Az alábbi interjút Frőlich Tamással, az egykori Panic fanzine készítőjével, a későbbi Hard Rock és Heavy Metal Enciklopédia szerzőjével készítettük.

Szia Tamás! Nagyon örülök, hogy megtaláltam elérhetőségedet és ahogy említettem, segítségedet igénybe véve szeretném a Panic pályafutását felelveníteni. Kezdhetjük? Kezdjük a legelején, mikor és hogyan kerültél kapcsolatba a metal/rock zenével? Mennyi idős voltál akkoriban?

10–12 lehettem, amikor valami retro zenegépből (az a kislemez rakosgatós!) meghallottam a Kiss Dynasty/Unmasked-es korszakából az Is that you-t, meg az I was made for lovin’ you-t innentől nem volt megállás.

A durvább irányzatokat részesítetted előnyben vagy kezdetben a dallamosabb, klasszikus metal felé vonzódtál? Hogyan jutottál el a thrash metalig?

A NWoBHM bandái Def Lepp, Maiden, Saxon után jött a Metallica, én a ’84-es Ride The Lightning-ot már vártam, mive a Kill ’em all-t ronggyá hallgattam, asszem a Slayer és Metallica felelős a Thrash Metal fanatizmusomért. Gyűjtöttem mindent képeket, kazettákat, bakelitet, posztert…. Mindent a Metal határozott meg.

Részt vettél a ’80-as években virágkorát élő, úgymond tapetrading, tehát kazettacserélgetős színtérben? Voltak kiterjedt külföldi kapcsolataid csere-bere céljából?

Semmi túlbuzgóság, inkább a hazai maszek boltok állandó vásárlója lettem, minden spórolt pénzem ráment, nekem még a nyuszi is metált tojt! Aztán a Panic révén belekeveredetem a külföldi cserélgetésbe.

Hogyan működött ez a mozgalom? A mai interneten felnövő generáció szerintem ezt el sem tudja képzelni…

Írtam leveleket alap angollal, sztereotip mondatokkal aztán 10 – 15 címre elküldtem, ennyi. Volt időszak amikor ömlöttek a cuccok.

Hogyan és mikor pattant ki a fejedből, hogy egy fanzine-t hozzál létre? Akkoriban, volt-e hagyományuk, múltjuk a fanzine-eknek idehaza?

Kétségtelenül az MHH hasábjai inspiráltak, eszembe jutott, hogy jó lenne egy speed/thrash verziót összehozni hasonló, illetve bővített rovatokkal. Suli után a buszon beugrott, hogy minden rovatot egy-egy számcím alapján fogok elnevezni, ami találóan passzol a rovat lényegéhez: Így lett a BoneBreaker a koncertbeszámoló, a Hearing noises a lemezkritika, a Happy days a bevezető, Ton Of tricks a rejtvény, a Memories of tomorrow az ifjó tehetségek rovata. Sőőt a Ratman képregény is a klasszikus Risk mini-album révén ugrott be.

Ismertél-e külföldi fanzine-eket, amelyekről esetleg példát vettél fanzine készítés céljából? Ismertél-e olyan lapokat, mint a Decibel Of Death, a Ripping Headaches, a Phoenix Militia, a Thrash and Burn vagy a Metal Forces?

Akkoriban nem volt ez egyszerű feladat kizárólag hallomásból hallottam róluk.

A metal fanzine-ek előtt már működtek idehaza punk fanzine-ek, igaz?

Valóban, de nekem teljesen idegen volt, ez a paraszt, polgárpukkasztó stílus. Tetszett a lazasága, de én mindenképpen a pontos információkra helyeztem a hangsúlyt. Abban az időben nagyon sok mindent el lehetett hitetni, hiszen igen nehéz volt ellenőrizni, hogy a Target vagy a Cyclone belga-e vagy luxemburgi…

Arra emlékszel, hogy melyik volt a legelső, hazánkban megjelent metal fanzine? Amennyire én tudom a Panic és a Metal Attack, amely később Rattle Inc. lett.

A Rattle-ös Coly és Benjoe Egerben kezdte elsőként, én a 8-as számnál vettem fel velük a kapcsolatot, rövid idő alatt tető alá hoztam a Panic-ot. Ők voltak az elsők, vagy a Metal Mirror, aztán jöttünk mi és sorban a többiek Feszültség, EZL (feat. Milán Peti), Death Trap stb…

Hogyan sikerült megtalálnod a társakat, akikkel a fanzine-t szerkesztetted? Mindannyian lelkes, elkötelezett underground rajongók voltak?

