Bár korábban már készítettünk egy interjút a mezőkövesdi Armageddon együttessel, most egy újabb interjú lát napvilágot, melyet Gubis Kornél, a csapat basszusgitárosa adott. Kornél sem igazán van már benne a metal-életben manapság, hosszú évekig nem is tartott kapcsolatot a régi zenésztársaival, de weboldalunk segítségével újra sikerült összehozniuk a bandát egy kis muri erejéig és már túl vannak a nagy Armagedon-találkozón. A későbbiekben várható még lapunk hasábjain egy másik ex-Armageddon-zenész felbukkanása is, leporolva hát a teljes történetet.

Kornél, egy igazi múlt idéző interjúra szeretnélek invitálni az Armageddonnal kapcsolatban, készen állsz egy interjúra?

Majd összeszedem az emlékeim.

Hogyan, mikor kerültél kapcsolatba a metal zenével? Mi fogott meg ebben a nem éppen trendy muzsikában?

Középiskolás koromban (1983-87) nagyon divatba jött a rock és metal zene. Akkor még a TV-ben is láthattunk teljes koncerteket (pl. Judas Priest vagy Iron Maiden), pedig csak 2 műsor volt még akkoriban. A vidéki városokban is ismert zenekarok koncerteztek rendszeresen, mi pedig megszállottan gyűjtöttük az ilyen stílusú zeneket. A Black és Death metálon kívül mindenevő voltam, de leginkább az igényesebb és technikásabb zenéket kedveltem.

Zenélni mikor kezdtél el? Hogyan lett a hallgatóból, a zene szerető fiatalemberből zenész?

Hangszeren 9 éves koromban kezdtem tanulni, ami trombita volt, 14 éves koromig fújkáltam több zenesuliban. Azt sajnáltam a legjobban, hogy komolyzenei suliba jártam, de akkoriban vidéken csak ez volt. A zeneelméletet Kodály módszerrel tanították, ami nagyon gyengének bizonyult. Erre akkor jöttem rá leginkább, mikor jópár évvel később jazz tanszakra íratkoztam be, akkor már basszusgitárra.

Hogyan lett belőled basszusgitáros? Hogyan esett a választásod a négy húros hangszerre? Kik voltak a példaképeid?

A kollégiumban a szobatársam és haverom volt Szabó Pali, aki otthon zenekart alapított, ez volt az Armageddon. Később mikor elmentem hozzájuk, panaszkodott, hogy a nemtudom hányadik basszista is  nagyon gyengén produkál. Ekkor kezembe vettem a hangszert, ő megmutatta, hogy mit játszak, én meg lejátszottam negyed óra múlva. Ezután szinte azonnal a zenekar tagja lettem. Akkor mindenki példaképem volt, aki jobban játszott nálam nálam, (hehe).

1990-ben az Armageddonban tűntél fel, hogyan jött létre a zenkar? Hogyan sikerült megtalálni a többieket a bandához illetve nehéz volt megtalálni a megfelelő, elkötelezett, lelkes zenészeket egy thrash csapathoz?

Pali a haveri köréből alapította a bandát, ezért volt olyan jó a csapatlégkör.

Mindannyiótoknak az Armageddon volt az első zenekara vagy volt esetleg egyéb kísérletetek, bandátok korábban?

Tudtommal mindannyiunknak ez volt az első zenekara.

A csapat neve kitől származott? Ki készítette a logót?

Erre nem tudok válaszolni.

Mely csapatok voltak rátok a legnagyobb hatással? Inspiráltal benneteket a városban (Mezőkövesden) működő zenekarok, az Angel Reaper és a Detonátor is?

A Deep Purple-től a Running Wild-en át a Metallica-ig minden bejött nekünk ebben a stílusban. Ha jól emlékszem Tibin kívül egyikünknek sem a Thrash volt a kedvence. Leginkább neki köszönhető, hogy ezt a stílust képviseltuk.

Eme nevek hallatán úgy tűnik, hogy Mezőkövesden pezsgett az underground élet akkoriban, jól látom?

