Az alábbi interjút Dobó Tibi adta, aki ma a TREMOR nevű budapesti thrash metal együttes dobosa. Jelen interjúban zenei pályafutásának elős lépéseiről, az ARMAGEDDON és az ANUBIS együttesekről emlékezik meg.

1990-ben az Armageddonban tűntél fel, hogyan jött létre a zenkar? Hogyan sikerült megtalálni a többieket a bandához illetve nehéz volt megtalálni a megfelelő, elkötelezett, lelkes zenészeket egy thrash csapathoz?

A '80-as évek végén haverok, ismerősök révén alakult meg a zenekar. A tudomásomra jutott, hogy a srácok énekest keresnek, én felvettem velük a kapcsolatot, majd bekerültem. Elhivatottságból nem volt volt hiány. Mindenki zenélni akart. A zenekar tehát megszületett, a cél adott volt! Habár sokáig kerestünk basszusgitárost, végül Kornél személyében rátaláltunk.

Mindannyiotoknak az Armageddon volt az első zenekara vagy volt esetleg egyéb kísérletetek, bandátok korábban?

Az Armageddon mindenkinek az első zenekara volt.

A csapat neve kitől származott? Ki készítette a logót?

Miután „kinőttük” Paliék pincéjét, a zenekar székhelyét áttettük hozzánk a műhelybe. (Akkor még Kárhozat néven működtünk.) Egyszer csak kivágódott – próbaközben – az ajtó, Apám belépett, leintette a bandát. Azt mondta: „Hülyeség, nem jó név a Kárhozat! A Ti nevetek Armageddon lesz! Egy igazi elsöprő név!” - Mi hamar elfogadtuk megtetszett nekünk. A logónkat Bársony Péter, egy nagyon tehetséges srác készítette, majd később az Anubis-t is. Már hosszú évek óta nem találkoztam vele, utolsó értesüléseim szerint Egerben tetovál.

Mely csapatok voltak rátok a legnagyobb hatással? Inspiráltal benneteket a városban (Mezőkövesden) működő zenekarok, az Angel Reaper és a Detonátor is?

Igen inspiráltak! Rám személy szerint, igazán a Detonátor, habár az Angel Reaper többnyire gyerekkori barátaimból állt. Nekem a Detonátor durvább, hozzám közelebb álló zenét jelentett. Ők néhány évvel idősebbek, több zenei rutinra tettek szert.

Eme nevek hallatán úgy tűnik, hogy Mezőkövesden pezsgett az underground élet akkoriban, jól látom?

Teljesen jól látod, mindenki „izgatott” volt, sokan és lelkesen jártak a koncertekre, nem volt túltelítettség a zenészekből, szinte alig volt kritizálás, úgy érzem akkoriban minden szívből jött! Nehéz volt megszervezni a koncerteket... Ha összejött annak biztos sikere volt! Volt olyan, hogy a szövegeket be kellet mutatni a rendőrségen, persze „Náci” a szervező József Attila versekkel összegyúrt dalokat adott le... ha-ha

Az említett bandákkal milyen viszonyt ápoltatok? Felnéztetek rájuk?

Mondhatnám haveri, baráti kapcsolatban voltunk. Zenéltünk, buliztunk, piáltunk együtt, volt Mezőkövesden egy kocsma a MÁMOR, oda csak rockerek, metálosok, punkok jártak... tök jó arcok.... húúú de jóó volt! Az én személyemben büszke voltam a Detonátorra, akkor csak Ők tudtak Budapesten játszani (többször a Tormentorral). Emlékszem rá, katona voltam, és őrségben hallgattam a „Garázst”, Ők voltak a vendégek... Felemelő érzés volt hallani.

Egyetértesz azzal, hogy akkoriban az underground nem Budapest központú volt, hanem vidéken is (pl. Miskolc, Ózd, Veszprém, Szolnok) komoly bázisa volt a műfajnak?

Abszolút! Sorolhatnám a zenekarokat... Csak gondolj bele: Bedlam, Beyond, Exit, Mirror, Ozirisz, Atomic, Vasmacska, Lady Macbeth és még sokan...

Rendelkeztetek saját hangszerekkel? Milyen minőségű felszereléssel rendelkeztetek akkoriban?

