Magyarországon sem ritka már, hogy egy elfelejtett underground metal legenda újraalakul, hiszen a Beyond vagy az Exit jó példával jár elő, de azt azért senki nem hitte volna, hogy a PESTILENCE újra koncertezni és demózni is fog. Remélem, hogy az újra összeállt együttes megtalálja számítását mind a színpadon, mind pedig a stúdióban, és bár nincsenek magasröptű terveik az újraindított karrierrel, bízom benne, hogy önmagunkhoz hűen fognak tisztelegni saját múltjuk és a METAL zene előtt.

Egy igazi poszthumusz interjút szeretnék veletek készíteni, mégpedig olyan apropóból, hogy majdnem 20 év után visszatértetek. Minek köszönhető, hogy újra az aktív zenekar a Pestilence?

Sokáig teljesen indokolatlannak tűnt a Pestilence újjáalakulása. Volt, hogy évekig nem láttuk egymást. Az utóbbi években egyre sűrűbben találkozgattunk újra, s a régi haverok is elkezdtek minket nyüstölni, hogy játszunk megint. Végül a 2006-os Metallica-est előtt tudtak minket rábírni, hogy 17 év után fellépjünk. Az első összejöveteleken és próbákon aztán teljes volt újra a harmónia, előjöttek a régi poénok, újra élvezni tudtuk, hogy együtt zenélünk.

Rövid vagy hosszú távra terveztek? Koncertek, turné, lemezfelvétel szerepel a terveitek között?

Nem készítettünk hosszú távú terveket, spontán hagyjuk alakulni a dolgokat, a Pestilence inkább tűnik most egy projekt jellegű dolognak, mint egy folyamatosan aktív zenekarnak. Egyetlen konkrétabb dolog, hogy szeretnénk felvenni végre a számainkat Petya házistúdiójában, hogy legyen vége egy jó minőségű felvételünk. Ilyen ugyanis nekünk nincs. Régi próbatermi felvételeink, koncertfelvételeink voltak, de ezek is elhányódtak, mikor 17 év féltve őrzés után kölcsönadtam az egyik tagnak, hogy átvegye. Az illető meg elhányta valahol. Egy-két felvétel maradt fenn, amit elzártam a Parlament kupolatermében a koronázási jelvények mellé, hogy megmaradjon a Pestilence-unokáknak. Koncertek sajnos mostanában nem lesznek aktuálisak, mivel Maráczi Tomi nyár végéig Tajvanban lesz ösztöndíjon.

A visszatérő koncert illetve koncertek hogy sikerült(ek)? Vették a lapot a fanatikusok?

Az újjáalakulás után az első fellépésünk a Metallica esten volt Gödöllőn 2006 szeptemberében. Mi a Phantom Lordot játszottuk, meg saját számainkból a Death and Chain-t. Nagyon sok régi haver volt, óriási volt a hangulat, nagy ösztönző erőt adott a folytatáshoz. 2007 januárban már egy hosszabb műsort adtunk, saját számainkon kívül játszottuk a Megadeth-től a Peace Sells-t és a Death Angel-től a Bored-ot. Teltház előtt nyomtuk, tiszta időutazás volt a rengeteg régi haver miatt, életünk egyik legjobb bulija volt, még a szeptemberi első bulinál is nagyobb őrület volt. Rengeteg vállveregetést kaptunk a koncert után, még az olyan régi gödöllői bluesos arcoktól is, akik nem nagyon komálták az ősidőkben, ahogy végigkalapáltuk a számokat.

A mai fiatalok tudták egyáltalán, mi is (volt) az a Pestilence?

Szerintem fogalmuk sincs a Pestilence-ről. Akik a koncerten voltak azok hallottak némi miszitkus ködbe bújtatott legendát, az egykori gödöllői thrash zenekarról haveri körünk elmondásai alapján. A kialakult mondavilág még jót is tett nekünk, adott egy kis bűvkört a zenekar köré.

