death és a Terrorizer nagy kedvenc lehetett.

Igen ezt akartuk és ezeket a bandákat hallgattuk, DE! próbáltunk csupán stílusbéli trükköket eltanulni tőlük, mivel ők ennek a stílusnak az úttörői és hát a nagyoktól tanulni nem szégyen! Sőt, kötelező!

Hogyan emlékszel vissza az akkori hazai death metal színtérre? Extreme Deformity, Subject, Slow Fermenting, Eczema, Dissect, Life Discussion, Necrotomy – zseniális bandáink voltak…

Sejtésem szerint pár banda már létezett a megalakulásunkkor, de erről nem igazán tudok pontos infókat. Először is kiemelném a Life Discussiont, mert ők igazán zseniálisak voltak és előbb léteztek,mint mi, de a koncertezések majdnem egy időben kezdődtek el, úgy náluk, mint nálunk is. Enyhe versengés volt közöttünk, bár ezt akkor erősen tagadtuk, de ettől függetlenül jó haverok voltunk. A Nagy Zoli folyamatosan írta a jobbnál jobb számokat, de azt hiszem ő beleesett abba a csapdába, hogy túl precíz akart lenni (ami általában nem probléma, de az Ő esetében sajna az) és így egész műsorokat dobott ki a kukába, ahelyett, hogy megmutatta volna az erre kurvára vágyó tömegnek, akik jobb híján THRASH bulikra jártak és igencsak NEM elégültek ki ettől! Szükség volt már egy hatalmas változásra, amin gyorsan változtatni szerettünk volna. Itt megragadnám az alkalmat szólni erről egy kis szerénység nélkül, mivel nagyon sokat dolgoztunk ezen akkoriban és persze ezzel nem azt akarom, hogy az egekig legyünk magasztalva, DE!!!...mi nagyon sokat tettünk a hazai DEATH/GRINDCORE scene-ért! Minden kezdet iszonyú nehéz, de főleg olyan zenével, ami extreme. Mikor összeállt a műsorunk és egy gyönyörű csütörtöki estén megejtettük az első bulit a LYUK-ban, (mivel ott ez volt a szokás, hogy aki még nem lépett fel, az csak csütörtökön próbálhatja ki, 30 ft-os beugrót…hmm..alkudtam ki) kb. 200-250 arc volt ott, ami nagy szó csütörtökön, onnantól kezdve mindig, mikor megszerveztünk egy fellépést, minden esetben gondoltunk a velünk ’rokon’ bandákra. Így mindig egy kisebb fesztivál lett mindegyik koncertből. Hívtunk külföldi együtteseket is, hogy teljesebb legyen a kép és jobb a buli! Saját plakátot készíttettünk, ezeket mi ragasztottuk ki, az eredetieken felül. Gány meló, de végig ökörködve csak úgy szalad az idő! Szóval ezek közül a bandák közül( és még párral) mindegyikkel kapcsolatba voltam-tunk, ha tudtunk segítettünk, mivel vidéki együttesek révén nehezebben tudtak bármit is leszervezni és a célunk közös volt. Volt az akkori bandák között, akik komolyan vették, volt akik csak szórakoztak a zenével. Ez utóbbiak sajna rontottak az addig elért eredményeken, de hát azért a zene utat tör magának, persze néha kicsit lökdösni kell. Az Extreme Deformity volt azt hiszem az első, aki szponzorral, managerrel kiadott anyagot. Nagyon jó volt a kapcsolatunk, a Bertalan tesókkal telefonon redszeresen beszéltünk, na és persze a zenéjük is állat volt.

Minek köszönhette a death metal a ’90-as évek elején a népszerűségét? Miért tudott nagy tömegeket megmozgatni? Hogyan deffiniálnád a death metal lényegét, fogalmát?