Igen, rendelkeztünk. Musima, Galaxis gitárokkal, Amati dobbal, Vermona, Regent ének, illetve gitár erősítőkkel, majd később Pali vett egy koreai Samic-gitárt (ez akkoriban jónak számított!), Kornél egy Ibanezt. Akkoriban nehéz és drága volt a jó hangszerhez hozzájutni! Emlékszem Lajos és Tamás úgy hoztak be még egy lábdobot a „csehektől”, hogy azt szétszedték, és valami nyúl, hörcsög, vagy más kis állat-helynek alakították át! Most már más a helyzet, bármit megvehetsz, ha van rá pénzed... a '80-as években ez máshogy volt!

Milyen gyakran és intenzíven próbáltatok? A próbák alkalmával csak saját számokat írtatok vagy egy-két feldolgozásnak is nekiugrottatok?

Hetente csak egyszer próbáltunk, de azok a próbák egész naposak voltak (szombaton, vagy vasárnap). Feldolgozásokkal nem foglalkoztunk, mert akkoriban nem volt mondhatnám úgy: divat, csak saját számokat játszottunk.

Egyértelmű volt számotokra, hogy egy thrash csapatot hoztok létre?

Nem. Mi csak játszottunk, zenéltünk, nem, nem volt eltervezve, hogy milyen zenét fogunk játszani, mindenkinek megvoltak a példaképei. Palinak: Running Wild volt a nagy Isten, Tamásnak aMetallica, nekem ugyanezek, meg még hozzátenném a Destructiont, Sodomot és a Slayert, Kreatort. 15 éves voltam, amikor az első Slayer albumomat Dudás István (a Detonátor dobosa) vette fel nekem aki nálam egy vagy két évvel idősebb. Egy gyárban voltunk gyakorlaton. Ez a lemez a Slayertől a Hell Awaits volt, akkor csak néztem ki a fejemből, hogy ilyen zene is van, nálam ott kezdődött el igazán a thrash. Szívem szerint már akkor ilyen zenét szerettem volna játszani, de a srácokkal nem lehetett volna szerintem.

Azokban az időkben itthon a thrash fénykorát élte, rengeteg király csapatunk volt, pl. Barbed Wire, Mirror, Beyond, Butchers, Neckrofight stb., hogyan emlékszel vissza ezekre az időkre?

A 80-as, 90-es évek meghatározó thrash bandái voltak. A Beyond egy gyöngyösi húzós zenét játszó zenekar volt, szerencsére több koncertjüket is láthattam mint vidéken ill. Budapesten. Slayer feldolgozást is játszottak, amire emlékszem, az a 85-ös Kill Again volt, ami nekem nagyon bejött. A Barbed Wire-ről sajnos csak annyit tudnék mondani, hogy ők egy budapesti jólmenő zkr. voltak. A Bedlam sokáig működő, sikeres kazincbarcikai csapat volt, ők egy lassabb, döngölősebb iránynonalat képviseltek. A Mirrorral játszottunk együtt 90 körül Szekszárdon. A zenéjükre már nem emlékszem pontosan. A végén, de nem utolsó sorban az Undertaking volt az a csapat, aki talán a legtöbbre vitte (ezzel most senkit nem akarok megbántani). Rendszeresen működő klubbjuk volt, majd később a zenekar feloszlása után tudtommal Killan Gyuri a kanadai Razorban játszott.

Szerinted akkoriban a thrash kezdett hanyatlani és kezdte átengedni a teret a death metalnak?

Nem, szerintem egyáltalán nem kezdett hanyatlani, sőt a '80-as évek végén kezdte fénykorát élni, de lehet, hogy én elfogult vagyok a thrash-metallal szemben. A death metalnak nem adta át, hanem az egy új irányzat, stílus volt, melyet a Death zenekar, pontosabban, Chuck Schuldiner hozott létre.

Mikor döntöttétek el, hogy rögzítitek az első és egyben utolsó demótokat is? Felkészültek voltatok egy demo rögzítésére?

Hát én nem tudom, hogy ezt demónak lehet-e nevezni. Csináltunk összesen,Ti úgy tudjátok: egyet, de végülis kettőt, sőt még az elsőt a Feró játszotta a Garázsban... Akkor sok levél jött. Akkoriban a két három év, nem is tudom hány évig volt Armageddon, de több száz levelet kaptunk az ország minden tájáról, és nagyon lelkesek voltak az emberek. Tudatosan nem készültünk rá... Játszottuk a számokat, egyszer csak felvettük és senki nem hinné el, hogy milyen körülmények között: Egy Europa Star magnót lehozott a Tamás a próbaterembe, pontosabban a műhely közepére letette (ahol gyakoroltunk) és felvettük a számokat. Mindenféle keverés és vágás nélkül. Az arányokat mi állítottuk be...