Nem támadt deja-vu érzésetek a színpadon? Jó volt újra színpadra állni és nyomni a régi dalokat?

Természetesen karaj volt újra együtt a színpadon kisnyugdíjasként zúzni és csapkodni.

Mennyit gyakoroltatok a fellépések előtt? Hamar eszetekbe jutottak a számok?

Az első fellépés előtt csak pár próbánk volt. A januárira már valamivel komolyabban tudtunk készülni, együtt talán próbáltunk is vagy ötöt-hatot. Bécivel és Tomival én többször is összejöttem, mivel teljesen elfelejtettük már a régi számokat. Régi használhatatlan felvételekről szedtük le újra a nótákat, de ez is nagyon élvezetes volt, amikor 1984-es, 1985-ös riffjeinket újra felfedeztük. Nagyon nehezen tudunk összejönni a próbákra, Tomi kivételével már mindenki családapa, a meló miatt is nehezen tudunk egyeztetni. Petivel mi már Budán élünk, Béci Veresegyházon, Tomi és Józsi Gödöllőn laknak, ami tovább bonyolítja a találkozásokat.

Terveztétek a fellépéseket felvenni és kiadni DVD-n. Ez milyen fázisban tart és mikor jelenne meg?

Semmi ilyesmit nem tervezünk, mivel nem készült a fellépésekről professzionális felvétel, csak egy házivideó. Azzal sem áltatjuk magunkat, hogy erre tömeges igény van.

Mennyiben befolyásolja az eredményes, gördülékeny munkát, hogy Éber Sanyinak májusban fia született?

Mivel én válaszolok, engem nem sokban zavart. Persze életem legfontosabb eseménye volt a kisfiam érkezése, többet is vagyok otthon, de nem ez hátráltatja a zenekart.

Térjünk vissza a zenekar karrierjének elejéhez! Milyen indíttatásból alakultatok? Hány évesek voltatok? Ismertétek már egymást? Volt valamilyen zenei próbálkozásotok korábban vagy ez volt az első?