Slayer, Sepultura, Suicidal Tendensis és hasonló thrash csapatok teljesen kivégezték a stílus fogalmát és a játszható, hallgatható riffek és összeállítások lehetőségét, új témákkal már nehezen lehetett volna előrukkolni, ami leköti a közönséget. Persze mindig másra vágyunk és kielégíthetettlen vágyakat érzünk egy-egy új hangzás, új ötlet, más megszólalás iránt. Van kinek elöbb nyílik lehetősége felfogni ezt, van kinek utóbb vagy soha. Anno voltak olyanféle bandák elég sajátos kiszerelésben, mint Venom, Possessed, Onslaught, tán még a Báthory is, ami valahol hasonló stílust rejt, mint amit Death Metalnak hívunk. Aztán a Death és a Morbid Angel kb. ’84-től meg is fogalmazta ezt úgy, ahogy illik, persze ekkor csupán demo formájában. Ja, a Slayerről nem megfeledkezve, aki besegített nagymértékben az alapok lerakásában és a thrash közönség átműtésében, köszönjük nekik! Természetesen idebiggyeszteném a Napalm és a Terrorizer grind történelmének kezdetét is! Szóval a scene szépen kialakulva megtalálta ezen stílus szépségeit és el is foglalta a megfelelő helyét az agyak művészetre félretett zugában (persze, csak akiknek van ilyen)! Elég nagy volt a tűréshatár, mivel némelyik zene dallamosabb volt (lásd a svéd bandákat), ezért sokan könnyebben megemésztették, így bővült a tábor és mindenki Death Metalt hallgatott…vagy nem??? Nem szeretném definiálni a fogalmát, már oly sokan megtették, újat úgysem tudok mondani. Aki ismeri a zenét, az tudja, aki nem az nem ettől fogja megismerni, de a Vikipédiából részletesen elolvashatja, ha ebből akar disszertációt írni. Nekem a mély hangzás a kedvencem, mert a magas hangoktól mindig pisilni kell!!!

Szerinted itthon mennyire volt népszerű a death metal? Támogatta a média a death metalt?

Ténykedéseim során nagyon sok szervezőt megismertem és a velük folytatott beszélgetés alapján kiderült, hogy ebben a stílusban azért nem mernek gondolkodni, mert féltik a pénzüket, mert hát ezen nincs akkora bevétel. Nagy szükség volt arra, hogy ezt ők másképp lássák, vagy legalább enyhe biztosítékot lássanak arra, hogy visszajön a ráfordított zseton. Hát ezt csak én tudom, meg persze ők, hogy mennyit pofáztam, hazudtam és fűztem őket, hogy végre elhiggyék, hogy mekkora igény van erre a zenére. Gondolom azóta is többször szídnak ezért, meg pár veszteséges buliért….! Persze nem önzetlenül próbáltam okoskodni, csak picit beszerettem volna tolni az IA-got a nagy bandák elé. A sors nem így rendelte! A Cannibal Corpse plakáton már rajta voltunk, de a buli előtt 3 nappal tudtam meg, hogy a manager iroda letiltotta a dolgot! Képzelheted, én épp kórházban voltam és onnan próbáltam megoldani, majd ki is szöktem félhullán, de ez a teljes KO! Igen erősen szorongó szívvel néztem végig a bulit, majd egy demót a Corpse-ék kezébe nyomtam, oszt ennyi! Szóval míg a DEATH/GRIND rajongók tábora kezdett gyűlni, addig ez a kérdés anyagi kapukat döngetett. Többi nálunk fellépő nagy banda elé szintén nem sikerült bekerülni, mindig ugyan azzal a dumával kerültem szembe, hogy ’ tudod a manager iroda nem engedi’. A mai napig nem értem, MIÉRT!!! Egyébként a média támogatás abban ki is merült, hogy a Nagy Feró, Garázs című műsora akkor indult a rádióban és rengeteg hülye beszólás mellett játszották a számainkat, de ezen azért sem csodálkozom, mert volt valami magyar nevű ’hányás’ banda, ami a kezdők színvonalát sem érte el, ezzel a Feró stílusbeli hozzá(nem)értése miatt egy lapon lettünk említve, ilyenkor erősen megkérdőjeleztem, hogy érdemes-e tovább menni, de hát mindig volt, aki megerősítsen!

A grindcore szerinted a death metal egy még vadabb, extrémebb oldalhajtása, a hardcore egy még brutálisabb változata vagy egy önálló zenei jelenség?

