Az alábbi interjú Kovács Tamással, a banda gitárosával készült.

Tamás, ami a Corpus Albicans létrejöttét illeti, ha jól tudom te és Soós Gábor hoztátok létre. Só korábban a Mirrorban zenélt, neked ez volt az első zenekarod vagy esetleg rendelkeztél már zenei múlttal, tehát játszottál-e korábban egyéb együttesekben?

A Corpus Albicans-t ’90-ben alapítottuk Nagy Sándor dobossal, és Molnár Attila énekessel. Korábban nem játszottam más zenekarban, már csak azért sem, mert nemigen tudtunk akkoriban zenélni.

A Mirror demóit ismerted? Tetszett neked a zenéjük? Láttad őket élőben?

Egyszer volt szerencsém látni a Mirrort, ha jól emlékszem ’89-ben itt Veszprémben. Egy 20-as volt a beugró. Persze komáztam és ismertem a zenéjüket, bár a Kreator nagyon rányomta a bélyegét a zenéjükre, de ez nem volt baj meg nem is volt rajtuk, az Undertaking-en, a Beyond-on meg a Tormentoron kívül más zenekar ebből a durvább zenéből amit szeretni lehetett.

A Mirror szerintem a honi thrash underground krémjéhez tartozott, rajtuk kívül még ott volt az Antichrist, majd később a Witchmasters, ezek szerint Veszprémben komoly underground élet volt?

Túl komolynak nem nevezném azt az underground életet, de nyilvánvalóan volt némi mozgolódás e téren, voltak ilyen-olyan zenekarok rövidebb-hosszabb ideig. Nincs is olyan zenekar abból az időből, ami a mai napig létezne, inkább csak pár kitartó ember ezekből a bandákból, akik ma is aktívan zenélnek ilyen-olyan formációkban.

Mann Laci említette nekem egy interjú folytán, hogy Soós Gábor az egyik legjobb hazai thrash dobos volt, osztod eme véleményét?

Igaza volt a Lacinak, tényleg akkoriban az egyik legjobb dobosnak számított a műfajban a Só, igazi régi sulis Lombardón nevelkedett dobos, de azért volt egy Esztári Imrénk is…

Nem tudod véletlenül, hogy a Mirror mikor és miért oszlott fel?

Azt hiszem ’89-ben oszlottak fel, és ha jól tudom azért, mert megtért a Mann Laci.

Hogyan ismerted meg Sót? Ki vetette fel a zenekar alapítás gondolatát?

Ez is vmikor ’89 táján lehetett, és valami zirci pinceklubos alkoholszagú őrületben ismerkedtünk meg. A közös zenélés közös gondolat volt.

A zenekar nevét ki hozta és mit jelentett?

Én bogarásztam ki egy haveromnál a muterja orvosi szótárából, és röviden annyit tesz hogy az elsorvadt sárgatest helyét elfoglaló hegszövet a petefészekben. Magyarul méhszájseb.

Kezdetben csak ketten voltatok, igaz? Az első, „Industrial corpses” demót is ketten vettétek fel?

Nem, kezdetben hárman voltunk az Attila a Sanyi és Én, így készült az Industrial Corpses.

Honnan jött az ötlet, hogy grindcore bandát alapítsatok? Ha nem tévedek az első grindcore banda voltatok itthon, de mindenképpen a stílus előfutárainak számítottatok.

Mivel nem tudtunk zenélni akkoriban, valahol kézenfekvőnek tűnt a grindcore mert ott mindenki csak zúz, mint az ökör, nagyon naivak voltunk az elején és hamar rá kellett jönnünk, hogy ez nem így van. A grindcore egyike a legnehezebb műfajoknak. Mi is úgy tudjuk, hogy mi voltunk az első hazai grind banda, a Lénárdék is ezt mondták anno. Az első, legalábbis amelyik sajtót kapott, ki tudja mikor kezdett el itthon is hasonlót játszani valaki, csak éppen senki sem tudott róluk.

Egyetértesz azzal, hogy a hatásotokra bukkantak fel olyan bandák, mint a Life Discussion és az Intense Agonizing, akik szintén grindcore-ban utaztak?

A büszkeségemnek biztos jót tenne, ha ez így lenne, de szerintem biztosan nekik is megvoltak a nagy külföldi példaképeik, mint ahogy nekünk is akik hatására elkezdtünk ilyen zenéket játszani.

Ami a hatásaitokat illeti, gondolom a korai Carcass, Napalm Death, Extreme Napalm Terror, Terrorizer és az Unseen Terror nagy kedvenc lehetett.

