(A "régi Moby Dick 1." menüpontban található interjú folytatása)

Szövegileg milyen témát boncolgat a nóta?

Mindenkinek arról szól, amit beleképzel, gyermekkori barátunk, Dr. Tóth Imre írta, aki ma a Soproni Múzeum igazgatója. A mai viszonyokra is aktualizálható, többrétegű értelmű, történelmen átívelő szöveg.

Sosem gondoltatok arra, hogy a magyar nyelvű szövegek helyett angol nyelvűeket használjatok?

Nem, soha! Mi itt éltünk, alkottunk, ugyan azok a dolgok fájtak, ami más, velünk hasonló korúnak és a fiatalabbaknak is. Más nyelven is ütött volna, mert jó a zene, de nem akartunk eltérni az anyanyelvünktől.

Külföldre promotáltátok valahogy a lemezt? Volt-e annak idején külföldi érdeklődés a Moby Dick iránt?

A környező országok magyarlakta területein sokat játszottunk, beleértve Ausztriát is, bár ott más zene dívott akkoriban is. Nem volt a lemezeknek külföldi promóciója soha, míg én ott játszottam.

Menyire voltatok akkori füllel elégedettek a lemez hangzásával illetve ma mit gondolsz róla? Beváltotta az általatok hozzá fűzött reményeket?

Az első lemeznek minden zenész örül, mint majom a farkának! A hangzása nem rossz, de lehetett volna sokkal jobb is. Én nagyon büszke vagyok rá összességében.

Viszont a borítón lehetett volna még agyalni…

A borító festménye Ozzy Osbourne feje és az alkotó művész, Hörcher László édesapjánakkoponyája keveréke. A fotókkal volt egy kis gubanc: kiválasztottunk öt darabot, hogy azok semmiképpen ne kerüljenek fel, aztán épp azt az ötöt használta fel a tervező... Az idióta! A képek Budapesten, a Salgótarjáni úti temető elhagyott részén készültek amúgy. A koncepció jó volt, a megvalósítás nem egészen...

Annak idején Boz Cordolla írta a korongról a kritikát a Metall Hammerben és amennyire emlékszem, egész pozitív hangnemben emlékezett meg a lemezről. Milyen fogadtatásban részesült a korong a szakma részéről illetve hány példányban kelt el?

Boz szakterülete volt a thrash, nagyon izgultunk, mit ír, de pozitív volt a kritikája. A lemezből nem lehet tudni, mennyi fogyott el, mert a koncerteken rengeteg hamisítványt is hoztak aláírni a srácok, a legalpáribb, fekete-fehér fénymásolóval készült hamisítványtól kezdve a profi munkákig. Akkoriban azt suttogták, maga a kiadó a legnagyobb hamisító....velünk kb. 20 000 példányról számoltak el, de állítólak 60-70 000 fogyott belőle. Mi is ma az aranylemez példányszáma?!?

Hogyan emlékszel a Drakula fesztiválra és az S. D. I. bulira a Pecsában, ami még a lemez megjelenése előtt történt illetve milyen koncerteket, turnékat bonyolítottatok le a lemez megjelenése után? A biográfia szerint csináltatok egy önálló, teltházas „lemezelőzetes” bulit is.

A Drakula Fesztiválon minden Nagy Feróhoz közeli zenekar játszott. Óriási hangulat uralkodott és nagyon sok zenekarral barátkoztunk össze. Ott ismerkedtünk meg az éppen akkor megalakult Akelával is, akikkel később turnéztunk. Mindenki nagyon nyitott volt és barátságos. Később aztán már nem illyen volt a hangulat a hasonló “össznépi banzájokon”. Sajnos. Az SDI-os turné bécsi koncertjére emlékszem, ahol, amíg ők játszottak, megittuk az öltözőjükbe bekészített összes sört. Bocs srácok, mi voltunk! A '90-es turné olyan volt, mint egy tatárjárás. Alig akartuk elhinni, mekkora sztárok lettünk hirtelen. Augusztus végétől október elejéig tartott a turné, volt vagy 35 koncert nap nap után. Cseresznyés Gyula, vagyis Cserkó szállított bennünket az elején, aki a Piramisnál, a Skorpiónál és a P.Mobilnál töltött el kb. ezer évet. Óriási fazon, hatalmas történetekkel, szobatársául szegődtem és ittam minden szavát. Maga a rock-történelem! Volt, hogy hárman vezettük egyszerre az IFA teherautóját, egyikünk kormányzott, másik a gázt nyomta, a harmadik sebességet váltott. Mindezt ésjszaka, már nem szomjasan...Őrület! A vendég a Dance volt, akikkel kebelbarátságba keveredtünk, Zana “Ganxsta” Zoli, a dobosuk mindig az én Tama Royal Star szerkómon játszott, össze is tört vagy 3 Paiste cinemet. Agár Kutya, aki a műsorvezető volt, egy ős-rocker,azt mondta, ilyan turné a Piramis óta nem volt Magyarországon. Nagyon kitettünk magunkért, minden értelemben. Életem egyik kimagaslóan felejthetetlen csúcs-élménye volt az a turné!