Úgy sejtem, hogy erre teljesen mindegy melyiket választom, igazam lesz! Úgy gondolom, hogy a ZENE ( és itt nem akarok extra mélyen belekapargatni), tehát elkezdve bármely METAL stílustól, folyamatosan fejlődik, alakul, mutálódik. Visszalehet vezetni az alap stílushoz és kis- illetve nagyobb lépésekben ellehet jutni bármely szélsőségig. Ugyan azokkal a hangokkal operál bármelyik gitár, csak az a lényege, hogy a gazdája mettől-meddig akar, tud és mer eljutni ebben. Szóval mindegyik stílus valahonnan kialakult és rokon valamely előző stílussal. Némi hasonlóságot mindig fellehet fedezni, ugyanakkor rálehet biggyeszteni, hogy ’kikérem magamnak, ez egy vadi új most kitalált ultramodern…stb’. Persze ez így rendben is van, hiszen min is vitatkozna a sok hozzá értő és nem értő fazon! Szerintem a GRINDCORE valahol a DEATH METALból fejlődött és erősen érinti a HARDCORE szegleteit és néhol fellehet fedezni némi NOISECORE fűszerezést is. Sok kezdő banda beleesik abba a hibába, hogy azt gondolja, ha tekerek mint állat és jár a kezem, mint a WC-n nő híján, belehányok, böffentek a mikibe, az már GRIND, de szerintem sokan rádöbbennek egy idő után, hogy a francba, itt is érdemes megírni a riffeket és megtanulni a számokat, mert milyen jópofa, ha esetleg nem csak egyszer tudom lejátszani. Ja, és az sem árt, ha néha váltakoznak és mondjuk nem 3 riffből áll a szám, dettó a dob, az ének és miegymás! Nekünk volt olyan számunk, ami 16 riffből állt és mindez kb. 3 perc hosszúra sikeredett!

Mindenesetre nem egy kommersz, könnyen befogadható műfaj ha-ha!

Hát igen, ide el kell jutni, mert lehet, hogy tévedek és 38 évesen öreg vagyok, de nehezen hiszem, hogy valaki bármely zenei előismeret nélkül meghallotta és felkiálltott, ÁÁÁÁÁÁÁÁ…ez lesz életem zenei stílusa! Ha mégis ahhoz egy bizonyos fokú betegség kell, valami grindcorycus skizofénicus, vagy mi! Bár nem vagyunk egyformák és így bármi lehetséges!

Kérlek meséljél nekünk a próbáitokról! Saját számok írásával múlattátok az időt vagy feldolgozásokat is játszottatok?

Ó a próbák!! Hát vegyes érzelmekkel gondolok vissza e kötelező, ámde nem mindig felemelő ’idő múlattatásra’. Kérem ezt nem félreérteni! Én őszinte emberként hányok attól, ha némelyik banda csupa szépet és magömléssel teli csúcsélvezetet ír a próbákról,de megértem, hiszen rontaná az image-ét, ha igazán elmondaná. Egy házassághoz hasonlítanám az együttesi köteléket, ami itt több, legtöbbször  különböző elme között köttetett. Van amikor szép és OK minden, de van mikor a pokolba kívánod az egészet és mikor 4-5 ember hangulatát kell egyazon síkra emelni. Elég, ha aznap az egyiknek nem úgy jött össze a napja, boríthatja mindenkiét illetve a többiek is felturbózhatják az ő kedvét. Rengeteg nagyon jó próbánk volt, ami termékenyen sikerült. Ilyenkor arra gyúrtunk, hogy minden együtt menjen és mivel ez azért egy gyorsan szárnyaló zene, az összemosódott harmóniákkal, a gyors és sűrűn váltakozó gitár riffekkel, a pörgős dobbal, úgy kellett tudni mindent, hogy ha koncerten mégis bekövetkezik némi csúszás, ne legyen gond újra jó helyen beszállni, ebből a közönségnek semmit nem szabad észrevennie( apró kulisszatitok). Ha eleget gyakoroltunk, volt hogy nekiálltunk inprovizálni, vagy valóban próbáltunk más nagy bandáktól ledarálni némi anyagot (CARCASS, ND, RESSURRACTION…stb), vagy egyszerűen csak beszélgettünk, mindig volt miről. Az inprovizálásban az az állat, hogy bármit beletehetsz, max. rohadt jót röhögtök egymáson, összehozza a tagokat, annyira, hogy elég egy bólintás és már a többiek tudják, hogy most váltunk riffet, vagy befelyezzük a nótát. Nem utolsó sorban  ihletet ad a következő valamelyik számhoz. Általában az új számok keretét, felállását akkoriban készen hoztam, mivel a ’ Soul Locked…’ demo számai, a Psycological Research kivételével én írtam. Persze soha nem hugyoztam magam alá, ha a többieknek volt ötletük a gitár riffekben vagy az összeállítás sorrendjében. Az általam hozott anyagot bemutattam, ha kellett elmagyaráztam és közösen megszerkesztettük rá a dobot, az Ákos ötletei alapján. A basszust a kezdetekben a Gábor, majd a Csabi produkálta. A szöveget minden esetben a Kámfor írta, mindig átbeszéltük, hogy értelmezési hiba ne legyen benne, több szem többet…! Tehát a számok írásában részt vettünk külön-külön és mégis együtt dobtuk össze. Ez valahogy mindig működött. Azt az érzést nem felejtem el, mikor egy-egy sikeres próba illletve jól sikerült kreáció után fülig vigyorogva hagytuk el a színteret. A veszekedésekről már nem írnék, ez általában mindig valami emberi hülyeség miatt volt!

