Az interjú Schotter „Soci” Ferencel készült.

Szia Soci! Nagyon örülök, hogy megtaláltam elérhetőségedet és ahogy említettem, segítségedet igénybe véve szeretném az E. Z. L. pályafutását felelveníteni. Kezdhetjük?

Persze, de ne várj olyan nagyon sok infót tőlem, 16-17 év távlatában kicsit nehézkes emlékezni...

Kezdjük a legelején, mikor és hogyan kerültél kapcsolatba a metal/rock zenével? Mennyi idős voltál akkoriban?

Na látod, pl erre sem emlékszem pontosan. 13-14 éves lehettem, ami biztos, hogy a Pokolgép 2. albuma volt az első, amit megvettem. A többi már ment tovább...

A durvább irányzatokat részesítetted előnyben vagy kezdetben a dallamosabb, klasszikus metal felé vonzódtál? Hogyan jutottál el a thrash metalig?

Senki sem a thrash metallal kezdi... Én is inkább a power felé vonzódtam, Helloween és társai... Aztán nekem nem lett megfelelő a sebesség, így lett aztán thrash belőle...

Kik voltak kezdetben a fő kedvenceid, hatásaid?

A kezdeti kedvenceim a mai kedvenceim is, Manowar, Helloween, Iron Maiden

Részt vettél a ’80-as években virágkorát élő, úgymond tapetrading, tehát kazettacserélgetős színtérben? Voltak kiterjedt külföldi kapcsolataid csere-bere céljából?

Erről most hallok először, a válaszom ebből kifolyólag természetesen nem.

Hogyan működött ez a mozgalom? A mai interneten felnövő generáció szerintem ezt el sem tudja képzelni…

Mondottam volt, fogalmam sincs, hogy hogyan műkodott, nem vettem részt benne és valoszínűleg ha ma működne a mai megfelelője, akkor sem vennék részt ilyesmiben. Kifejezetten ellenzem a szerzői jogok megkerülésével szerzett zenét. A zenét megveszem, nem töltöm le, nem cserélem, nem másolom. A zenészeknek is élni kell valamiből, és ha olyan zenét hallgatok ami tetszik is, akkor természetesnek tartom, hogy fizetek érte.

Hogyan és mikor pattant ki a fejedből, hogy egy fanzine-t hozzál létre? Akkoriban, volt-e hagyományuk, múltjuk a fanzine-eknek idehaza?

Természetesen nem én talaltam fel a melegvizet... Arra emlékszem, hogy baromi rossz volt, hogy nem lehet hozzájutni semmilyen infóhoz a kedvencekről. Tudom, hogy ezt egy mai 15-20 évesnek nehéz elképzelni, de nem volt internet, nem volt online rendelés, sőt semmi nem volt. A metalt pedig üldozték hivatalból, igy hivatalos nyomtatott sajtótermék sem volt. Szóval egy koncerten (meg ne kérdezd melyik volt) kezembe került egy Metallica Hungarica és ez adta az ötletet. Szerettem volna én is csinálni egyet. Bevittem a suliba, beszélgettünk róla, aztán elkezdődött. 1989, vagy 90 lehetett az év azt hiszem, de te erre biztosan jobban emlékszel.

Arra emlékszel, hogy melyik volt a legelső, hazánkban megjelent fanzine?

Szerintem a Metallica Hungarica, de ez nem biztos. Most biztosan röhögnek az olvasók...

Hogyan sikerült megtalálnod a társakat, akikkel a fanzine-t szerkesztetted? Mindannyian lelkes, elkötelezett underground rajongók voltak?

Elsősorban a suliból kerültek ki a társak.

A „munkatársaid” között volt Milán Péter is…

Valóban, pedig nem is jártunk egy suliba. Nem tudok róla jelenleg (azóta) semmit...

Egy stabil „szerkesztőgárdát” alkottatok vagy voltak külsősök is?

A szerkesztőgárda stabil volt, alkalmankénti külsősökkel.

Az E. Z. L. elnevezés kinek az ötlete volt? Valóban elnyomott zene (volt) a metal?

Az elnevezés (sem) az én ötletem volt, hogy kié, azt nem szivesen osztanám meg senkivel, eleggé ismert név az illető, persze pozitív értelemben. És neki is vannak személyiségi jogai, ugye...

Végig vehetnénk esetleg az egyes számokat tartalmilag és küllemileg egyaránt? Hogyan, mennyi idő alatt állt össze egy-egy lap tartalma, hogyan történt az előállítás, terjesztés, milyen gyakorisággal jelent meg, mekkora igény mutatkozott iránta stb.?