Akkoriban ismerkedtem meg Gellér Jacinth Bálint-tal, aki amolyan intellektuális típus volt és egész jól beszélt angolul, feldobtam neki néhány meeting után és belelkesült. Hozta Ő is a komáit és én is minden használható srácot. Kiemelném Gyenes Gábor grafikust, aki nélkül nem lett volna jellegzetes és egyéni megjelenése a lapnak.

Egy stabil „szerkesztőgárdát” alkottatok vagy voltak külsősök is?

Fix, egységes csapatra törekedtem, de később természetesen beszivárogtak külsősök is, ami a ’zine hanyatlását is eredményezte a későbbiekben…

A Panic elnevezés kinek az ötlete volt?

Az enyém, Bálinthoz már fix, ábrákkal illusztrált koncepcióval érkeztem, apróbb módosítások kerültek csak beiktatásra, A Panic egy ’89-es Holy Moses dal címéből ugrott be. Később pedig a legendás szlogen „Don’t Panic, but buy Panic! Copyright by Bálint & Monci

Végig vehetnénk esetleg az egyes számokat tartalmilag és küllemileg egyaránt? Hogyan, mennyi idő alatt állt össze egy-egy lap tartalma, hogyan történt az előállítás, terjesztés, milyen gyakorisággal jelent meg, mekkora igény mutatkozott iránta stb.? Minden információ érdekel, ami eszedbe jut.

Mindenképpen havonta akartunk megjelenni, és igyekeztünk ehhez igazodni. Gabesz grafikái adottak voltak, a többi rész pedig kialakult: Jacinth és Monci intézte a bevezteőt és a híreket, a lemezkritikákat megbeszéltük, vhogy magától összeállt. Jacinth a honvédségnél hozzáfért egy ma már kezdetleges komputerhez, mellyel csooda dolgokat művelt. Akkoriban mi voltunk az egyetlen géppel tördelt ’zine. A terjesztés A legendás Thrash/Mosh klubban pörgött igazán, és az ismert lemezboltokban is csipegettték. Úgy érzem szerették és értékelték erőfeszítéseinket, a visszajelzések is csöpögtek. Érdekesség, hogy a Hammeres Szarka Joseph is egy levél alapján került a teamünkbe, majd a Hammer ikonja lett. Később pedig a Sony music főnökeként láttam viszont…

Az interjúkat, cikkeket mind magatok „gyártottátok” vagy esetleg vettetek át információkat külföldi fanzine-ekből is?

Általában törekedtünk az eredetiségre, de természetesen becsúsztak szórólapok és más cikkek fordításai is.

Mivel akkoriban még nem volt internet, az interjúkat levelezés útján készítettétek, mennyi idő volt egy-egy interjú átfutási ideje?

Nem volt gond, mindenki lelkes és készséges volt akkoriban pörgött gond nélkül.

A terjesztés és az előállítás ütközött-e valamilyen nehézségekbe? Anyagilag mibe került egy-egy fanzine előállítása?

Találtunk egy nyomdász johnnyt, aki schwarzba beiktatta a tördelt oldalainkat és nem emlékszem, hogy mennyiért… Asszem a Panic ára 95Ft (!) forint körül volt. És különösebb deficitre sem emlékszem, a postát is magunk fizettük…

Milyen eljárási technikával született meg a fanzine? Fénymásolt volt, nyomtatott esetleg cut and paste?

Lásd feljebb… Nyomdai részletekett nem tudok, arra emlékszem, hogy egy gigantikus kapcsozógéppel (egy volt csak) tűztük össze az A/2-es lapokat. Mint a céhekben egy hajtogatott, egy tűzött, anyám meg hozta a kaját, haha!

A fanzine mozgalomra illetve az underground színtérre jellemző a do it yourself hozzáállás, nálatok ez mit jelentett? Hogyan foglalnád össze a do it yourself jellemzőit?

Ez a csináld magad semmi rendkívülit nem jelentett, hiszen szerettük csinálni állandóan a cikkeken, a külalakon agyaltam, ez foglalkoztatott, nem is adtam volna senkinek oda a feladatokat.

A fanzine-ből befolyó összeget visszaforgattátok egy másik szám előállításába?

Persze természetesen, még valami profit is rémlik, amit a postaköltségekre raktunk el…

Azokban az időkben kielégítette a rajongók igényét a fanzine? Volt-e úgymond törzsolvasói táborotok?