Első demótok a „The science of dissolution” (1991) volt, beszélnél bővebben a felvételről? Ki írta a szövegeket, a zenét, miről szóltak a szövegek, hogyan álltak össze a dalok, mennyi időtök, pénzetek volt a felvételre stb.?

Az első demót azért készítettük, hogy kipuhatoljuk az országban és a világban, hogy van-e ránk szükség, ez úgymond egy bemutatkozó demó volt. A borítón egy balesetben összeégett hulla van, enyhén túl montírozva, mert a készítő kérése az volt, hogy ne a teljes vágatlan képet adjuk le.  Nagyon vártuk a visszajelzéseket, és igen csak megdöbbentünk, hogy majdnem mindenhol pozitív értékelést kaptunk, ugyan a negatív annyi volt, hogy rövid az anyag! Rövid persze, hogy rövid, mert pénzünk nem volt rá és nálunk nem volt gazdag lelkes apuka, aki alánk nyúl némi kessel és könnyes szemmel integet büszkén, hogy nézzétek ez a fiamék bandája! Anyag volt több,de ennyire tudtunk összekapirgálni pénzt. A gitár alapot, mint leírtam az előzőkben én szerkesztettem, a szöveg a Kámfor szüleménye volt. Álltalában a szövegek az emberről, az emberi lélekről szólnak és ebben ezt az irányvonalat követtük később is. Tulajdonképpen a mi világunkat, gondolkodásunkat szerettük volna megértetni az emberekkel. Szövegeink róluk szóltak! Nem teljesen hétköznapi gondolatokkal ugyan, de mindenkit foglalkoztat a világ, a létezés, az életcéljaink, a múlt, a jelen és a későbbi cselekedeteink…stb! Sokan úgy gondolják, csak élik az életüket és nem tartoznak felelősséggel senkinek. Nem is sejtik, vagy csak nem akarják tudni, hogy minden amit tesznek, adnak másnak, akár szeretet, akár gonoszság, egyszer majd visszatér hozzájuk, ez olyan,mint a bumeráng, csak kiszámíthatatlanabb. Mindenhol szajkózzák, hogy ’ gonosz a világ’! Azt persze elfelejtik, hogy az emberek teszik olyanná, amilyen. Amerre változik az emberi lélek, arra tart ez az egész! Tudod a lélek körűl ott van a test, ami lehet szép, ronda vagy egyenesen undorító, de egy idő után elrohad, eggyé válik a világegyetemmel, mivel csak anyag. Ezzel szemben a lélek nem kézzelfogható dolog, nem lehet csak úgy elpusztítani és mindenki saját maga felel érte!

Az öt szám hat és fél percet tesz ki, klasszikus grindcore anyag, te ezt hogy látod?

 Igen,hát végül is szerettük volna, ha az első bemutatkozó anyagra nem sütik rá, hogy dallamos GLAM METAL! Talán ez sikerült! A meglévő számok közűl választottuk ki őket, úgy éreztük, hogy sikerül lehengerelni az erre vágyó scenet.

Milyen lett az anyag hangzása? Hol, milyen technikai feltételek mellett és kinek a segítségével vettétek fel a demót?