Szívesen végig vennem a számokat, tartalmilag is és küllemileg is, de akár hiszed, akár nem, egy sincs belőle. Azt tudom, hogy az első két szám 10 alatti darabszámban készült fénymásolással. Egy 100 éves muzeális írógéppel gépeltem (ez utana is megmaradt), mert nem volt más, számitógépre meg nem futotta. Később váltottunk nyomdára, kezdtünk színesedni. Sikerült találnunk nyomdát, ahol fusiban készültek a számok. Hogy milyen sűrűn jelentünk meg, arra nem igazán emlékszem. A lap tartlama általában kt hét alatt állt össze, ezután következett a gépelés, tördelés, szerkesztés. A nyomda másnapra kész volt általában.

Az interjúkat, cikkeket mind magatok „gyártottátok” vagy esetleg vettetek át információkat külföldi fanzine-ekből is?

Természetesen nem mindent állitottunk elő magunk, voltak ollózások rendesen...

A terjesztés és az előállítás ütközött-e valamilyen nehézségekbe? Anyagilag mibe került egy-egy fanzine előállítása?

Mint már kifejtettem, az előallitás nem okozott semmi gondot, gyorsan kész volt, persze ennek meg volt az ára is. Nem volt olcsó, sőt, de nem volt mit tenni. Minőségileg rendben volt az akkori viszonyokat nézve és én mindig is igyekeztem minőségpárti lenni.

A fanzine-ből befolyó összeget visszaforgattátok egy másik szám előállításába?

Mindent visszaforgattunk, enelkül nem is ment volna, éppen nullszaldósra tudtuk kihozni a lapot.

Azokban az időkben kielégítette a rajongók igényét a fanzine? Volt-e úgymond törzsolvasói táborotok?

Minden bizonnyal nem elégittette ki az igenyeket, de szerintem akkoriban örültek a metal rajongok, ha egyáltalan volt valami. Szerintem mindig egyanaz a 100-150 srác vette a lapot, ezúton is köszönet nekik.

Egyetértesz azzal, hogy számról-számra fejlődtetek?

Persze, hogy egyetértek, külalakban egészen biztosan, és talán tartalmilag is.

A recenzióitokat, kritikáitokat, hogyan értékeled mai szemmel?

Részletesen nem emlékszem, most biztosan jót röhögnek rajtuk. Szánalmas lehet mai szemmel.

Megfigyeltem, hogy az akkori fanzine-ekben leközölt interjúk 10-12 kérdésre korlátozódtak, és ez alól ti sem voltatok kivételek. Miért voltak rövidek a többi fanzine-ben felbukkanó interjúk?

Ennek szerintem terjedelmi korlátok voltak az okai. A nyomda, vagy a fénymasoló ívszám alapján kalkulál. Szerintem minden akkori fanzine-keszitő szeretett volna minnél több dologrol írni és nem megtölteni a lapot két-három hosszabb lélegzetvételű dologgal. A sok kérdes szerintem unalmas is egy kicsit...

A többi, akkoriban megjelent fanzine-hez viszonyítva, milyen szerepet töltött be az E. Z. L.? Elégedettek voltatok az egyes számokkal?

Erről a tisztelt konkurenciát kellene megkérdezni, ők hogy láttak a szerepünket. Személy szerint egyik számmal sem voltam elégedett, mindegyiket lehetett volna jobban csinálni az adott keretek között is. Ma már biztosan máskpp csinálnám.

Voltak-e olyan rovatok, extrák, amelyek más fanzine-ekben nem jelentek meg?

17 év távlatából hadd ne emlékezzek ra, jó?

Divatba jöttek a képregények is az akkori fanzine-ekben, persze nem mindegyikben, nálatok is voltak képregények?

Látod, könnyebb arra emlékezni, ami nem volt. De a Rattle-Inc.-es Alby kaladjait nagyon szerettem!

Sok fanzine-ben dalszöveg fordítások is voltak, ti is jelentettetek meg fordításokat? Ki fordította le a szövegeket?

Persze, voltak „forditások”. Uram Isten, de gyengék lehettek. Tökmindegy éppen, ki csinálta, de mai szemmel borzalmasnak hathatnak. Persze, az akkori nyelvtudás meg a mai sem összehasonlítható.

Hogyan vettétek fel akkoriban a kapcsolatot a lemez kiadókkal, a zenekarokkal? Gyakran kaptatok promóciós csomagokat?

Mi az a promóciós csomag?

Volt-e olyan kiadó, banda esetleg, amely nem kért a veletek való együttműködésből?

Ilyenre nem emlékszem. Általában kszségesek voltak a zenekarok.