Bizony igen, így ahogy bubogod Öcsém. Főleg a Carcass, a nyáron ki is fogunk ficcenni a Csajommal a Donnington fesztre egy romantikus Carcass bulira, nőnapon Extreme Noise Terror-ra vittem.

A ’90-es évek elején a thrash szinte teljesen kiment a divatból, helyét a death/grind vette át, mi volt ennek az oka?

Valószínűleg az, hogy nyitottak az emberek az új dolgokra, bár amikor ez megtörtént a Death Metal már nem volt új. Meg talán azért is, mert addigra olyan komoly színtérrel rendelkezett a műfaj, hogy a média már nem tehette meg, hogy semmibe vegye.

Kezdetben te énekeltél, gitároztál és bőgőztél, nem találtatok megfelelő arcokat a zenekarhoz?

Ez akkor volt így, amikor a Sóval újraalapítottuk a Corpust. Igazából az elején nem is gondoltunk rá hogy kellenének még tagok, elvoltunk ketten. Miután egy hónap leforgása alatt megírtuk a ’Reborn’ demó anyagát és még abban a hónapban fel is vettük (röhögtünk is mikor a Hammerban azt írták hogy: hallatszik az anyagon hogy rengeteg munka fekszik benne…), meg még utána nagyon gyorsan születtek az új nóták, kezdtünk el gondolkodni rajta, hogy ezeket talán élőben is be kéne mutatni lassan, ahhoz meg további tagok szükségeltetnek, vettük be a Pinyót meg az Attilát.

Egyetértesz azzal, hogy a grindcore gyakorlatilag azonos a hardcore-ral valamint, hogy sokat merít a hardcore-ból?

Ez szerintem csak a korai grind bandáknál volt így, a mai grindcore bandáknak inkább Death Metal gyökereik vannak. Itt-ott érződik némelyik bandánál a hardcore, de már nem ez a jellemző vonás.

Szerintetek itthon mennyire volt népszerű a death metal, a grindcore? Támogatta a média a death metalt?

Underground szinten népszerű volt régen is és ma is az, mainstream szinten meg sosem volt az, és nem is lesz, amit nem is bánok. A divatmajmoknak meg ott a sok ugyanolyan metálkór szar, meg az emós buzibandák. Buziknak buzizene. Ha a magyar médiáról beszélünk, az sosem támogatta a műfajt, külföldön már több figyelmet fordítottak rá.

A korai próbáitokról, nóta írásról mit kell tudnunk?

Heti három 4-5 órás próbáink voltak, komolyan vettük a dolgot. A nótákat pedig ketten raktuk össze a Sóval utána jöttek a többiek. Általában mindig a kész zenéhez íródtak hozzá a szövegek.

Első demótok az „Industrial corpses” (1991) volt, beszélnél bővebben a felvételről? Ki írta a szövegeket, a zenét, miről szóltak a szövegek, hogyan álltak össze a dalok, mennyi időtök, pénzetek volt a felvételre, stb.?

Na ez vicces sztori. Szépen sorban fogok válaszolni a kérdéseidre. A szövegeket az akkori énekes a Molnár Attila írta, és ilyen olyan belezős faszságokról hablatyolt bennük. Röviden felvázolom a demó elkészültét: tavaszi szünet ’91 én otthon a hülye haverjaimmal, Muterék melóban, szabad a kégli. Felhurcoltuk a dobszerkót meg az erősítőket a szobámba, valahogy összelapátoltunk egy számot és gyorsan felvettük egy a szoba közepére helyezett szaros ikerkazettás magnóval. Mikor felvettünk egy számot, mondtuk, hogy oké ez kész jöhet a következő, és így tovább. Azóta soha senki el nem játszotta azokat a nótákat, mint ahogy mi sem. Ja, és kb. két óra alatt végeztünk a nótaírással és a felvételekkel, egy kurva fillérünkbe nem került. Ezt a felvételt küldtük el a Hammerba, hogy itt az első demónk, mi sem gondoltuk komolyan, de úgy voltunk vele, hogy igazán nincs vesztenivalónk ezzel. Írtak is valami ilyesmit hogy minden számnak úgy van vége, mintha valaki lenyomná a pause gombot, hát azért volt olyan, mert tényleg lenyomtuk azt a kurva gombot wazze!!!

Ami engem illet, egy klasszikus grindcore anyagot tettetek le a hazai underground színtér asztalára.

Az előbbi sztori szellemében ez viccesen hangzik, de ha így gondolod, akkor annak csak örülni tudok. Azt az anyagot mi sem gondoltuk komolyan, sokat röhögtünk is rajta mikor később meghallgattuk.