Stúdióban vagy a próbateremben készült a felvétel? Milyen tapasztalatokkal rendelkeztetek felvételek terén?

Felvételek terén semmilyen tapasztalatokkal nem rendelkeztünk ez a két felvételünk volt az Armageddonnal. Mindkét felvétel ugyan azzal a technikával készült: a próbaterem közepére letettünk egy magnót. (Tamás otthoni magnóját.) Ez a felvétel járta be az egész országot... és még írták a Metal Hammerben, ha jól emlékszem hogy a felvétel megszólal és jó, sőt demóhoz képest jó felvétel (ha tudták volna milyen körülmények között készült....ha-ha)

Arra kérnélek, hogy mutasd be nekünk a demót mind zeneileg, mind szövegileg? Kik írták a zenét illetve a szövegeket, milyen inspirációból merítettetek, mit akartatok a szövegekkel kifejezni stb.?

A zenét közösen írtuk, pontosabban én otthon leültem, elkezdtem szövegeket írni és volt valamilyen dallam a fejemben, azt elvittem a próbákra, vagy Palinak a lakására, mert többnyire ketten írtuk a zenét. Tamás egyetlen egy számot hozott kompletten, a „Gyilkos”-t de mindegyikre én írtam a szöveget. Habár a Kárhozatnak még a Pali írta a szövegét, akkor léptem be én, mint énekes. Az az egy számuk volt még akkor. A szövegekkel próbáltunk a valóságról énekelni, pl., hogy régen mik történtek „Aranyhorda” tatárjárás... én a történelmi dolgokat mindig szerettem, aztán a Söröröm, az tipikus, ami minden tizen-huszon évest foglalkoztatott akkoriban, a bulik, sörözgetések. Aztán az Armageddon név megszületése után utánanéztem, olvasgattam, hogy mit is takar ez a név és akkor megírtam az Armageddon című számot. Többnyire az élet valós, illetve sötét oldaláról énekeltünk. Ha a „Miből merítettetek” kérdés arra irányul, hogy honnan nyúltunk (tudatosan), akkor ilyen nem volt. Csináltuk a dolgunkat, játszottunk ahogy a tudásunkból ez kitelt és így pakoltgattuk össze a számokat.

Így 17 év távlatából büszke vagy a demóra? Vállalod még, vállalható még?

Én úgy érzem, hogy büszke vagyok rá, főleg, hogy még ennyi idő elteltével is tetszik az embereknek, de persze megmosolygom a mai (nem akarok nagyképű lenni) zenei tudásommal, hogy akkor milyen hiábákat csináltunk. Látom a hibákat, de nem változtatnék rajta, mert akkor az már nem lenne Armageddon.

Mennyit adtatok el a demóból? Milyen úton-módon terjesztettétek?

Ez nagyon nehéz kérdés. Nem sokat, az tény. Az igazi nagy bandákhoz képest, ezres tételről nem lehet beszélni. Darabszámot nem tudok mondani, utánvétellel küldtük postán, vagy még akkoriban nagy divat volt, hogy küldtek egy üres kazettát és bele tettek valamennyi pénzt, ami a postai költséget fedezte (szóval nem gazdagodtunk meg belőle), mi átmásoltuk kazettára és küldük visssza. Akkoriban ez így működött. Nagyon sokat ingyen osztogattunk, sőt ami még talán most is divat, hogy egymásnak írogatták át a rajongók.

Milyen kritikákat kaptatok a demóra? Sikerült a fanatikusok figyelmét felkelteni a zenkar iránt?