Egy évvel később jelent meg a „Kegyetlen évek”, amely az egyik legagresszívebb magyar metal lemez. Tudatosan súlyosodtatok, keményedtetek az „Ugass kutyához” képest?

Teljesen tudatosan! Keményedett a helyzet, súlyosodtak a problémák, az országot járva és a saját bőrünkön is éreztük ezt. Másrészt a második lemezre iszonyúan készültünk, az az igazi megmérettetés egy zenekar számára. Rengeteget próbáltunk és egyénileg is sokat gyakoroltunk, a turnékon pedig rutint szereztünk, ez nagyságrendekkel növelte a zenekar ütőképességét. Emberileg is akkor voltunk utoljára nagyon együtt, aztán kezdődött a széthúzás az anyagiak miatt.

Melyek a legfontosabb különbségek illetve hasonlóságok a két korong között? Véleményem szerint a hangzás töményebb lett az első lemezhez képest.

A hasonlóság a hozzáállásban és az iszonyú akarásban volt, a fő különbség a markáns stílusváltás. Ami az első lemeznél még csak csíráiban létezett, az a stílus a másodikon kikristályosodott. Nagyon egységes, harapós, ultra-brutál agresszív lett, keményen odabasz! A hangzás azért sokkal jobb, mert Rozgonyi Péterrel, az ország legjobb hangmérnökével vettük fel, bár a dobhang nekem nem tetszik. De Norbi, aki a zenei rendezője volt az anyagnak, ezt akarta, az ő makacsságán nem lehetett változtatni.

A „Kegyetlen évek”-en debütált Pusztai Zoli szövegíróként, aki az Aurórának is dolgozott, mennyiben hozott új témákat a korai szövegekhez képest? Fejlődtek-e a szövegeitek Zoli hatására?

Óriási előrelépés volt Zoli csatasorba állítása, akit az Aurórától kértünk kölcsön. Zoli költő, más dimenzióba emelte a szövegeket, de rengeteget beszélgettünk közösen a véglegesítés előtt. Imádtam vele dolgozni. Ő egy nemzedék hangja, másként a szövegei apokaliptikus vízióként is felfoghatók. Sok mindenben igaza lett, bár remélem, egyes elképzelései sohasem következnek be, az nagyon rosszat jelentene a Földnek! Akkor jó egy szöveg, ha úgy érzed, ezt te is megírhattad volna, csak más helyetted sokkal precízebben megfogalmazta. Zoli versei pont ilyenek.

Lehet azt mondani, hogy a központi témát az aktuális politikai helyzet, a társadalmi viszonyok jelentették? Politikus banda (volt) a Moby Dick?

A Moby Dick mindig a társadalom pulzusán tartotta a mutatóujját. Lakmusznak is felfogható, előre jeleztük, hogy nagy gondok vannak, lesznek. Erős politikai tartalmat hordoznak a dalok, bár személyesen nyíltan nem politizáltunk és a tagok világnézete között is óriási a szóródás. Míg Norbert és Gábor nyíltan a nemzeti, nagyon jobbos vonalat képviselik, az én baloldali és liberális kötődésem sem  titok és nem is változott soha. Ez azonban köztünk nem okozott köztünk konfliktusokat. Más dolgok annál inkább, főleg Norberttel, de részben Tamással is.

Harmadik lemezetek a „Körhinta” volt (1991), melyen ugyan voltak gyors dalok („Múló álom”, „Rohadt dolog”), de alapvetően elmondható, hogy a lendületből, agresszivitásból valamelyest visszavettetek, ugyanakkor a súlyosság megmaradt. Kicsit nyomasztóra sikerült a lemez. Egyetértesz ezzel?