Béci általános iskorában a legjobb haverom volt. Együtt voltunk először AC/DC-sek, majd olyan punkzenekarokat hallgattunk, mint a Sex Pistols, a The Exploited, a UK Subs, vagy a GBH, mivel ezek konkréttabbak és zúzósabbak, voltak, mit a korabeli pátoszmetál csapatok. Aztán később jöttek a durvább zenekarok, de a Metallica tette ránk a legnagyobb hatást. Béci már kisiskolásként gitározott, lenyűgözött, ahogy a dobgitáron punkhimnuszokat adott elő. Újvári Petivel egy iskolaváltásom után jöttem össze, mivel egy busszal jártunk haza. Később merte csak bevallani, hogy tátott szájjal figyelte, amikor megjelentem új fiúként halálfejes-tarajos Exploited – a Totally Exploited lemez borítója – pólóban, egy munkáskabátból készített iskolaköpennyel – akkor kötelező volt, főként a Diolen Mobi – hátán gótbetűkkel felírva, hogy: Motörhead. Addig azt hitte, hogy Eddie-s Maiden pólójában ő a legkeményebb a suliban. A máriabesnyői buszon – amit egy Gálvölgyi hasonmás vezetett – kezdtünk el haverkodni, amikor megmutattam kevenc zenekaraim fotóit, amit a Nagydiófa utca Hunky-Punkyban vettem. Én nyolcadikos voltam, a Béci is, a Peti meg hetedikes amikor első punk csapatunkat megalakítottuk egy Döme nevű arccal. Béci és Petya dobgitárral nyomta, az első próbán a kezembe adtak egy piros Jolana bőgőt, melyet egy lemezjátszóra kötöttünk, és elkezdtük írni a punk-himuszokat. Béci, Petya és én utána egy korai thrash zenekart alakítottunk egy Imó nevű sráccal, aki gitározott és énekelt, a Petya ekkor már dobolt. Ebben a formációban még erős korai germán és black, death hatások is voltak, főleg Imó miatt. Zsarnok néven fel is léptünk a gödöllői művházban. Egyébként a Vörös Kakas nevű csapattal együtt is nyomtuk itt, amiben a Lukács Laci (Tankcsapda) bőgőzött. Felkészültségünket jellemezte, hogy a koncert előtt összevesztünk, hogy egyáltalán játszunk-e. Végül rosszul döntöttünk, felléptünk. Petya balkezes, de egy jobbkezes cuccon kellett játszania. Olyan látványt nyújtott, mint egy felhúzható játékmedve, percenként mondta a koncert közben, hogy menjünk haza. A koncertre belopózott Imó édesapja is, aki a látottaktól és hallottaktól elvörösödött, és a kalapjába és kabátjába bújva kimenekült a teremből. Olyan rosszak voltunk azon a koncerten, hogy újjáalakulásunkig nem játszottunk többet Gödöllőn a Pestilence-szel. Utána megváltunk Imótól, mivel mi inkább a Bay Area thrash-hez húztunk, ekkor kezdtünk el olyan technikásabb zenekarok után fordulni a Metallica mellett, mint a Testament, Exodus, Death Angel, Violence, Forbidden, Mordred, de nagy favorit volt a Slayer és az Anthrax is. Ezek a csapatok tűntek akkor igazán frissnek, dallamosabbnak és brutálisabbanak, mint a korábbi heavy metál csapatok, amit mi nem nagyon kedveltünk. Utáltuk a csíkos gatyát,a pvc dzsekit, a szimaktatyót és tapló csövességet, s elkezdtünk bermudában járni. Nem is nagyon értették eleinte, hogy mit művelünk. Ekkor olyan 14-15 évesek voltunk. A nálunk 5-6 évvel idősebb Cseke Józsival a gödöllői egyetemi klubban futottunk össze, amikor egy fekete Grave Digger pólóban üvöltötte a Heavy Metal Breakdown-t. Még mielőtt Cseke Józsi lett az énekesünk, egy időben Koltai Tomi énekelt nálunk úgy 1984 körül, aki később a Mood dobosa volt, most pedig Mátyás Attilánál játszik. Olyan klasszikusok fűződnek hozzá, mint a Pestilence című számunk. Eleinte négyen nyomtuk már Pestilence néven 1984-85 körül. Az első váci fellépésünkön Maráczi Tomi még az első sorban őrjöngött. Tomi egy másik gödöllői bandában bőgőzött, onnan nyúltuk le ritmusgitárosnak, mivel nagyon jó arcnak tűnt. Sokkal fontosabb volt számunkra, hogy a zekaron belül milyen a harmónia, ezért választottuk őt, gáz arccal nem akartunk zenélni.

Komolyan vettétek a csapatot vagy csak hobbyként tekintettek rá?

Komolyan vettük, de annyira nem, hogy megélhetési lehetőségként gondoltunk volna rá.

Egy internetes oldalon azt olvastam, hogy a csapat tagsága öt tagot számlált, de a fotón csak négy zenész van…

Józsi már melózott, mi még középiskolások voltunk, így sokkal könnyedebben szerveztünk magunknak programokat, aztán nem is nagyon értettük akkor, hogy miért nem jön el a munkahelyéről egy demófelvételre, vagy egy fényképeszkedésre. Egyszer-kétszer ki is lépett, majd visszajött. Nagyon kevés kép maradt fenn, szinte csak olyanok, amin négyen vagyunk.

Azonnal kialakult a stabil tagság vagy egy-két tagcserétek is volt, mire megszilárdult a felállás? Nehéz volt megtalálni az elkötelezett zenészeket akkoriban egy thrash zenekarhoz?