Korántsem lett olyan a hangzása, mint amilyet mi kigondoltunk. A Fekete Lyukban lévő Nagy Feró stúdiójában vettük fel, aminek, (más anyagokat is meghallgatva) volt egyfajta éles hangzása. Ez a demo akkor nagyon tetszett nekünk, de ez az éles hangzás nem azt adta vissza amit igazán elvártunk, így hát jobb híján okosodtunk a dologból, a második anyagot már az akkori Viking klub stúdiojában rögzítettük. Segítség az a legkevesebb!! Teljesen kívülről érkeztünk, önerőből, enyhén beszarva, mivel nem nagyon mozogtunk stúdióba előtte és hát a pénz az egy nagyon lényeges része a dolognak, féltünk nehogy kicsússzunk a rászánt időből. A Nagy Feró bejött jópofizott kicsit, aztán ennyi. Mondjuk nem is vártunk senkitől semmit, ezért előre megpróbáltuk eltervezni az egészet. Annyit még írnék róla, esetleg most kezdő bandáknak, hogy az igazi legfergetegesebb érzés az volt, amikor felvettünk mindent és visszahallgattuk még teljes keverés nélkül az anyagot. MERT még sose hallottuk így szólni a számokat együtt, mivel a próbákon nem mindent hallasz ki, főleg, ha egy kis helyen nyomjátok. Állati érzés kihallani és rádöbbenni, hogy amit elterveztél, megírtál, kitaláltál az működik és jól szól!

Milyen kritikákat kaptatok rá? Mennyi fogyott belőle?

Mi is meglepődtünk, hogy a kritikák nagyon pozitív irányt mutattak, mert mi úgy gondoltuk, hogy nagy lehúzás lesz belőle, főleg ha olyan helyekre jut el, ahol fingjuk sincs a stílus rejtelmeiről, de ilyenről nem nagyon volt szó, talán, mert mikor betették azt hitték tönkre ment a magnó! Egyedül a rövidsége nem tetszett, de hát erről már szóltam. Jól esett, hogy legtöbbször az értékelés vége az volt, hogy várják kiváncsian a következőt!

Külföld felé nyomtátok a demót?

Igen! Minden kezdet nagyon nehéz, de az Ákos némileg járatos volt az UNDERGROUND szokásaiban és így azzal kezdtük, hogy szanaszét küldtük a világ ’zineihez ezt, mint promokazit. A röhej az volt, hogy külföldről nagyobb és gyorsabb volt az érdeklődés, mint kis hazánkból. Az előző kérdésre itt válaszolnék, nem tudom és nincs ember aki megmondja, hogy mennyi fogyott belőle, mert rengeteget másoltunk, másoltattunk, adtunk, ajándékoztunk, az volt a lényeg, hogy minél több helyre eljusson!

Milyen gyakran koncerteztetek akkoriban? Kikkel nyomultatok?

Nem csináltunk gyakran koncertet, bár szerettünk volna, de nem igazán volt túl sok befogadó hely. A Necrotomy-ékkal kezdtük Szolnok, Ráckeve. Szolnokra nem jött meg a megbeszélt cucc és véletlenül meghallottuk, hogy srácok próbálnak a szomszédban és kölcsönkértünk tőlük mindent, nagyon rendesek voltak. Itt hatalmasat buliztunk a Ntomyékkal, de nem emlékszem közönségre! Ráckeve az nagyon jó volt!!! Később legtöbbször a Lyukban hoztunk össze kisebb fesztiválokat, koncerteket. A fentebb említett bandákkal talán mindegyikkel játszottunk együtt. Volt, hogy felléptünk THRASH fesztiválon, amit az egyik ismerősöm szervezett és mikor elkezdtük nyomni a számokat, hát annyi bamba arcot egyszerre nem láttál, megállt az élet. Jót röhögtünk és betudtuk egy laza próbának. Ja, és egyszer a Pecsában volt valami antidrog buli, még a Bíró Ica, mint Mötálédy is jelen volt (a Kámfor mindenképp megakarta du.ni), de a fellépés előtt kértek tőlünk anyagot, amit berakhatnak, hogy playback-be menjen, abban a pillanatban leléptünk és nem sikerült a jótékony célú polgárpukkasztás!

Ezt követte a „Soul locked in flesh” demo 1992-ben, egyetértesz azzal, hogy ez a demo már inkább a death metal felé haladt?