Készítettetek telefon interjúkat hazai vagy külföldi zenekarokkal?

Nem volt otthon telefonunk. Az utcai fülkéből érdekes lett volna...

Mely korai interjúidra vagy a legbüszkébb? Melyeket „vállalod” manapság is?

Ha jól emlékszem, volt egy Destruction interjú. Vagy valami hasonló. Nem nagyon akartak a szinpad mögé engedni, de sikerult. A zenekar nevében, ismétlem, nem vagyok biztos.

A ’80-as években a thrash metal uralta a metal színteret, ti személy szerint nagy thrash fanatikusok voltatok? Mindent meghallgattatok, ami thrash volt vagy csak a jobbakat?

Nem vagyok thrash fanatikus és nem is voltam. Mindent meghallgatok, ami zeneileg igényes, akkor is így volt és most is így van.

Szerinted mi volt a thrash népszerűségének az oka?

Egyertelműen a sebesseg és a „nyálmentesseg”. Sajnos az idő előrehaladtával túl sok lett a tucatzenekar. Ennyien nem tudtak megélni a piacon.

Egyetértesz azzal, hogy a hazai fanzine-ek elsősorban thrash, trendkövető fanzine-ek voltak? Mely fanzine-ekkel, mely fanzine-ek szerkesztőivel sikerült barátságot kialakítanod?

Persze. El is kell adnod amit készitesz, különben tönkremész 2-3 szám után. Az más kérdés, hogy szeretnél másrol is irni, de akkor kevesebben veszik a lapot és nem lesz pénzed kifizetni a nyomdászt. Barátságot igazából senkivel sem sikerült kialakítani, Benjóékkal jó volt a kapcsolat, ’asszem. Inkább konkorenciaként tekintettünk másokra, ami mai fejjel hiba volt, össze kellett volna állni és csinalni egy ütőképes konkurenciát az MH-nak. Szerintem ma is élnénk...

A hazai fanzine-ek összetartottak? Támogatták egymás munkáját?

Szerintem nem igázan. Konkurenciaként kezeltük egymást.

Személyesen is ismerted az egyes fanzine-ek szerkesztőit?

Nem akarok megsérteni senkit, de ’asszem nem.

Szerinted mely fanzine-ek emelkedtek ki idehaza a mezőnyből?

Személy szerint a Rattle Inc-et szerettem nagyon.

Szerintem egyedülálló volt, hogy az E. Z. L. tíz számot élt meg, ezzel szemben a többi fanzine 2, maximum 3 szám után beleállt a földbe, ennek mi volt az oka? A kitartásotok, a zene iránt tanúsított lelkesédesetek hajtott előre benneteket?

Köszönöm, ez nagyon jól esik. Jó lett volna megélni több számot is. Nézd, a kitartás meg a zene szeretete az szép dolog, de attól még a fanzine nem életképes. Jó minőséget kell produkálni olyan áron, ami megfizethető. Össze kell passzolnia a két dolognak. Volt olyan fanzine, ami hihetetlenül gyenge fénymásolt technikával készult és annyiba került mint mi, volt olyan is, ami nagyon szép volt minősgileg, viszont megfizethetetlen volt a többségnek. A metálosok akkor sem voltak a leggazdagabbak, megnézték, mire költik a pénzt. Szerintem eltaláltuk a megfelelő beltartalom – minőseg - aráranyt és ezért voltunk sikeresek.

Túltelített volt a fanzine piac itthon akkoriban?

Ezt nem mondanám. Sokan voltunk, az igaz. Össze kellett volna állni és csinálni egy ütős, jó lapot. Utólag persze könnyű okoskodni...

Mikor és miért szűnt meg az E. Z. L.? Kapcsolatban maradtál a metal zenével, a metal színtérrel illetve volt fanzine-es kollégáiddal a lapok megszűnése után?

Az újsag ’91-ben az ominózus gyilkosság után szűnt meg. Habár semmi közünk nem volt hozzá és nem is lehetett volna jogilag ránk verni a dolgot, bevallom, beszartunk. Megijedtünk és kész. Hülyeség volt, de akkor feleannyi idős voltam, mint most. A zenét természetesen hallgattam tovább.

Mi történt azokkal az interjúiddal, recenzióiddal, amelyek nem kerültek publikálásra, mivel megszűntek a lap?

Semmi, kidobtam őket.

Amennyiben nem tévedek, azért szűnt meg a fanzine, mert 1991-ben megtörtént a hírhedt mezőkovácsházi sátánista gyilkosság és állítólag a srácnál találtak E. Z. L.-t és a ti nyakatokba akarták varrni a balhét, ez igaz?