A banda egy haveri körből alakult, ahol fontosabb volt a kötelék, mint a zenei tudás. Egyfajta ízlésünk volt, nem nagyon volt vita mit játszunk. Öten nyomtuk 1989 szeptemberéig, míg először a Maráczi Tomi ki nem lépett. Józsi, ahogy említettem néha kilépett, majd visszajött, de más énekesünk nem volt. Egyszer jött el egy Zoli nevű srác Pestről, akinek brutális hangja volt, remekül hörgött, de inkább egy korai Kreator feelinget adott volna nekünk, mi pedig inkább a friscói thrashben hittünk. Aztán amikor a Béci és Petya átmentek a Bedlamba, akkor a Pestilence-nek is vége lett.

Mely csapatok, művészek voltak akkoriban a legkomolyabb hatásaitok?

Korábban már írtam, hogy mi volt ránk hatással. Nagy Metallica rajongók voltunk, a Master of Puppets-ért meg voltunk őrülve. Nagy kedvencünk volt a Slayer, főleg a Reign in Blood lemeze. Hatalmas favorit volt a Testament és az Exodus, az Anthrax, később a Death Angel, a Mordred. Bírtuk az Overkillt, főleg a Józsi nagy kedvence volt, meg a Voivodot is.

Tudtátok, hogy Hollandiában is működött azokban az időkben egy Pestilence névre hallgató zenekar?

Fogalmunk se volt a holland Pestilence-ről, csak később hallottunk róluk, de az nem a mi vonalunk volt.

Minthogy a '80-as évek közepén komoly népszerűségnek örvendett a thrash, egyértelmű volt számotokra, hogy thrash zenekart alapítsatok?

Amikor mi elkezdtünk thrash játszani, a mi környezetünkben még szinte mindenki Maidenes, Scorpionsos, Judas Piest-es volt, aki metálosnak vallotta magát. Vagy olyan őskövületeket szeretett, mint a Deep Purple, Whitesnake, vagy Hendrix. Mi nem is vallottuk magunkat akkor metálosoknak, mivel mi meg akaratuk magunkat különböztetni tőlük, hogy durvább, gyorsabb zenéket szerettünk, jobban szerettük, ha thrashereknek hívtak minket. Nem szerettük a pózoló, macsóskodó, pátoszos, dauerolt hajú, színes szalagos, fejpántos metálbandákat.

Az Atomicon és a Beyondon kívül, ti voltatok a hazai thrash hullám előfutárai, igaz?

Az tény, hogy az elsők között voltunk, de nem lettünk olyan ismertek, mint az említett csapatok. Mi főleg a Beyondot szerettük, örültünk, hogy van egy másik zenekar is, amelyik szintén máshogy közeli meg az ún. metal műfajt.

Egyetértetek azzal, hogy a komplex, technikás thrash mellett törtetek lándzsát?

Igen. Egyre komplexebb dalokat írtunk a korai darálások után, a végén már olyan tízperces rockoperát írtunk, mint a Suicidal Meditation. A Bedlam-hez át is vitte a számot a Béci, meg a Petya. Egyébként a Dreamland in Misery lassú középrésze is egy Pestilence számnak volt az eleje, a Vendettának.

Voltak-e saját hangszereitek, erősítőitek?

Roppant csórók voltunk, nem volt cuccunk. Petya Béci sógorának lagzisszettjén dobolt. A mi garázsunk melletti kazánszobában próbáltunk. A felső tamokat Petya a beépített szekrény kulcsira kötötte föl. Megesett, hogy anyukám lejött a garázsba, s kinyitotta a szekrényt, a dobszerkó meg szétesett próba közben. Béci Galaxissal nyomta. Én egy Muzimát szereztem be, majd egy rövid ideig volt egy fehér Ibanezem. Sokáig egy lengyel lemezjátszón nyomtam. Nagy lépés volt, amikor beszereztük a Regent erősítőket, majd Petya megvette Beverley dobját. Józsi énekhangját valamelyik gitárerősítőbe nyomtuk. Hihetetlen királynak éreztük magunkat, amikor kiutaztunk Tomival Bécsbe és normálisabb hangszereket és effekteket – például Fat Cat-et – vettünk. Tomi egy Epiphone by Gibsont, én meg egy AriaPpro II-est, ami máig is megvan.