Húúú. Az igazság az, aki még emlékszik arra a Metal Hammerre, mint például Te is, akkor a Tamást és a Palit emelték ki (a két gitárost), hogy ők nagyon jól játszanak együtt, ez feltűnően jó..., a dobos végzi a dolgát, persze csúszások vannak rendesen. A felvételen, amit sokan nem tudnak basszusgitár nem hallgató. Bármilyen nagy hozzáértő ember a Feró bácsi, akkor azt mondta: „Júj de jó ez a basszus kiállás”, vagy valami hasonló és az egy tompított gitárkiállás volt. Tehát ő nem hallotta, hogy ez nem basszusgitár, a Kornél akkor katona volt. Az én munkámról akkor csak annyit írtak, hogy Dobó Tibor nem nagy barátja a dallamoknak, csak mondja, vagy hörgi a kemény szövegeket, hogy őket idézzem. Egyébként sikerült felkelteni a fanatikusok figyelmét, aki szerette a zenekart, az az egekig magasztalta, annak a szemében nagyok voltunk, aki meg nem szerette, azzal meg nem lehetett mit kezdeni. De szerencsére akkoriban több rajongó volt még mint zenekar.

Akkoriban gombamódra szaporodtak a fanzine-ek is, a fanzine-ek támogatták a zenekart? Adtatok nekik interjúkat?

Igen, tényleg szaporodtak akkoriban a fanzinek. Nagy neves bandákhoz Sodom, Tankard, Slayer-hez hasonlították az Armageddon demó számait, ami örömmel töltött el minket, persze jóval gyengébb változatban hoztuk mi ezt össze. Nagyon lelkes emerek szerkesztették ezeket (nem is találkoztunk velük személyesen), postán küldték el a kérdéseket és a választ is így kapták és terjedt el az országban is.

Mely fanzine-ekre emlékszel azokból az időkből? Melyek voltak a kedvenceid?

Nem emlékszem az újságokra! - Anyáméknál megvannak majd meg kell nézni.

Szerinted a fanzine-ek komoly szerepet töltenek be az undergroundban? Nélkülük szegényebb lenne a színtér?

Igen! Úgy gondolom, nagyon sokat segítettek az undergund zenekaroknak... a mai napig. Ez jó, mert kevés pénzből minél színvonalasabb újságokat kellett összehozniuk, sokszor a saját pénzüket beleölve nyílván, szponzorok nélkül végezték ezt, és ezáltal hasonló cipőben járó, csak zenélő kollégák munkáját segítve.

Mikor és miért oszlott fel az Armageddon?

Tudomásom szerint 1991 körül oszlott fel. Húúú, ez lehet, hogy égő, de már a pontos feloszlásra nem emlékszem, mert egy darabig még csináltuk a Pali kiválása után, de ez úgy volt igazi, amikor együtt voltunk öten. Pali máshogy gondolta az életet, kiszállt a zenekarból, és ilyen kis városban meg nem lehetett mást találni. Nem volt értelme és abbahagytuk. Egy-két hónap elteltével a Tamás is Amerikába költözött és azóta is ott él. Úgyhogy egy basszusgitárossal, aki 60-80 km-re lakott tőlünk, meg dob, ének sokmindent nem tudtunk volna kezdeni. Így abbamaradt.

Az Armageddon után az Anubisba vezetett az utad, de mi történt a zenekar többi tagjával? Folytatták ők is a zenélést más csapatokban vagy abbahagyták a muzsikálást?

Tudtommal Lajos (dob) Ő abbahagyta a zenélést abszolút, Tamás, mint említettem, elköltözött Amerikába ő is abbahagyta a zenélést, Pali még gitározott később is, de teljesen másfajta stílusú zenét játszik, torzítattlan gitárral, akusztikus gitáron, Kornél a mai napig csinálja, Ő vendéglátózik, én pedig áttértem a dobra.

Az Anubis az Armageddon folytatása, egyenes ági leszármazottja volt vagy egy teljesen új friss banda volt?

Ez egy teljesen új zenekar, amit mindenféle nagyképűség nélkül mondhatok én raktam össze és én tartottam egyben. Ott is én írtam a szövegeket, a zenét a sors iróniája egy korábbi rajongónkkal alapítottuk a zenekart, illetve hívtam giátorzni (Juhász Zoltán), mert Ő nagy Armageddon rajongó volt, aztán évekkel később mondta, hogy Tibi én nem is gondoltam volna, hogy valamikor egy zenekarban fogunk játszani. Nagyon büszke volt és felnézett ránk.

Az Anubis hogyan jött létre? Mit kell tudnunk a többi tag zenei előéletéről? Mindannyian az Anubisban kezdték el pályafutásukat?