Hát, mi pezsegtünk eléggé az biztos, főleg attól a sörmennyiségtől amit bevettünk.

Az említett bandákkal milyen viszonyt ápoltatok? Felnéztetek rájuk?

A helyi bandákkal jó volt a viszonyunk nagyon. Többször is együtt piáltunk, meg buliztunk. Mindenképpen adott egy löketet, hogy mások is ezt csinálják.

Egyetértesz azzal, hogy akkoriban az underground nem Budapest központú volt, hanem vidéken is (pl. Miskolc, Ózd, Veszprém, Szolnok) komoly bázisa volt a műfajnak?

Szerintem az egész ország „megfertőződött” ezzel a stílussal, mivel szinte divat lett a metal.

Rendelkeztetek saját hangszerekkel? Milyen minőségű felszereléssel rendelkeztetek akkoriban?

A legolcsóbb, leggagyibb cuccokkal kezdtük, mivel elég gyengén voltunk eleresztve mindannyian anyagilag. Muzima, Jolanna, Galaxis gityók, meg Amati dob. Nekem kezdetben még saját hangszerem sem volt. Csak pár év múlva tudtam venni egy komolyabb cuccot, amit a mai napig is nyúzok, egy Ibanez SDGR-t.

Milyen gyakran és intenzíven próbáltatok? A próbák alkalmával csak saját számokat írtatok vagy egy-két feldolgozásnak is nekiugrottatok?

Hetente többször is próba volt, leginkább hétvégén. Mivel túl nagy eltérés volt zenei izlésünkben (a műfajon belül persze), inkább csak saját számokat készítettünk. Azt hiszem ezért voltunk a magunk módján „eredetiek”.

Egyértelmű volt számotokra, hogy egy thrash csapatot hoztok létre?

Nem, de ez lett belőle.

Azokban az időkben itthon a thrash fénykorát élte, rengeteg király csapatunk volt, pl. Barbed Wire, Mirror, Beyond, Butchers, Neckrofight stb., hogyan emlékszel vissza ezekre az időkre?

Jól éreztem magam akkor, szívesen visszamennék az időben egy kicsit. Persze egy-két dolgot azért biztosan másképpen csinálnék.

Szerinted akkoriban a thrash kezdett hanyatlani és kezdte átengedni a teret a death metalnak?

Én úgy gondolom, hogy a Death sosem kapott nagy teret, de ez természetes is.

Mikor döntöttétek el, hogy rögzítitek az első és egyben utolsó demótokat is? Felkészültek voltatok egy demo rögzítésére?

Ezeket a felvételeket magunk szórakoztatására készítettük, meg esetleg referenciaként.

Stúdióban vagy a próbateremben készült a felvétel? Milyen tapasztalatokkal rendelkeztetek felvételek terén?

Próbákon készültek a felvételek, tapasztalatok nélkül, kezdetleges technikával.

Arra kérnélek, hogy mutasd be nekünk a demót mind zeneileg, mind szövegileg? Kik írták a zenét illetve a szövegeket, milyen inspirációból merítettetek, mit akartatok a szövegekkel kifejezni stb.?

A zenét Pali és Tamás ötletei alapján hoztuk össze közösen, a szövegekért pedig Tibi a felelős.

Így 17 év távlatából büszke vagy a demóra? Vállalod még, vállalható még?

Nem azért készítettük a demót, hogy valaha is büszkék legyünk rá, mert akkor jobban is megcsinálhattuk volna. Azt sajnálom a legjobban, hogy a demó után készült számokat nem rögzítettük, mert azok sokkal igényesebbek, és technikásabbak voltak, mint az elődei.

Mennyit adtatok el a demóból? Milyen úton-módon terjesztettétek?

Ajándékba adtuk, aki kért tőlunk felvételt.

Milyen kritikákat kaptatok a demóra? Sikerült a fanatikusok figyelmét felkelteni a zenkar iránt?

Meglepődtünk, hogy milyen sok embernek tetszett.