Naná! Sőt még páran kedvet is kaptak saját újság készítéséhez, de ez a természetes.

Egyetértesz azzal, hogy számról-számra fejlődtetek?

Hogyne, tettenérhetően, mind küllemben, mind tartalomban egyre rutinosabbak és profibbak lettünk, de ha magad járod végig az összes feladatot ez természetes.

A recenzióitokat, kritikáitokat, hogyan értékeled mai szemmel?

Aranyos, lelkes írások, bár Jacinth és Monci intellektuális stílusa mai is kidomborodik…. Saját írásaim inkább lelkesnek tűnnek…kidolgozatlan és amatőr.

Megfigyeltem, hogy az akkori fanzine-ekben leközölt interjúk 10-12 kérdésre korlátozódtak, és ez alól gondolom a Panic sem volt kivétel. Miért voltak rövidek a fanzine-ekben felbukkanó interjúk?

Az interjúk a legrágósabb falatok voltak, a profi intiek már egy másik dimenziót jelentettek. Szerimtem, amíg néhány metal kedvelő kölyök összedobja a gondolatait és véleményez lemezeket az nem több passziónál, ám az igazán korrekt interjúk már egy másik szint.

A többi, akkoriban megjelent fanzine-hez viszonyítva, milyen szerepet töltött be a Panic? Elégedettek voltatok az egyes számokkal?

Mindenki azt mondta, h a legjobb a Panic blabla, ám mi is teljesen szerénytelenül így éreztük. Akár egy saját gyerek (Hű milyen eredeti, haha!)

Voltak-e olyan rovatok, extrák, amelyek más fanzine-ekben nem jelentek meg?

Nagyon büszke voltam, hogy a régi lemezek leporolását, fekidézését én találtam ki és a frappáns R.I.P. rovatcímet kapta, de különleges és rendhagyó volt a Ratman comic is.

Sok fanzine-ben dalszöveg fordítások is voltak, ti is jelentettetek meg fordításokat? Ki fordította le a szövegeket?

Valamiért a MOSH címet kapta a rovat és Jacinth és Monci forította a dalokat.

Hogyan vettétek fel akkoriban a kapcsolatot a lemez kiadókkal, a zenekarokkal? Gyakran kaptatok promóciós csomagokat?

A külföldi magokból Rock Hard, Hammer, Kerrang kinéztük a kontakot és írtunk leveleket, kiadóknak, bandáknak és többnyire pozítívan reagáltak. Több ma már nem létező kiadóval voltunk jó kapcsolatban.

Volt-e olyan kiadó, banda esetleg, amely nem kért a veletek való együttműködésből?

Voltak persze egyszerűen nem válaszoltak, kész-passz. Nekünk már az is nagy siker volt, hogy sokan szóba álltak velünk.

Készítettetek telefon interjúkat hazai vagy külföldi zenekarokkal?

Nem emlékszem ilyenre, akkoriban nem, hogy az interturbán, de a telefon is nagy számnak számítottt.

Mely korai interjúidra vagy a legbüszkébb? Melyeket „vállalod” manapság is?

Nem voltam nagy interjúzó, és általában csak társszerzőként interjúztam, de talána Dark Angel-es Gene Hoglan-nel lezajlott beszélgetés maradt meg a legjobban, amely asszem végül meg sem jelent…. Emlékszem akkoriban nyitott a McDonald’s és imádtuk, kérdeztük hány bigmac fér be a pocójába egyszerre? Azt mondta 8–10 meg sem kottyan, haha!

A ’80-as években a thrash metal uralta a metal színteret, te személy szerint nagy thrash fanatikusok voltál? Mindent meghallgattál, ami thrash volt vagy csak a jobbakat?

Mindig is Bay Area párti voltam . A technika, az intelligens szövegek, a sebesség lenyűgözött, de minden gyors, extreme zene érdekelt a HC/Crossovertől a Black Metalig. Ja és imádtam/imádom a Xentrix-et!!!!

Szerinted mi volt a thrash népszerűségének az oka?

Lázadás a kommersz és a középszerű ellen, a nyálas Glam bandák, az ostoba tinilányok ízlése ellen, ne feledd nyugaton akkor már voltak ottani Győzikék, Mónikák, és egyéb finomságok. Ma pedig az emo és a gótika mónikák ellen lázadunk, haha!

Egyetértesz azzal, hogy a hazai fanzine-ek elsősorban thrash, trendkövető fanzine-ek voltak?