A próbateremben vagy stúdióban vettétek fel az anyagot?

A szobámban.

Só személyében egy tapasztalt dobossal dolgoztál, gondolom nem okozott nehézséget neki a villámgyors dalok feljátszása?

Igen Ő egy tapasztalt dobos volt már akkor is, csak éppen Ő sosem játszotta azokat a nótákat, meg a blastbeat-ek sem mentek neki akkoriban tehát el sem tudta volna játszani. A Só csak jóval később ’93-ban jött a képbe.

Ugyanebben az évben jelent meg az Intense Agonizing és a Life Discussion első demója is, ismertétek ezeket a bandákat? Hallottad annak idején a demóikat?

Igen hallottunk róluk, az Intense Agonizing anygait ismertük, később csináltunk is velük közös bulikat. Life Discussion anyagot pedig sosem hallottam.

Az első demo hangzásával mennyire voltatok elégedettek?

Az ’Industrial Corpses’ kurva cefetül szólt, nem is tudom hogy voltak képesek azt meghallgatni.

Mennyi ment el a felvételből? Széles körben terjesztettétek?

Nem ment el belőle egy darab sem, mert nem sokszorosítottuk. Kizárólag másolgatással terjedt, ebből következően sosem fog kiderülni mennyi kópia készült belőle.

Élőben milyen gyakran játszottatok? Egyáltalán voltak-e fellépéseitek?

A szóban forgó demó idején egy fellépésünk sem volt. ’93-tól, mikor újraalakult a zenekar kezdtünk el rendszeresen koncertezni.

Egy kis időre szünetelt a csapat működése. Egyrészt a zenekar Celebranttá alakult, másrészt létrejött a Parasite Crowd, Só ezalatt az idő alatt mivel foglalkozott?

Nem tudom, talán az Anyja használt sportbizományijában síléceket viaszozott, meg korcsolyákat élezett. A Só csak jóval később lett tagja a zenekarnak.

Egyetértesz azzal, hogy ’91/’92 körül élte fénykorát a death/grind muzsika?

Nálam már húsz éve fénykorát éli, hogy kinek mikor élte fénykorát ez a dolog az egyáltalán nem érdekel.

Egy olyan trend is elindult ekkor, hogy számtalan death zenekar, pl. Autopsy, Bolt Thrower doom hatásokkal is el kezdte keverni a zenéjét…

Bírom a lassú súlyozást is…

’94-ben bukkantatok fel újra, a felállás ezúttal azonban már négy főt számlált, hiszen Palkó Attila énekes és Dalmadi István basszusgitáros került a zenekarba, ők hogyan kerültek képbe? Másokat is kipróbáltatok?

’93-ban bukkantunk fel újra, és még csak ketten a Sóval. A többiek a ’93-as ’Reborn’ demó után érkeztek. Egyből a szóban forgó két embert hívtuk a bandába, másokat nem próbáltunk ki. Valamikor később még tettünk egy kísérletet hogy beveszünk még egy gitárost, de a legprimitívebb nótánkba beletörött a bicskája, így mondtuk neki, hogy gyakorolj még pár évet Öcsi-pöcsi.

Dalmadi Pisti régebben az Antichrist sorait erősítette, Palkó Attilával együtt nyomtad a Parasite Crowdban, Attila hol zenélt korábban?

A Parasite Crowdban, máshol nem.

’94-ben két demót is megjelentettetek („Reborn” és „Walk to reality”), zeneileg az első demo irányvonalát vagy a Celebrant stílusát követték?

’93-ban csináltuk meg a Reborn demót ketten a Sóval, ezen a dobon kívül mindent én csináltam, ezek voltak talán a valaha írt legkomplexebb témáink. A ’91-es Industrial Corpses és ez között ég és föld volt a külömbség, gondolok it magára a zenére és a technikai felkészültségünkre is. Nem lehet egy lapon említeni a kettőt. ’94-ben pedig elkészítettük a Walk to Reality demónkat, ami kilenc számot rejtett 56 percben. Ezt már négyen csináltuk, éppen ezért változatosabb is lett. Zeneileg pedig teljesen mások voltak ezek az anyagok, mint a régi Corpus vagy a Celebrant. Na jó, annyi hasonlóság volt hogy a Celebrant is Death Metal meg ez is.

Mint zenészek, mennyit fejlődtetek az első demóhoz képest?

Hatalmasat. Mint mondtam nem lehet egy lapon említeni a korai demót és a két utolsót.

Beszélnél mindkét felvételről részletesen?