Az Anubis úgy jött létre, hogy én nem bírtam magammal, minden áron zenélni akartam, de akkor már a dobbal foglalkozhattam, mint addig is szerettem volna, csak annak idején ez nem úgy történt, mint manapság, (főleg itt Pesten) hanem mindenki azon a hangszeren játszott, ami még nem volt a zenekarban. Akkor nekem sajnos –utólag azt mondom: sajnos– az énekes poszt maradt, de már akkor is dobolni szerettem volna. Senki nem játszott sehol, de már hallottam, hogy gitározgatott a Kiss Gábor, basszusgitár és Juhász Zoli gitáros, szóltam nekik, hogy mi lenne, ha összeállnánk. Próbálkoztunk akkor még egy gitárossal a Benyus Tamással, Ő egy mezőkövesdi srác, de sajnos Ő valamilyen oknál fogva nem vált be. (Nem emberi dolgokról volt szó) és maradtunk trió.

Zeneileg egy gyorsabb, durvább, brutálisabb vonalat, irányt vetettek fel az Armageddonhoz képest?

Abszolút! Akkoriban kezdte nyitogatni a szárnyát a '80-as évek végén, '90-es évek elején a death-metal, azon belül is a floridai death-metal. Fiatalok voltunk, teli energiával és akkor mi is hajlottunk a death stílus felé.

Szerinted megközelítettétek vagy legalábbis meg akartátok közelíteni a Tormentor, Fantom, Detonátor által képviselt brutalitást?

Ilyen céljaink nem voltak, hogy kiket közelítsünk meg. Nagy példaképeink voltak külföldön, akkoriban a gitárosunknak az Incubus, Sepultura, Death, Massacre, Massacra, Morgoth és ezek inspiráltak minket és persze az örökké toppon lévő Slayer is. Tehát nem volt ilyen mások felé közelítés. Ezekre a zenekarokra felnéztünk, de nem volt ilyen, hogy megközelíteni és jobbak lenni, nem volt rivalizálás. Mindenki végezte a dolgát, ennyi.

Véleményem szerint eme három banda volt itthon a legextrémebb, legbrutálisabb, ezzel egyetértesz?

Igen.

Az Anubis a hazai black metal színtér előfutárának tekinthető?

Nem tudom, ha Te így látod, az megtisztelő, de mi nem gondoltunk ilyenekre. Ugyan abban a próbateremben – pontosabban anyáméknál a műhelyben – próbáltunk, ahol az Armageddon abbamaradt. Hogy mi mik akartunk lenni? - nem voltak ilyen gondolataink, csak hogy tetszen a közönségnek. Szerencsénkre bejött nem kevés embernek.

Az Anubis-szal három demót is megjelentettetek, beszélnél ezekről bővebben? Milyen értékeled a dalokat, a szövegeket, a hangzást, van-e hasonlóság, különbség az Anubis és az Armageddon demói között stb.?

Anubis-szal három demót? Hajjajj!!! Annak ellenére, hogy én alapítottam az Anubis zenekart, csak egy demóról tudok: A Halál oldalán. Az Anubis-szal mélyebbre hangolt gitárokkal játszottunk, abszolút durvább hangzást hoztunk ki. Itt már használtam kétlábdobot és sokkal gyorsabbak, brutálisabbak voltak a számok. Nem azt mondom, hogy képzettebbek voltunk, hanem brutálisabbak. A szövegek túlvilági dolgokat, az élet sötét oldalát mutatták be, erre utal a címadó dal is. Van hasonlóság, mert én szeretem azokat a szövegeket, amikor nincsenek konkrétan kimondva szavak, hanem sokszor átvitt, vagy cinikus értelműek, mindenki úgy érti, ahogy akarja, vagy ahogy neki jól esik. Tehát nem ilyen „baszd” meg metál!

Mivel mind az Armageddon, mind az Anubis szövegei magyarul íródtak, olyan gondolat nem fordult meg bennetek, hogy angolra váltsatok? Eredetileg is magyar szövegekben utaztatok?

Nem, nem fordult meg a fejünkben, akkoriban csak magyarul akartunk énekelni. El sem tudtuk volna képzelni, hogy mi angolul énekeljünk. Sőt, hozzáteszem, hogy hitelesen senki sem tudott volna angolul a zenekarban, úgyhogy felesleges lett volna.

Magyarul jobban ki tudtátok magatokat fejezni, mint angolul?