Nem értem mire gondolsz, ha a tematikára és az irányvonalra akkor egyértelműen…..

Mely fanzine-ekkel, mely fanzine-ek szerkesztőivel sikerült barátságot kialakítanod?

Kezdetektől jóban voltunk Colyékkal a Rattle Inc-ből, az EZL-lel pedig gyerekesen konkuráltunk, szánalmas volt, ahogy iparkodtak lépést tartani…..

A hazai fanzine-ek összetartottak? Támogatták egymás munkáját?

Asszem klikkesedés volt, mindenki párban volt valakivel, a Hammerék etalonnak számítottak.

Személyesen is ismerted az egyes fanzine-ek szerkesztőit?

A vidékieket sajnos nem jellemzően, de pesten többnyire igen.

Szerinted mely fanzine-ek emelkedtek ki idehaza a mezőnyből?

Szerénytelenül mondhatom, hogy mi, mind külalakban, mind tartalomban és egyéniségben minőségiek voltunk. A Rattle elsablonosodott, de ne felejtsük el ők harmincvalahány számot jelentettek meg…

A fanzine-ek egyfajta úttörő munkásságot képviseltek, képviselnek az undergroundban?

Ma már nincs ilyen, a neten boldog boldogtalan oszthatja az észt, ma már elavult retro jelleget ölt. Felgyorsult minden…. Letöltünk, lopunk mindent, beszólunk mindenkinek…. A középszerűség korát éljük.

Túltelített volt a fanzine piac itthon akkoriban?

Volt egy rövid időszak amikor dömping volt aztán gyorsan lecsengett….. csak az igazán lelkesek maradtak porondon.

Mikor és miért szűnt meg a Panic? Kapcsolatban maradtál a metal zenével, a metal színtérrel illetve volt fanzine-es kollégáiddal a lapok megszűnése után?

Egyre inkább kicsúszott a kezemből az irányítás, szerkesztptársaim vették át a főszereplést, hoztak önjelölt írókat és ígérgető mecénásokat + mindenkit. A végén már azt sem tudtam mi fog megjelenni, szemfényvesztésként postai terjesztést ígértek nekik is. A lelkesedés alábbhagyott…. Az ígéretek elszálltak a kedvem pedig elment. A viszony igazából nem romlott meg, bár az élet elsodort egymástól.

Esetleg részt vettél más fanzine-ekben a Panic megszűnése után? Nem gondoltál arra, hogy egy új lapot hozzál létre?

A mai napig gondolkodom, de mindenképpen nagy kaliberű dologra gondolnék…. Szervezés alatt áll (féligmeddig) és az egyetlen kétség a mai srácok értenék –e miről van szó? Van –e létjogosultsága egy másik nyomtatott metal magazinak manapság?

Mi történt azokkal az interjúiddal, recenzióiddal, amelyek nem kerültek publikálásra, mivel megszűntek a lap?

Emlékes doboz valahol a pincében…

Minthogy akkor már javában működött a Metallica Hungarica, amely később Metal Hammerré alakult, nem merült fel benned olyan gondolat, hogy te is részt vegyél a lapban?

Abszolút megfogant, bár mindig hűvös és passzív volt a fogadtatásom részükről, aztán nem iparkodtam, nem könyököltem, de mélyen nagyon szerettem volna csatlakozni.

Ha jól tudom, könyvet írtál a metal mozgalomról, erről mesélnél bővebben?

Nem a mozgalomról. Egy két részes Hard Rock/Heavy Metal enciklopédia kötődik a nevemhez A tól Z ig. Kb tíz évem van benne de teljesen kiírtam magam, mindig is a lexikális összefoglalás foglalkoztatott….szerencsére kedvezően fogadták és hiánypótlásnak bizonyult. A hammeres hozzáállást inkább nem taglalnám mindössze annyit: a második kötetről mégcsak említést sem tettek egy sorban sem, kivéve a fizetett hirdetésem. Nincs meg neked?

Hogyan alakult az életed a Panic megszűnésével illetve mivel foglalkozol manapság?

Végigjártam a lemezkiadókat… Semmi extra, szorgalmas hangya szerepkörben. Ott voltam az MCD, azaz a MusiCDome kezdetén, de úgy alakult, hogy tovább álltam. Jelenleg is a kereskedelemben dolgozom, van egy 6 éves kislányom, Emese, és egy 17 éve tartó házasságom.

A mai metal színtérről mi a véleményed viszonyítva a 20-22 évvel ezelőtti állapotokhoz képest?