Emlékeztek-e még a korai próbáitokra? Milyen rendszerességgel nyílt alkalmatok próbálni?

Főleg hétvégeken reszeltünk, meg a tanítási szünetek alatt sokkal intenzívebben. De volt, hogy hónapokig nem csináltunk semmit, de aztán egyre intenzívebbé vált a dolog. Nekem sokáig versenyben volt a foci is. A többiek sokszor ki is akadtak, amikor az éjszakai bulikon, mindig azt ismételgettem, hogy korán hazahúzok, mert holnap meccsem van.

A korai próbákon már saját dalokat írtatok vagy csak feldolgozásokat játszottatok? Ami a Pestilence nótákat illeti, kik szerezték a zenét és a szövegeket? Csapatmunka folyt vagy voltak fő dalszerzők?

Béci nagyon kreatív volt, rengeteg témát hozott le, főleg ő írta a számokat. Aztán a számokat már nagyjából együtt raktuk össze, Béci vezérletével. Persze közben kedvenceinktől is mindig játszottunk valamit. Szövegeket kezdetben a Petya is írt, meg a Józsi is, de aztán főleg én írtam meg, mivel később angolul kezdtük el nyomni, s az angol akkor nekem ment a legjobban. Feldolgozásokat is nyomtunk. A Metallicától játszottuk a Phantom Lordot, próbákon a Damage Inc.-et. A Slayertől a Postmortemet, az Exodustól a Faboluos Disastert.

Milyen témákat boncolgattak a szövegek?

Tudatosan kerültük a sátánizmust, nem akartunk death-black metált nyomni, akkor nem mosódtak még össze a műfajok annyira, mint most. Vér meg halál azért volt a szövegekben, amelyeket tinédzserként írtunk meg, ma már biztosan nem ilyen gondolatokat fogalmaznánk meg. Volt szöveg vérbosszúról, orvosi műhibáról, a világegyetem végtelenségének gondolatának feldolgozhatatlanságáról, lélektelen klónozásról, stb.

A szövegek egyből angolul születtek vagy magyarról fordítottátok őket angolra?

Kezdetben magyarul írtuk meg a szövegeket, majd később angolra fordítottuk azokat, később már csak angolul akartunk számokat játszani. Amikor már én szültem meg a sorokat, akkor már egyből angolul írtam meg.

Első demótokat 1987-ben vettétek fel. Mennyi próba előzte meg a felvételeket? Stúdióban vagy próbateremben rögzítettétek? Volt stúdiós tapasztalatotok? Segített nektek valaki a felvételek folyamán? Beszéljetek részletesen a demóról! Milyennek ítéltétek meg akkoriban a dalokat, elégedettek voltatok-e a hangzásával, megfelelt-e az akkori kor követelményeinek stb.