Állitolag találtak nála... Nem, senki nem akarta a nyakunkba varrni a dolgot, de valojában ezert szűnt meg a fanzine. Mint mondtam már, beijedtünk, abbahagytuk, ennyi.

Mennyiben rázta meg a hazai metal színteret a gyilkosság?

Fogalmam sincs róla. De mennyire más idők voltak azok. Manapság, az Internet korában bárkinek a gépén lehet találni bármit, ugye...

Egy korai Rattle Inc.-ben olvastam, hogy Tóth „Coly” Tamás kiállt melletetek, tehát a felelősség abszolút nem titeket illetet, amivel egyetértek én is.

Szép volt Colytól annak idejn, elismerés érte. Amint már az előbbiekben kifejtettem, bárkinél talalható bármi. Ha például olvasok egy cikket egy újságban egy bankrablásról és elteszem az újsag adott számát a szekrényembe, majd másnap kirabolok egy bankot, akkor az újsag a felelős?

Eleged lett a metalból akkoriban? Teljesen hátat fordítottál a zenének?

Miért lett volna elegem? Hallgattam akkor is és hallgatom most is, sok más egyéb zene mellett.

Hogyan alakult az életed a lap megszűnésével illetve mivel foglalkozol manapság?

Húúú, ugye nem akarod, hogy majd 20 évet itt most elmeséljek neked... Legyen elég annyi, hogy régota Belgiumban élek és dolgozom, földmunkagépek alkatrész és szervízmarketingjével foglalkozom.

A mai metal színtérről mi a véleményed viszonyítva a 20-22 évvel ezelőtti állapotokhoz képest? Követed még a metal színtéren végbemenő fejleményeket, változásokat?

Megmondom őszintén, hogy nem követem a változásokat. Az új irányzatok nem tetszenek, inkább rgieket hallgatok. Ez alól csak egy kivetel van, a Manowar.

Nem sajnáltad, hogy megszűnt az E. Z. L.? Olyan gondolatod, gondolatod nem volt, hogy egy kis idő elteltével újraindítsd?

Persze, hogy sajnálom, de az újrainditás gondolata nem merült fel, időm sem lett volna rá akkor.

Amíg a ’80-as évek végén, ’90-es évek elején a hazai fanzine-ek magyarul íródtak, a ’90-es évek közepén felbukkant lapok többsége angolul íródtak, ennek mi volt az oka?

Nem tudom, nem találkoztam ilyennekkel.

Manapság nyomtatott fanzine alig létezik, némelyek átalakultak webzine-né, ezeket szoktad olvasgatni, ismersz webzine-eket?

Hallottam már webzine-ről, de ameddig nem küldted át a linket, nem ismerem egyiket sem. Szerintem jó, a mai kor követelményeihez igazodó kezdeményezés, ingyenes, bárhonnan elérhető. Egy ilyet szívesen csinálnék...

Ami a mi kezdeményezésünket illeti, kizárólag a ’80-as években illetve a ’90-es évek legelején működött zenekaroknak, fanzine-eknek állítunk emléket, mennyire tetszik neked weblapunk?

Nagyon jó, tetszik a kezdeményezés. Jó olvasgatni a régi magyar kedvencekről. Legutóbb az egyik reptéren olvasgattam vagy két órat, jó időtölts volt.

Azt írtad, hogy nem tartod magadat illetve a lapot legendának, miért nem? Pedig szerintem az…

Nézd, továbbra sem vagyok sem én, sem a lap legenda. Akkor lett volna az, ha valóban valami újat hoz, ha megér száz számot, ha valóban letesz valamit az asztalra. Ez nyilvánvalóan nem így történt.

Manapság szoktál nosztalgiázni múltaddal kapcsolatban, azaz szoktad olvasgatni a korabeli fanzine-eket? Milyen érzés tölt el, mikor fellapozol egy korai fanzine-t?

Megmondom őszintén, hogy amig nem kerestél meg, eszembe sem jutott ez az egész dolog. Régen volt nagyon, azóta rengeteg minden történt. Fellapozni meg nem tudok semmit, mert nincs mit. Esetleg a webzine-d...

Soci, köszi a válaszokat, részemről a megtiszteltetés, hogy létrejöhetett ez a beszélgetés. Kérlek utolsó gondolataidat oszd meg velünk…

Én örülök, hogy megkerestél, remélem tudtam épeszű válaszokat adni. Bárki, aki olvassa ezt az interjút, akit érdekel a véleményem, annak köszönöm, hogy meghalgatott.

Onslaught Thrasher (2007)