Tökéletesen egyetértek! A harmadik lemez készítése közben a súlyos nézeteltérések odáig fajultak, hogy Norbert és Tamás meg köztem Gábor közvetített. De szó szerint! Szóba sem álltunk egymással. A rossz hangulat a lemezen is érezhető, már a felkészülési időszak és a felvételt közvetlenül megelőző szlovák turné is iszonyúan rossz emlék nekem.  A zene és a szövegek nagyon jól sikerültek, de hiányzik az összhang, az egy irányba húzás, megtört a lendület. A nyomasztó hangulatot nem volt nehéz elcsípni és lemezre préselni, abban éltünk.

A „Gazember” feldolgozásának az ötlete kitől jött? Mindenesetre zseniálisra sikeredett.

Norbert ötlete volt. Kezdettől fogva óriási H.B.B.-rajongók vagyunk Tamás, Norbert és én is, Kurti is Póka Egont tekintette a példaképének, míg Gábor Nagy Feró és Beatrice-hívő. A dalt már felvettük, sőt, a lemezt már préselték Dorogon, de Hobótól még nem mertünk engedélyt kérni. Aztán magamra vállaltam a feladatot. Az Astoria melleti Burger Kingben találkoztunk és két gyümölcsturmix között azt mondta Hobo: “Egy dal akkor válik klasszikussá, ha feldolgozzák. Ti vagytok az elsők, akik feldolgoztok egy dalunkat és ez nekünk megtiszteltetés!” Teljesen elájultam ezen a hozzáálláson, természetesen az anyagiak már szóba sem kerültek, Hobo azonnal leállított ennél a témánál. Lett egy kurva jó feldolgozás a lemezünkön, egy klip-nóta, de a legnagyobb dolog mégis az, hogy Hobóval oda datálódik a barátságunk. Ma az egyik legjobb barátom, olyan, mintha apámat, a bátyámat és a legjobb barátomat gyúrták volna össze benne. Egyik legfontosabb, legmeghatározóbb ember az életemben.

Gondoltátok volna, hogy hasonló siker lesz, mint a „Keresztes vitéz”?

Benne volt a levegőben, mert a H.B.B. mindig nagyon népszerű volt, ez a daluk is, a Moby Dick is, úgyhogy minden adott volt a sikerhez. Be is jött nagyon. Én eleinte bizarrnak tartottam, mert annyira imádom az alapdalt, de játszani nagyon jó volt és megszerettem.

Milyen feldolgozásokat rögzítettetek még, amíg a csapat tagja voltál? A Moby Dick honlapon találtam egy jó hangulatú „Johnny B. Goode”-ot is.

Lemezre szerintem csak ez került, de rengeteg feldolgozást játszottunk már a kezdetektől. A H.B.B. második (1979-es)  műsora maga is feldolgozásokból állt néhány saját dal mellett, azt egy-az-egyben, így a The Rolling Stones, The Doors, Led Leppelin, H.B.B, aztán a Beatrice, később a Judas Priest, a Motörhead, az Accept, a Black Sabbath, a Metallica és a Kreator sikereit is előszeretettel játszottuk koncerteken. Nagy iskola, sokat lehet ebből tanulni, amúgy meg óriási élvezet a kedvenceidtől játszani (már, ha képes vagy rá).

Nem sokkal a lemez megjelenése után kiszálltál a csapatból. Mi volt ennek az oka? Barátilag sikerült elválnotok egymástól?

A harmadik lemez felvételei közben már tudtam, hogy nekem ez lesz az utolsó munkám a Moby Dick tagjaként. A lemezbemutató turnét nagyon szerettem volna lejátszani és járt is volna nekem, ráadásul Hobót én hívtam meg a budapesti koncertre, életemben először együtt zenélhettem volna vele. Másrészt anyagilag is járt volna a turné gázsija. Úgy indult, hogy közös elhatározással, békében elválunk, de Mentes Norbert miatt ez meghiúsult. Bekattant teljesen, megzsarolta Tamást és Gábort (ők meg melléálltak), úgyhogy nagyon csúnya vége lett a dolognak. Évekig nem is beszéltünk egymással, sok pénzzel tartoznak, de ezt már ők is, én is elfelejtettük.

Helyedre Hoffer Péter került a Paranoidból, ismerted azt a zenekart?

Persze, hogy ismertem, a barátaink voltak, sokszor játszottak velünk. Boda András egyszer majdnem a Moby Dick tagja lett, vele most is sokszor találkozom, haláli jó srác, de Birkás Balázzsal és Jocóval is nagyon jóban vagyok. Hoffer Peti iszonyúan tehetséges, zseniális dobos, kiváló ember, nagyon jó barátom, családilag összejárunk (míg más volt vagy jelenlegi Moby Dick taggal soha, érdekes módon...). Logikus lépés volt amúgy Petit a Moby Dickbe hívni, mert kiváló dobos és zeneszerző.