A mai napig képben vagyok, de sok mai minőségi  lemezről soxor úgy érzem már nem hozzám szól, azért iparkodom tartani a lépést. Mai nagy kedvencem a Killswitch Engage.

Követed még a metal színtéren végbemenő fejleményeket, változásokat?

Persze, de a könyv elkészülte után már nem akkora intenzitással…

Mi a véleményed azon ’80-as évekbeli zenekarok mai teljesítményéről, aki 15-16 év eltelte után döntöttek a visszatérés mellett, pl. Metal Church, Agent Steel, Heathen, Death Angel, Necrodeath, Destruction, Onslaught? Friss kiadványaik felveszik a versenyt klasszikus alkotásaikkal?

Mindenképpen örülök, h nem csak nekem jelentett ez olyan sokat…. Meg tud indítani egy-egy veterán brigád új felbukkanása. Persze vannak kapufák is, de nézd meg a Death Angel-t energikusabbak mint valaha, kirobbanó erőben vannak. Egy hónapja voltam egyébként bécsben egy Vicious Rumors/Agent Steel bulin és azt vettem észre, hogy csókolgatom Juan garcia boundjait a Bleed for the godz alatt, haha, sőőt Bruce-szal a színpadon énekeltem an klasszikus You can’t stop it, it’s already coming, too late no hiding, coming from the aiiiiiiir! Unstoppalbe Foooooooooooorce! –t.

Hogyan vélekedsz arról, hogy egy zenekar egy adott stílusban dolgozik és alkot maradandót, majd idővel teljesen elfordul tőle és teljesen mást csinál, mintegy megtagadva múltját és a rajongóit? Pl. Metallica, Kreator.

A Kreator Endorama korszakra gondolsz???? Azt Coroner lemeznek tartom darkos beütéssel, bár Mille mindig is imádta a Fields of the nephilimet, vagy a sisters of mercy-t. Nem haragszom emiatt még mindig egyenesebb, mint szállítani az aktuális albumot amegszokott stílusban hiteltelenül.

Milyen gyakran jártál koncertekre régebben illetve milyen gyakran jársz mostanság?

Más moziba jár én koncertre, sokat jártam, sokat járok mostanában is. Reggel viszem a gyereket oviba este stage diving a színpadon…..in the pit!

Nem sajnáltad, hogy megszűnt a Panic? Olyan gondolatod, gondolatod nem volt, hogy egy kis idő elteltével újraindítsd?

Dehogynem sokszor…. Aztán jött a könyv!

Amíg a ’80-as évek végén, ’90-es évek elején a hazai fanzine-ek magyarul íródtak, a ’90-es évek közepén felbukkant lapok többsége angolul íródtak, ennek mi volt az oka?

Ezt nem vágom, volt ilyen?

Manapság nyomtatott fanzine alig létezik, némelyek átalakultak webzine-né, ezeket szoktad olvasgatni, ismersz webzine-eket?

Nem érzem magaménak, ismerem legtöbbjét…. Felületesek és nincs bennük …nem is tudom, nekem vmi hiányzik, a dög a fikcsi hiányzik belőlük, haha!

Ami a mi kezdeményezésünket illeti, kizárólag a ’80-as években illetve a ’90-es évek legelején működött zenekaroknak, fanzine-eknek állítunk emléket, mennyire tetszik neked weblapunk?

Imádom azt a korszakot és tetszik eill. Tisztelem ezt a retro hozzáállást, a lemezkritikáid pedig egyenesen lenyűgözőek, télleg!!!!

Mit jelentett fiatalon illetve mit jelent számodra manapság a metal zene? El tudnád-e képzelni az életed eme muzsika nélkül?

Semmiképpen! Ez már sírig tart! Ugyanazt az izgalmat érzem egy-egy várható lemezzel kapcsolatban. Tudod miről beszélek!

Ma is olyan lelkes, elkötelezett vagy a metal iránt, mint annak idején?

Egyértelműen!

Thrash ’til death?

Ne viccelj, persze a temetésemen Forbidden-nek kell szólni!

Tamás, köszi a válaszokat, részemről a megtiszteltetés, hogy létrejöhetett ez a beszélgetés. Kérlek utolsó gondolataidat oszd meg velünk…

Én köszönöm a lehetőséget és az érdeklődést. Gondolataimat? Lássuk csak. Most találtam a thrashmageddon.com-on egy régi onslaught videót, és a haverom holnap áthozza a pesti dark angel bulit vhs-en

Onslaught Trasher (2007-2008)