Akkoriban gombamódra szaporodtak a fanzine-ek is, a fanzine-ek támogatták a zenekart? Adtatok nekik interjúkat?

Nem igazán tolongtak nálunk interjúkért.

Mely fanzine-ekre emlékszel azokból az időkből? Melyek voltak a kedvenceid?

Passz.

Szerinted a fanzine-ek komoly szerepet töltenek be az undergroundban? Nélkülük szegényebb lenne a színtér?

Gondolom igen, van akiket ez éltet szerintem.

Mikor és miért oszlott fel az Armageddon?

Az együttes 1991-92 körül szűnt meg létezni. Az oka leginkább az volt, hogy a zenekar vezetője és húzóereje Szabó Pali, belefáradt a sikertelenségbe, mert nem az eltervezett ütemben haladtunk a próbák alatt is, mert mi többiek túl sokat örömzenéltünk, meg ökörködtünk. Talán egy kis szünetet kellett volna tartani, mert a heti több próba fárasztó volt egy kicsit. Én kiléptem a csapatból ekkor, azt hiszem Pali is ebben az időben távozott. Tamás, Tibi meg Lajos úgytudom még tovább próbáltak egy ideig, de nem sokkal később befejezték a zenélést az Armageddonban.

Az Armageddon után is zenéltél még vagy teljesen felhagytál vele és elkezdted élni a pénzkereső, dolgozó polgárok életét?

Nekem 1989-óta volt egy másik zenekarom párhuzamban az Armageddonnal, ahol mulatós-vendéglátós stílust játszottunk esküvőkön, bálokon és egyéb rendezvényeken. Ebben a zenekarban játszom jelenleg is: www.zenekar-lagzi.hu Eközben 1993-tól pár évig tag voltam az Atlanta nevű rockzenekarban. Több nagyszerű zenésszel játszhattam együtt pl.: Ádámmal, a „Roy és Ádám” –ból. Eljutottunk egy táncdalfesztiválig, aztán feloszlottunk.

Kapcsolatban vagy még az egykori Armageddon tagokkal? Dobó Tibi említette nekem, hogy nem olyan rég, volt egy találkozótok…

15 éven keresztül semmit sem tudtam a többiekről, aztán a weblapotok segítségével (amire egészen véletlenül bukkantam rá), találtam meg Palit. A találkozó pár héttel később jött össze, itt sikerült a többiekkel is találkoznom. Ahányan voltunk, annyi helyről jöttünk. Hát mit mondjak, elég nagy élmény volt ennyi év után. Itt derült ki, hogy milyen jó haverok is voltunk annak idején.

A mai metal színtérrel mennyi kapcsolatod van? Követed még az eseményeket, a történéseket?

Nemigazán tudok semmit a mai metal zenéről. Létezik még? Szeretem még a rockzenét, de már inkább jazz-t halgatok, ha van egy kis időm.

Szoktál esetleg cd-ket vásárolni?

Igen, de csak olyat, ami tényleg megéri az árát.

Mi a véleményed az mp3 zene file-okról, a letöltésekről? Egy letöltött album pótolhatja az eredetit?

Az igazi fanok biztosan nem az mp3-akat gyűjtik, legalábbis a tehetősebbek.

Ha valaki megjelentetné az Armageddon demót cd-n, rábolíntanál?

Persze, de ennek gondolom nagyon kicsi az esélye. Annak idején mit nem adtunk volna ezért! Talán még normális felvételt is készíthettünk volna, (hehe).

Szerinted a mai fanatikusoknak mond-e még valamit a zenekar neve?

Aki akkoriban ismert, és szeretett minket, biztosan.

Részemről ennyi lenne és köszönöm szépen a válaszaidat, mit szeretnél még hozzáfűzni az elmondottakhoz, amiről esetleg nem esett szó?

Nekem az a véleményem, ha valaki zenél, a zene szeretete inspirálja, ne pedig a sikeresség, mert emiatt könnyen padlóra kerülhet.

Apocalytic Warrior (2007)