Háááát én azért nem mondanám, várj meghallgatom….! Drága METAL HAMMERes Cselőtei ’kolléga’ írta anno, persze hatalmas hozzáértéssel, hogy aszongya ’ olyan, mint az IRON MAIDEN, csak kicsit gyorsabb’ az idézet nem pontos, de leíródott a hatalmas újságban. Először fetrengtünk, aztán egymást rugdostuk a röhögéstől, erről csak annyit, hogy mindenki arról és annyit amihez ért! Egyébként meg kell említsem, hogy a Lénárd Lacival nagyon rendesen ellehetett beszélgetni a stílusról, Ő nyitott volt mindenre! Ennél a demonál a hangzás olyan lett, amilyenre szerettük volna. A riffek is tisztábban szólnak, a két gitár tud érvényesülni és becsusszantak némi vocal jellegű szösszenetek is a számokba. Némely riff valóban egyértelműbb, rálehet mondani, hogy D.M, de összességében szerintem még mindig ott lehet némi GRIND jelző is.

Ez a változás annak volt betudható, hogy zeneileg, hangszeres tudást illetően fejlődtetek?

Is-is, mert ugye az ember folyamatosan okul valamit, de ehhez hozzátartozik rengeteg minden. Merthát szerettük volna, ha a gitárriffek egyértelműbbek, jobban kihallhatók lesznek, ahol harmóniákra mentünk rá, ott fontos a két gitár és a basszus kihallható összecsengése, ugyanakkor kiakartuk használni a sztereo lényegét a dobbal, énekkel úgyszintén. Ha valaki fülhallgatóval meghallgatja az anyagot, felfedez benne több kis ajándék hangzást, persze, ha odafigyel rá és nem foglalkozik más elterelő dologgal.

Erre a demóra miért került fel újra a „The science of dissolution”? Ez egy átdolgozott vagy szimplán újra felvett verzió volt?

Szerettük ezt a számot és érdemesnek találtuk újra feldobni a kazira. Kicsit dolgoztuk át, amennyire a két gityó miatt érdemes volt és az ének változott némileg. A szám címe ugye a „Bomlástudomány” , ami  kicsit erről a stílusról is beszél, mert ez a szöveg agyuk terjedelmét másként használó emberekről szól, mint pl., akik ilyen zenét hallgatnak és arra ösztönöz, hogy „ szüless ujjá, új isten vagy”, tehát hozd ki a benned rejlő elfolytott érzéseket, alkoss új remekműveket, de ne úgy ahogy a megszokott társadalom elvárja, hanem engedd szabadon a fantáziád, saját gondolatokkal, igazi érzésekkel pakold meg ezt a világot. Ha egy csendélet sikerül belőle tündéri zöldségekkel, hát legyen, de ha épp egy GRINDCORE zenét csinálsz (vagy akár hallgatsz), mert elég ’bomlott’ hozzá az agyad, legyen ez ugyan olyan természetes a maga zsenialitásával együtt!

Milyen egyéb részleteket, tudnivalókat tudnál még ehhez a demóhoz hozzáfűzni?

Talán a borítóról szólnék, mivel akkoriban ezt nem felejtette el, aki meglátta( legalábbis a visszajelzések alapján)! Egy szájsebészeti műtétet ábrázol és mivel akkoriban az internet még gyerek volt, kénytelen voltam eredeti actiont beszerezni. Nem volt könnyű, de legalább itt is hazudtam sokat a cél érdekében,( amúgy nem szokásom, de ez más…)persze mi is az eredetiségre törekedtünk, mint minden banda.  A demo címe -’A húsba zárt lélek’- tehát maga az ember! A lélek elkülönülése, elválása a földi testtől, az ujjászületés       - „ A megfoghatatlan valóság mely csak az elmélyültségedben tökéletes…”- mikor a test már nincs, de még a lélek nem született ujjá és csak úgy lebeg a tökéletesség érzésével. - „ Tökéletes rögeszméből egy világot formálok, mely az élet legtsabilabb kártyavára…”- az állandó újabb és újabb ujjászületés a cél a lélek tökéletesre érése, ami felépít és benépesít egy egész bolygót, a Földet, de ugyanakkor ezek az embernek nevezett élőlények rombolják és tönkreteszik ezt a sárgolyót, amíg össze nem omlik, mint egy kártyavár! Szóval mondanivalónk volt ezzel a borítóval, sajna sokan mást láttak ebben, mint pl. a CANNIBAL CORPSE énekese, mikor odaadtam a kazit, valami olyan szöveggel, hogy ajándék Magyarországról, a borító láttán az első reakciója az volt, hogy nagy vigyorral végignyalta, erre mondtam neki, hogy nem szopogatni, hanem hallgatni…Persze én a gitárosnak szántam, de nem minden úgy sikerül, ahogy eltervezed!