Akkoriban még nem, csak ilyen országhatár menti bulik voltak beígérve (magyar lakta területek) persze ebből semmi sem lett. Mindig az átkozott pénz miatt nem lehetett továbbjutni a szögesdrótnál.

Külföld felé nem próbáltatok nyitni?

Nem, mint már említettem régebben, nekem mindig a dob volt a vágyam. Az Armageddonba azért kerültem be, mert az a poszt volt üres, és muszáj volt magammal mit kezdeni. Az igazi hangszer számomra a dob. A dobon kívül nem játszom más hangszeren.

Mivel énekesként is tevékenykedtél, megkérdezném, hogy kik a kedvenc énekeseid illetve dobosaid?

Kedvenc énekeseim nincsenek, konkrét zenekarok vannak akiket szeretek, mert ha azt mondanám, hogy Tom Araya, akkor Ő nem egy kedvenc énekes, hanem a kedvenc zenekaromnak az énekese, mert Ő magában „nem egy énekes”de a Slayer-be beleillik a hangja. Az igazán jó énekesek a heavy metal zenekarokban vannak, akik bármit jól el tudnak énekelni. Dobosok: egyértelműen Dave Lombardo, és mindenki utána jön. Persze ez nem azt jelenti, hogy a többiek rosszabbak, de én elfogult vagyok iránta.

Rendszeresen fejlesztetted dobtudásodat?

Ahogy az Armageddon végetért, rövid időn belül elkezdtem összevásárolgatni egy elég jó dobfelszerelést, ami Amati volt. Életem első dobja,két lábdob, három felsőtam..... és már nem tudom hány tányér, de később azt eladtam és vettem egy fele ekkora dobot, de minőségi Premier dobszerkót. Akkor váltottam tányérokban is. Hosszú évekig doboltam, miután rájöttem, hogy muszáj magammal valamit komolyabban kezdeni, mert nem voltam pontos dobos és tanulni akartam, mivel az ember míg él addig tanul... Akkor elmentem egy dobtanárhoz és azt hiszem négy évig jártam hozzá dobolni. Nem metal dobos volt, de nagyon sokmindent tanulhattam tőle, persze képeztem magam folyamatosan, volt időszak amikor rendszeresen lejártam a próbaterembe gyakorolni.

Az Armageddonban kényszerből álltál a mikrofon elé?

Az Armageddonban kényszerből.... Igen, de ez nem azt jeleni, hogy nem szerettem, mert jó volt kiállni...

Az Anubis demókat terjesztettétek?

Igen, ugyan úgy, ahogy az Armageddon-t, mert sok idő nem telt el a két zenekar befejezése és kezdete között. Tehát maradtak ugyan azok a terjesztési módszerek.... viszont azt már keverővel vettük fel. Persze a srácnak, aki csinálta a felvételt az első munkája volt.

Mennyit koncerteztetek az Anubis-szal illetve az Armageddonnal? Milyen hangulatú bulijaitok voltak?

Pontos darabszámot nem tudnék mondani, vagyis az Armageddon-nal többet koncerteztünk kb. 30-szor. Akkoriban nem volt divat játszani. Kevés koncert volt, nagyon lelkes közönség előtt. '80-as évek vége '90-es évek elejéről beszélek! ma túlkínálat van. Akár egy kedden este a világ legnagyobb zenekara idejön Magyarországra és csak szerdán hallom, hogy itt járt. Annak idején nagy sikere volt szájhagyomány útján, egy-két plakát által elterjedt, hogy játszik valamelyik banda és nem foglalkoztak azzal, hogy kinek milyen hangszere van, ki mennyire felkészült, nagyon lelkes volt a közönség, örültek, hogy ha hallhattak élő metál zenét.

Mivel az Anubis munkássága belenyúlik a ’90-es évek közepébe, szerinted a színtér mennyit változott, fejlődött a ’80-as évekhez képest?

Rengeteget változott évről-évre, vagy akár hónapról-hónapra, mivel itt a rendszerváltás miatt nagy előrelépések történtek. Itt hirtelen a legutolsó rock-klub is keverővel rendelkezik, a legnagyobb hangosítással, még akkor is ha az azt kezelő személyzet nem is ért hozzá (tisztelet a kivételeknek). Óriási fejlődés van. Persze nem kell hangszereket sem vinni... régen mindig mindenhová mi vittük és nagyon kevés helyen játszottunk kierősítve, csak alapokról. Most meg változott a helyzet... a legutolsó klubban is ki van erősítve a zenekar.