Ez a demó, amire gondolsz, talán a gödöllői egyetem stúdiójában, pár órában felrántott anyag. Nem voltunk igazán felkészültek, a hangzás is elég gyötrelmes lett. Promóciós célra nem volt alkalmas, inkább csak arra volt jó, hogy otthon hallgathassuk magunkat. Semmilyen stúdiós tapasztalattal nem rendelkeztünk. Volt egy stúdiós arc velünk, aki nagyon jó indulatú volt velünk, de ő Weather Report-os volt, nem thrash demókat készített. Ezen a felvételen ott volt a My soul is dead, az Over the town, a Vendetta, a Death and chain és a Metallicától a Phantom Lord. Egyébként az életművünkről az alábbi szöveget írtuk meg az újjáalakuláskor: „A 80’ évek második felében a Pestilence páros lábbal rúgta be a rockzenei élet ajtaját. Már az első kiszivárgott próbatermi felvételeken a Lovász Béla – Maráczi Tamás klasszikus metál bárdista duó pokolból érkező agresszivitásával, mérhetetlen precizitásával felülírta a metál gitározás alapszabályait. Cseke József énekes sátáni sikolyaival, szuggesztív előadásmódjával rekordidő alatt vált generációja első számú thrash metál ikonjává. Az Éber Sándor – Újvári Péter alkotta ritmusszekció villámsebességgel, kompromisszummentesen száguld végig az azóta klasszikussá vált thrash metál alapművek megrengethetetlen zajfüggönyén, nem engedve lélegzetvételhez jutni egyre növekvő hallgatóságukat. 1987-es ’egyetemi’ demojuk remekmű minden értelemben. A fiúk megtalálták a tökéletes arányt sebesség, agresszivitás, precizitás, súly, lágy dallamok, tökéletes –azóta etalonná vált- hangzás, gyönyörű lírai betétek közt. Mélység, kárhozat, düh és dallamos szépség feszül egymásnak. A headbanger társadalom őszinte csodálattal fogadta az anyagot. A világ a Pestilence lábai előtt hevert. 1988-as ’barcikai’ demójukon nem tudtak hibázni a fiúk. Van néhány tökéletes rock album a világon, a Pestilence 2. demója ebben a mezőnyben is élenjáró, egyszerűen minden összejött. Menydörgő basszus, robbaná szerű dobok támasszák alá a pengeéles gitárokat. A sajtó az újjá alakult Beatles holdra szállásához mérte az album fogadtatását, a zenekart a világ tetejére emelve. A Pestilence-t máig a Thrash Metál megújítójaként tartják számon.” Minden egyes szó igaz az életművünkről.

Széles körben terjedt el a demo? Milyen reakciókat kaptatok rá? Mennyire tette ismertté a zenekar nevét a demo?

Egyáltalán nem terjesztettük, csak a haveroknak adtuk oda, így a zenekar megismerésében semmilyen szerepe nem volt. Ekkor még nem volt Metal Hammer, sőt elődje, a Metallica Hungarica is csak később indult, pedig az ezekben való megjelenések talán minket is ismertebbé tettek volna.

Egy évvel később már meg is jelent a második demo, erről mit kell tudnunk?

Ez sem igazi demó. Kazincbarcikára mentünk le a Bedlam-hez, talán 1988-ban, hogy felvegyük a számainkat. Józsi nem jött le velünk valami szokásos váratlan munkahelyi elfoglaltság miatt, így Tomi apukája vitt le minket egy defekttel az út közben. Tomi apukája farmerkabátos, fiatalos arc volt, úgy nézett ki, mint egy Led Zeppelin rajongó. Fodit azzal szívattuk, amikor megérkeztünk, hogy ő az új énekesünk, teljesen kiakadt, hogy bluesbandává lettünk.

A garázsfelvétel így ének nélkül ment, így nem lehetett promóciós demó, s egy délutánunk volt rá. Nem sávonként vettük fel, hanem együtt játszottunk, korrekciókra nem volt lehetőség. A már említett számokon kívül ezen volt a Medical Malpractice és a Suicidal Meditation.

Az első demo megjelenése után egyből nekiálltatok új dalokat írni?

Folyamatosan írtuk a dalokat, főleg a Béci, az ő termékenységén múlt minden.

Megítélésed szerint fejlődtetek az első demóhoz képest?

A két demo között játékban már jelentős volt a fejlődés.

Élőben mennyire voltatok aktívak? Milyen gyakran volt lehetőségetek élőben fellépni?

1987, 1988 táján léptünk fel elég sokat, de nem volt turné jellegű dolgunk, viszonylag kevés koncertet tudtunk lekötni, akkor még nem volt, internet, meg mobil, Petya levelezte le a bulikat.