A fanzine-ektől mennyi támogatást kaptatok? Gyakran adtatok interjúkat?

Rengeteget, jóformán csak tőlük kaptunk támogatást és ezúton is szeretném megköszönni nekik, mert akkor az UNDERGROUND kihagyhatatlan szerves részét képezték és lényeges volt, hogy írtak-e a bandákról! Azokban az időkben én vittem a levelezést, az Ákos távozása után, hát tudni kell erről, hogy igen nagy idejét tudja lefoglalni a gyanutlan embernek. Naponta 10-28 levél vagy annak látszó tárgy érkezik (a postásunk utált!!). Kapni élvezetes, de persze ezekre illik válaszolni vagy különben rátok sütik a RIP OFF becenevet, meg persze azért jó érzés is ha érdeklődnek az iránt amit kreáltatok. Sok interjúra válaszoltam, általában élveztem is, csak mikor némelyik ugyan azt a kérdést tette fel ugyan úgy, mint az előző igen erős ’dejavu’ érzés kerített hatalmába! Persze válaszoltam mindenre, csak jobb szaftosabb kérdésekre válaszolni, mint az egy sémára feltett sablon másolatokra! Itt lehet látni kinek van újságírói vénája, vagy csak lelkes szurkoló vagy csak egy ingyen felvételt akar a demokról ill. más anyagokból! Szerintem minden akkor magyarországon létező ezzel a stílussal foglalkozó fanzine-ben megjelentünk.

Mely fanzine-ekre emlékszel azokból az időkből? Külföldi fanzine-eknek is interjúztatok?

BRUTALISTIC CREATION (ők most is ott vannak az iwiw-en), SILENT, UNDERGROUND, DEATH TRAP, SENTENCED TO DEATH, STROKE…ennyi jut eszembe, zseniálisak voltak. Azt gondolom, hogy az igazi szerepüket a mostani fiatal fanatikusok nem biztos, hogy teljesen átlátják, de úgy gondoljanak bele ebbe a szerepbe, hogy NINCS fél évig interneted, tévébe nem látsz, rádióba nem hallasz a stílusodnak megfelelő zenét (csak a GARÁZS-ból árad némi kultúra, ahol enyhe ledegradáló szöveg kíséretében kapod az arcodba amit kapsz) és egyszer csak a haverod, fülig érő szájjal mutatja, hogy megrendelt egy fénymásolt újságszerű valamit, ami egybefoglalja mindazt amit kedvelsz, riportokat készít hazai bandákkal, amire már régen vágytál, koncertekről ír, amit elérhető áron kevés utazással megtudsz nézni és nem utolsósorban a bandákról véleményt ír, ami persze az együtteseknek is jó, persze ha tud belőle tanulni! Megkapod ezáltal az együttesek címét, ahol megtudod szerezni a téged érdeklő anyagukat, amit semmilyen zeneboltba nem kapsz meg és érdekes, de a banda levelében találsz egy csomó szórólapot, ami további ajánlott együttesekről, külföldi bandákról, fanzine-ekről koncertekról szól. Azon veszed észre magad, hogy furcsa mód elkezdesz grafomán őrülettel leveleket írogatni, hogy minél több és jobb anyagot beszerezz, meg persze, hogy visszaküld a bélyeget a csóró együttesnek, mert azt még fellehet használni! HOPPÁ! Most leírtam mi az UNDERGROUND, ezt lehet, hogy feljebb kérdezted? Ez persze így ment itthon és külföldön egyaránt, mindig küldtem hazai bandák szórólapjait mindenhova. Dél Afrikától Japánig, Brazília, Lengyelország, Spanyol, Svéd, USA…stb. 100- asával kötegeltem a leveleket. Ebben rengeteg külföldi fanzine is volt, 10-15- ször annyi, mint itthon, de sajna ezekre már tényleg nem emlékszem.