Szerinted miért oszlott fel annyi jó banda (pl. Antichrist, Detonátor, Angel Reaper, Fantom, Mirror stb.) és miért tűnt el sok fanzine (pl. Feszültség, Rattle Inc., E. Z. L., Brutal Metal stb.)? Esetleg nem volt kedvező az uralkodó metal zenei széljárás?

Általában ezek a zenekarok, akik felbomlottak, a heavy-metalnál mind keményebb zenekarok voltak és ezek a zenekarok nem képesek sokáig létezni, vagy csak nagyon kevés költségvetésből.... ebben a stílusban nincs pénz Magyarországon. Ezt vagy hittel csinálod, vagy nem fogsz hozzá, az újságok ugyan így, mivel önköltségből csinálták a szerkesztők, pakolták bele a kis pénzüket, a munkahelyükön sokszorosították, vagy kis nyomdákban...stb. A durvább zenének az a hátulütője, hogy kevesebb embert érdekel, bármilyen szinten is játszák. Egy idő után belefárad az ember, hogy csak költ rá és még csak a nullára sem jön ki a zenekar. (Mikrobuszok bérleti díja, hangszerek, próbaterem díj, stb.)

A feloszlás az Anubist sem kerülte el, ez mikor és miért következett be?

1992. október 2-án játszottunk Ócsán, az volt az igazi utolsó Anubis fellépés egy rock-klubban. Én elköltöztem onnan, megismertem életem legnagyobb szerelmét, de folyamatosan visszajártam próbára (ami 140 km-t jelentett), de nem úgy fogadtak, ahogy én azt elvártam volna (túlzott alkohol fogyasztás, úgy nem lehetett zenélni, így ellaposodott)... valahogy kihalt belőlük a tűz. Aztán később én ugyan ezen a néven Pesten folytattam új tagokkal.

Az Anubis feloszlása után költöztél fel Budapestre vagy korábban?

Korábban költöztem, mint említettem, visszajártam próbára. Nekem otthon volt a dobszerkóm, a hely adott volt, csak már nem íródtak olyan lendülettel a számok, vontatottá vált az egész

Jelenleg a Tremorban dobolsz, tudták a többiek, hogy egy vérbeli metal veteránnal hozták létre a zenekart?

Nem tudták, mert nálam fiatalabb srácokról van szó. Egy thrash metal zenekar dobost keresett, így hirdették. Elmentem, azon a próbán előttem is dobolt egy srác, utána jöttem én és úgy döntöttek, hogy engem akarnak. Csak később mondtam el nekik, hogy hol játszottam, meg hogy honnan indult ez az egész, de tetszett nekik...

Tremor ügyben mik a legfrissebb fejlemények? A „Thrashtamentum” EP óta eltűntetek…

Hááát készülünk az első nagylemezünkre, ha minden igaz és már tényleg nem csúszik tovább a dolog, akkor február végén, de legkésőbb március elején stúdióba megyünk és felvesszük. Ez kilenc számot fog tartalmazni, készítünk egy klippet is utána és belevetjük magunkat a terjesztésbe. A Thrashtamentum után nem tűntünk, el, hanem nekünk ennyi jár. Mi koncerteztünk mindenfelé ahol tudtunk (többnyire Pesten).

Az egykori Anubis és Armageddon tagokkal tartod még a kapcsolatot?

az Anubis-ból nagyon ritkán a Juhász Zolival (gitár) és az énekessel Rostás Ricsivel, az Armageddon-nal pedig nyáron találkoztunk (2007.) 15 év elteltével. Hát jól megváltozott mindenki. Ennyire tartjuk a kapcsolatot... azóta néha egy elektronikus levél, de 15 évig síri csend volt.

Gondolom egykori zenésztársaid családos emberek, gyerekeik vannak, te hogy állsz ezzel a kérdéssel? Beleférnek a metalkodásba, a metal életformába a gyerekek, feleség stb? Netán megrögzött agglegény vagy?