A Bedlamhoz fűződö barátságotok 1988. 11. 18.-ig vezethető vissza, amikor közösen adtatok egy bulit Debrecenben. Erre emlékeztek még?

Persze, óriási buli volt, amelyen igen mély haverság alakult ki a két zenekar között. Utána kölcsönösen látogattuk egymást. Már a koncert előtt látszott, hogy teljesen azonos a hullámhossz, addig nem találkoztunk, olyan zenekarral, amelyiknek ugyanazok a kedvenceik, úgy gondolkoztak és öltözködtek mint mi. Kilógtunk a pátoszmetál környezetből. A Bedlam ekkor még a Megadeth bűvkörében élt, fekete köpenyekben léptek fel, mi meg bermudákban.

A Bedlamon kívül kikkel játszottatok még? Melyek voltak a legjobb Pestilence bulik?

Az első váci koncerjeinken az Excuse-zal nyomtuk. Csepelen a Tormentorral játszottunk, a Pecsában felléptünk a Moby Dickkel, meg a magyar Mayhemmel, de a legjobb bulink a Thrash Mosh Klubban volt az Undertakinggel, amelyen vagy ezren voltak. Debrecenben, meg Kazincbarcikán pedig a Bedlammel nyomtuk, az is király volt, főleg az együtt lealjasodás.

A ’80-as évek végén komoly thrash mozgalom bontakozott ki hazánkban, rengeteg tehetséges thrash csapat bukkant fel, pl. Mirror, Barbed Wire, Butchers stb., hogyan emlékeztek vissza ezekre az időkre?

Szép idők voltak, de ezek a zenekarok már egy kis idővel utánunk voltak.

Szerintetek minek köszönhette a thrash a népszerűségét?

A Metallica sikerével népszerűek lettek az olyan zenakarok is, mint a Slayer, a Testament, Death Angel, vagy az Anthrax. Frissek voltak, gyorsabbak, komplexebbek, lényegretörőbbek, klisémentesek, brutálisabbak, de egyúttal sokszor dallamosabbak is.

Sok csapatnak a sereg hátráltatta a folyamatos munkáját azokban az időkben, ti hogy voltatok ezzel?

A Pestilence-t megkímélte ez a dolog, mivel még nem értük el azt a kort, hogy besorozzanak. Józsi, aki meg idősebb volt nálunk, már túl volt rajta. Béci később a Bedlam alatt lett katona. Tomi is csak a zenekar után. Petya, meg én megúsztuk.

A média, értem ezalatt a fanzine-eket mennyit foglalkozott veletek akkoriban?

Én nem ismertem a fanzine-eket. Egy-két interjút adtunk, de már nem is tudom, hogy kiknek. Arra emlékszem, hogy a Tankcsapda régi szervezőjének Debrecenben a Kémerinek adtam interjút. Olyanokat kérdezett, hogy mi a véleményünk a sátánizmusról, meg a PVC-dzsekiről.

Milyen okok vezettek a zenekar feloszlásához? Közrejátszott az is, hogy Újvári Péter és Lovász Béla átigazoltak a Bedlamba? Komoly érvágás volt számotokra a két fő távozása?

A zenekar széthullásának egyértelműen az volt az oka, hogy Béci és Petya átmentek a Bedlambe. Ez után már nem volt értelme folytani, mivel az nem lett volna Pestilence.

Hogyan fordult elő, hogy a „Suicidal meditation” nótátok felbukkant a Bedlam „Dreamland in misery” demóján?

Ahogy említtetem, ezt a számot a Bedlam megörökölte a Pestilence-től, mivel a Béci írta, így játszották, amúgy zseniálisan.

Voltak olyan nótáitok melyeket megírtatok, de nem tettek fel egyik demóra sem?

Főleg a koraiak, nem szerepeltek sehol csak házi felvételeken, meg koncerteken, de ezek a felvételek eltűntek.