A ’93-as ’Reborn’ demót ugyanabban a balatonfűzfői Grog stúdióban vettük fel, mint ahol a Parasite Crowd demó is készült. Nem volt különösebb tökölés, tudtuk a dolgunkat egy nap alatt végeztünk. A ’94-es ’Walk to Reality’ demó ugyanazzal a cuccal, ugyanazzal az emberrel készült, viszont a helyszín egy üres zirci családi ház volt. Itt úgyszintén nem volt tökölés, a rendszeres próbák megtették a hatásukat, két nap alatt végeztünk, de csak azért, mert ezúttal kilenc nótát vettünk fel, az előzőnél hármat.

Mennyi idő telt el a két demo megjelenése között?

Nem egész egy év.

Arra viszont nem emlékszem, hogy milyen fogadtatásban részesültek a felvételek és hogy terjesztettétek-e őket…

Igen terjesztettük a demókat, és kizárólag pozitív visszajelzéseket kaptunk. A ’Walk to Reality-t’ a Hammerban egyenesen mesterműnek nevezték. Dagadt is a mellünk a büszkeségtől, játszottunk sok koncertet is abban az időben. Engem akkor is és ma is egy nagyon fontos dolog motivált, mégpedig az önmagammal szembeni bizonyítási vágy, az hogy képes vagyok olyan minőségű és szintű zenét csinálni mint a kedvenceim. Ha ezt elértem, Nekem ez már elég is volt, ha viszont ez még tetszett is valakinek az már csak bónusz volt.

A fanzine-ektől mennyi támogatást kaptatok? Gyakran adtatok interjúkat?

Szerintem amennyi támogatásra képes volt egy fanzine, azt meg is kaptuk tőlük. Voltak interjúk, beszámolók, de túlzottan nem lettünk szétsajtóztatva.

Mely fanzine-ekre emlékeztek azokból az időkből? Külföldi fanzine-eknek is interjúztatok?

Thunder ’N Grind, Dark Flowers, meg a tököm tudja. Sokra már nem emlékszem.

Ami a death/grind stílust illeti, amíg ’91 körül még a csapból is az folyt, pár évvel később már kezdett kiégni, a bandák egy része feloszlott (pl. Atheist, Cynic, Pestilence, Cancer), zeneileg más utat (pl. Entombed, Obituary, Carcass, Gorguts, Pestilence) választott, átmenetileg szünetelt (pl. Immolation, Monstrosity) és csak kevesen tartottak ki (pl. Cannibal Corpse, Bolt Thrower, Morbid Angel, Malevolent Creation) eredeti muzsikájuk mellett, te ezt hogy látod?

Hát igen, kevés az olyan banda amelyik megmaradt az eredeti ösvényen és csak tisztelni tudom őket ezért. Sok bandánál viszont az okozta a változást, hogy egyre jobb zenészekké váltak, és elkezdték lenézni a saját múltjukat, mert hogy ők már sokkal jobban virgáznak, meg talán úgy gondolták, hogy zeneileg fejlődni annyit tesz, hogy gyíkpöcs zenét kell játszani. Csak éppen arra nem gondoltak hogy ezzel saját magukkal basznak ki, mert ha valaki megszeretett valami jófajta brutál zenét, az azért szerette meg az adott brigádot mert jól tolják a brutál muzsikát, nem pedig azért mert igényesen tudnak puhapöcs szart játszani. Ha megfigyeled az olyan zenekarokat, akik drasztikusan váltottak, hamarosan földbe is álltak, mert cserbenhagyták a saját rajongóikat, vagy éppen megpróbálták javítani a bakit egy durvább albummal, csak az már nem volt őszinte.

Törvényszerű volt, hogy leáldozik a death/grind csillaga?

Minden új dolog elavul egyszer és kell helyette valami más, én is így vagyok ezzel csak nem a zenében. 20 éve a brutál szarokat hallgatom és ez meg is fog maradni nekem, leszarom a köcsög trendeket, sosem tudott eltántorítani semmi, csak a gyengeakaratúakat lehet befolyásolni ilyen gyökérségekkel, mint a divat.

Egyetértesz azzal, hogy az akkoriban felfutó pop/punk illetve grunge hullám szinte megölte a teljes metal mozgalmat és underground stílust kezdett ölteni a metal zene?