Abszolút belefér, csak az embernek olyan partnert kell találni, aki ezt elfogadja, mert nagyon sok profi zenész is családos ember, akik minden hétvégén kétszer-háromszor fellépnek, de ha valaki nem profi akkor is belefér. A környezetemben nagyon sok ilyen ember van.Nekem is van feleségem és egy lányom,ez soha nem okozott problémát.Sőt úgy érzem,büszkék rám.

Tenkes kapitánya barátom olyan régi klasszikus demókat jelentett meg, mint pl. Fantom, Angel Reaper, Detonátor, Antichrist, ezekről hallottál már? Megvannak ezek a cd-k neked?

Az Angel Reaper és a Detonátor megvan(mint már említettem,gyerekkori barátaim).A többieket csak névről ismerem.

Következő dobása az Anusbis demók újrakiadása, támogatod tervét? Megtisztelő számodra, hogy a régi demóid napvilágot látnak CD-n?

Persze,hogy megtisztelő! De mai fejjel már sokmindent máshogy csinálnék,ahogy azt teszem a jelenlegi bandámban a Tremorban is. Támogatom a tervet, de szeretném hozzátenni,hogy csak a Halál oldalán 1992-es demón (Anubis) szerepeltem mint dobos és szövegíró. Annak ellenére,hogy én alapítottam a zenekart.

Szerinted a mai rajongók tisztában vannak a számunkra nagy elődök munkásságaival? Gondolok itt a fentebb felsorolt illetve fel nem sorolt nevekre.

Előre is elnézést kérek ha most valakit megbántok,de nagyon sokan nem ismerik az „igazi” nagy ősöket... Volt pl. egy ilyen eset, a Világ legdurvább zkr.-ától szeretnék vásárolni egy cd-t! Az eladó nézett... Most mi van?! Kinek mi a durva? Komolyan mondom, mi végigjártuk az „iskolát”, akkor a Slayer, Kreator, Destruction, Sodom stb. volt a nagy kedvenc, érdekes most is, ez valamit jelent.

A weboldalt láttad már, ahol ez az interjú majd megjelenik? Mi a véleményed róla?

Szerintem nagyon fasza!!! Jó, hogy vannak még ilyen fanatikus emberek ebben az országban! Szeretek böngészni a régi interjúk között,ez érdekes lehet a fiatalabb olvasók számára is

Minthogy több mint 17 éve aktív részese vagy a metal színtérnek, hogy látod a thrash jelenlegi helyzetét? Amerikában rengeteg old school csapat bukkant fel mostanában, pl. Municipal Waste, Fueled By Fire, Merciless Death stb.

Nem akarlak elszomorítani,de sajnos én pesszimistán állok ehhez a kérdéshez (a tapasztalat mondatja velem), itthon nemsok jövője van a thrashnek, szerintem. Mi ennek ellenére szeretjük a műfajt és csináljuk Lehet, hogy őrültek vagyunk? Vagy csupán nem szeretjük a pénzt?! Ha lehet, én sok szerencsét kívánok nekik, de attól tartok „tiszavirág életűek” lesznek, mint ez már többször bizonyossá vált, és maradnak a vezető bandák.

Thrashernek vallod magad vagy a többi extrém metal műfajban is vannak kedvenceid? Milyen zenéket hallgatsz manapság?

Ezen még igazán nem gondolkodtam,mindent meghallgatok ami jó a metalon belül,de hozzám mégis a Thrash műfaj áll a legközelebb,ha ezt játszhatom szinte megőrülök...

Utolsó kérdésként, kérlek sorold fel minden idők számodra legmeghatározóbb, legklasszikusabb metal lemezét és indokold meg, miért ezeket választottad?

Az igazat megvallva nem hallgatok sok,és új zenét, inkább maradok a stílusalapító zenekaroknál. Slayer-Reign In Blood; Kreator-Extreme Aggression; Destruction-Infernal overkill; Sodom-Agent Orange. Akik ismerik,szeretik ezeket a lemezeket, Ők tudják miért a kedvenceim,akik nem, azok hallgassák meg!Azt hiszem nem fognak csalódni!

Tibi, kifogytam a kérdésekből, kérlek mondd el még zárszóként azt, ami esetleg kimaradt a beszélgetésből.

Bárki is olvassa ezt az oldalt,higgye el nekem Magyarországon a 80-as évek végén,és a 90-es évek elején nagy volt az élet a Black-Thrash színterén! THRASH TILL DEATH!

Onslaught Thrasher (2008)