Nemcsak a Pestilence oszlott fel, de a thrash metal is kezdett kimenni szép lassan a divatból átengedve helyét a death metalnak, ennek mi volt az oka szerintetek?

A death metálba már nem mélyültem el, talán, mert még brutálisabb volt és egyértelműbb, de nekem ez már nem jött be annyira.

Benne volt a levegőben akkoriban, hogy a thrashnek befellegzett?

Nekem nem, mivel akkor már nem zenéltem komolyan, később már grunge zenekarokat hallgattam, meg Chilit, egyre több stílus jött be.

A zenekar feloszlása után nem gondoltatok arra, hogy új zenészekkel, új néven folytatjátok a zenélést?

A metáltól nem távolodtam el, de nem volt értelme újabb thrash zenekart a Béciék nélkül csinálni.

Amíg Peti és Béla a Bedlamban zenéltek, majd Béla később a Rainben is, mivel foglalkozott Cseke Józsi, Éber Sanyi és Maráczi Tamás?

Tomi és Józsi nem zenélt a Pestilence után. Nekem a főiskolán volt egy hobbyzenekarom, Ady Endre sétány néven. Ezen az úton vonultunk ugyanis kollégistaként a gödöllői kocsmákba. Nagyon vegyes zenei ízlésű arcokból állt a zenekar, főiskolai bulikon léptünk fel. Játszottunk Misfitset, meg bluesszarokat, de voltak alteros saját számaink is. Aztán összehoztunk egy feldolgozást zenekart Csepi Bercivel, meg György Balázzsal, akik később megcsinálták a Cultust. Akkor is Cult-ot játszottunk főleg, de nyomtunk AC/DC-t, meg DAD-t is. Petyával tavaly novemberben alakítottunk egy másik zenekart, a Sexy Pistízt, mely Sex Pistols számokat játszik. Janó haverunk a gitáros, unokaöcsém, Kubányi Bálint énekel. Bálint korábban a Publo Hunnyban volt billentyűs, majd gitáros énekes. Most a Laband-ban dobol, igazi zenei zseni.

A ’90-es évek közepén felbukkanó grunge, majd a pop/punk hullám majdnem megölte a metal zenét, erre hogyan emlékeztek? Bejött nektek ez a két irányzat?

Nekem nem ölte meg, én nagyon szerettem a Pearl Jam-et, a Soundgardent, vagy az Alice in Chains-t, és szeretem a mai napig is. Forradalmi zenekarok voltak ezek. Az új pop punk dolgok már nem jöttek be, nem voltam Green Day fanatikus. A régebbi punk dolgokat viszont kedveltem, a Sex Pistols ma is nagy favorit.

Szerintetek, van-e manapság thrash mozgalom? Mennyit változott az irányzat aranykorához képest?

Van egy újravirágzás, de ez is újra le fog csengeni, majd újra elő bukkan majd, minden ciklikus, bár vannak olyan örök dolgok zeneileg, mint a Slayer. Annyival kedvezőbb a helyzet, hogy a stílusok keveredése ma már jóval elfogadottabb és természetesebb dolog. Ma már szinte mindent lehet keverni, mindennel.

Szerintetek az old school metal iránt mindig lesz kereslet?

Egy szűkebb rétegnek mindig lesz, majd hol újra divattá válik, hol meg egyesen cikivé.

Gondoltatok arra, hogy a demóitokat vagy eredeti formájukban vagy újra feljátszva kiadjátok CD-n?

Az idén szeretnénk készíteni egy stúdiófelvételt a régi számokból, nem tudjuk milyen igény lesz erre, görcsölni nem fogunk vele, nem megélhetésünk miatt zenélünk, hanem azért, mert szeretjük csinálni.

Fiúk, köszönöm szépen a beszélgetést, minden jót kívánok a továbbiakban!

Onsalught Thrasher (2007-2008)