Nem. A grunge (vagy mi a szar, még sosem írtam le ezt a szót) egy fos meg a többi is. Ilyen fosok meg képtelenek megölni a metált. Csak annak ölte meg, aki hagyta, és itt megintcsak beszélhetnék a gyengeakaratúakról. Nézd meg hol tartanak ma az ilyen köcsög zenekarok mint a Pearl Jam, a Soundgarden meg a Nirvana. A picsába sincsenek! A Kurt gyereknek legalább volt önkritikája és szétloccsantotta a kibaszott agyát, az összes ilyen buzinak követnie kellene a példáját!

A Corpus Albicans mikor és miért oszlott fel? Mit csináltatok a Sutcliffe létrejöttéig?

Ha jól emlékszem ’95 telén oszlott fel a banda, azért mert kiszállt a Só, hogy valami köcsög Green Day feldolgozásokat játszó buzizenekarban haknizhasson. Egyszer láttam őket élőben, kurva szánalmas volt. Kerestünk ugyan tagot a helyére, de nem találtunk épkézláb embert a feladatra, úgyhogy inkább oszlásnak indultunk. A Sutcliffe-ig meg mindenki járta a maga útját, zenélgettünk de semmi komoly.

Egykori zenésztársaid pl. Palkó Attila, Berkes Tamás, Csincsi József mit csinálnak manapság? Zenélnek még vagy teljesen felhagytak vele?

Velük a Parasite Crowdban zenéltem együtt, ez meg Corpus Albicans interjú nem?

Só miért és mikor ment ki Kanadába? Nem tervezi a haza jövetelét?

Összejött egy kanadai csajjal, és kiköltözött megváltani Kanadát, ez nem jött össze. Hat év után idén hazaköltöztek, aztán csinált olyan valamit amivel egy életre eljátszotta előttem a becsületét, aztán nemrég azt hallottam hogy összeveszett a feleségével is, aki azóta vissza is húzott Kanadába, és kurvára nem érdekel hogy mit csinál most.

Követed még a metal (undeground) színtéren történő eseményeket, fejleményeket, kiváltképp a death metalt?

Igen követem. Tudok mindent, egy kibaszott két lábon járó metál enciklopédia vagyok wazze!

Hallottál arról, hogy lehet, hogy újjáalakul a Carcass? Jövőre terveznek ár fellépést…

Azt hiszem ezt a kérdésedet már az interjú elején agyonvágtam, de természetesen hallottam róla és nagyon örülök hogy még egyszer láthatom őket. ’89-ben a Lyukban még trióban láttam őket, az egy nagyon meghatározó koncert volt a számomra.

Tavaly elvesztettük az egykori Terrorizer, Napalm Death gitárost Jesse Pintadot, megdöbbentél halál hírén?

Igen persze, mindig szomorúsággal tölt el ha elveszítünk egy meghatározó alakot. Volt szerencsém többször is élőben látni Pintado mestert a Napalm Death-ben. Ez van, ha szarrá vedeli magát az ember...R.I.P.

Ami zenei pályafutásodat illeti, büszke vagy rá? Hobbyként fogod fel a zenélést?

Úgy gondolom hogy a magam elé támasztott követelményeknek megfeleltem, simán tudtam zeneileg hozni azt a szintet amit a kedvenceim, és még el sem kurvultam (zeneileg persze), nem kezdtem el gyíkpöcs szarokat nyomatni, úgyhogy ennek tükrében akár még büszke is lehetek magamra, de az igazán nagy durranás most fog következni. Ugyanis van egy Lunatic Asylum névre hallgató durva technikás zenekarom amiben az ex-Corpusos kolléga a Pinyó bőgőzik, az ex-To-Merás Pirisi Ákos dobol, az ex-Without Face-es Szabó Andris énekel a párom Pál Zsuzsanna mellett, és a Simkó Zolti fújja a didgeridoo-t. Az énekesnő ne tévesszen meg senkit, nem gót zene és nem is puhapöcs, hanem egy olyan zenei utazás ami szétbassza a fejed. Igen ez hobby számomra, ha ebből meg tudnék élni az csak hab lenne a tortán, de arra ott a másik hobbym a tetoválás.

A mai death/grind fanatikusok ismerik szerinted a Corpus Albicanst, a Celebrantot vagy a Parasite Crowdot?

A régi underground arcok vágják a szitut, ismerik ezeket a zenekarokat, a Parasite Crowd-ot és a Corpus Albicans-t inkább, a Celebrantot kevésbé.

Tamás, köszönöm szépen a beszélgetést, minden jót, sok szerencsét kívánok neked. Kérlek fejezd be az interjút, úgy, ahogy szeretnéd.

Köszönöm a jókívánságokat, én is köszönöm az interjút, és baszódjon meg az összes hazug kétszínű szemétláda!!!!

Onslaught Thrasher (2007)