Kérlek vázold fel pályafutásodat azután, hogy kiszálltál a Moby Dickből! Megbántad a döntésedet?

Soha nem bántam meg. Súlyosan nehezedett rám folyamatosan egy érzés, hogy tanulni szeretnék, mert nagyon érdekeltek a társadalom-tudományok. Másrészt az akkori szerelmem a pécsi egyetem jogi karán tanult, az összes barátom egyetemre és főiskolára járt és a szüleim mindig nagyon szeretteék volna, ha én is diplomát szerzek (ők pedagógusok, apám sajnos már 11 éve meghalt). Nagyon hasznos évek voltak az egyetemen eltöltöttek, előtte egy évig Budapesten tanultam újságírást a legkiválóbbaktól, közben angol tanfolyamra jártam iszonyú óraszámban és zenéltem a volt Moby Dickes barátaimmal egy vendéglátós csapatban, a Tandem együttesben, ahol a nyomasztó Moby Dick légkör után egy felszabadult és vidám gárdába csöppentem. Az egyetem alatt elkezdtem rádiózni Pécsett (Zengő-Fordan) és Sopronban (Panoráma Rádió), majd az MTV Regionális Stúdiójában voltam felelős szerkesztő Sopronban. Onnan 1 év után elmenekültem, olyan erős volt a politikai cenzúra (2000-2001-ről van szó, ki lehet keresni, kik kormányoztak akkor diktatorikus módszerekkel). Hogy megéljek és a családomat is eltartsam (2000. február 08-án született a kisfiam), tanítottam a soproni Pedagógiai Főiskolán médiapedagógiát, majd Budapestre költöztünk, mert megpályáztam a Sony Musicnál egy sajtó-koordinátori állást és el is nyertem. Ott töltöttem két évet, majt átigazoltam az E.M.I. csapatába, amely eddig életem legjobb munkahelye volt. Onnan hívtak haza 2002 végén Sopronba, ahol a Városháza sajtófőnöke voltam, majd 2005. nyarán megpályáztam a Gyermek -és Ifjúsági Központ igazgatói székét, amit megnyertem. 2,5 év alatt az irányításommal felpörgött az intézmény, de a 2006-os választáson nyertes fideszes városvezetés ez év október 31-el kirúgott. No comment!

Kapcsolatban maradtál-e a zenével, a zenéléssel? Figyeled-e a tehetséges zenekarokat, a metal színtér alakulását?

Folyamatos és töretlen a kapcsolatom a zenével. Évek óta a Rockinform magazin szerkesztőségének tagja vagyok, folyamatosan készítek interjúkat a lapnak, sok fiatal zenekarral is. Egy kikötésem van csak: kizárólag azokról vagyok hajlandó írni, akiket szeretek és/vagy tisztelek. Éppen a zenész-múltam miatt nem írok soha lemezkritikát, nem akarok megbántani kollégákat. Minek is? A kritikusok általában a sikertelen zenészekből lesznek, én pedig nagyon sikeres voltam. Többször kértek fel a WAN2 magazintól is egy-egy húzósabb anyag elkészítésére, emellett évek óta tagja vagyok, sőt, néha zsűrielnöke a Sop-Rock Tehetségkutató Fesztiválnak, szóval ismerem a fiatalokat.

Mi a véleményed a mai hazai és nemzetközi metal életről? Mennyit változott/fejlődött a metal mozgalom a ’80-as évekhez képest?

Sokkal összetettebb, árnyaltabb és szervezettebb. Élesen elkülönülnek a műfajok a stíluson belül és minegyiknek megvan a maga hálózata és háttere, még a fanzine-k tekintetében is. Másrészt a mai gyerekek nagyon képzettek már fiatalon és csodálatos hangszereket lehet kapni szinte még a falvakban is elérhető áron. Meg mi azért jó szélesre és keményre tapostuk az utat, amit mi vágtunk annak idején, úgyhogy az irány adott, de a saját útján mindenkinek egyénileg kell boldogulnia.

Szoktál-e még dobolgatni? Nem merült-e fel benned olyan ötlet, hogy egy új zenekart hozzál létre vagy visszamenjél a Moby Dickbe?

Szoktam dobolni, ha nem is gyakran, olyan ez, mint a kerékpározás: sosem lehet elfelejteni, ha egyszer már tudtál. Másrészt olyan is, mint az élsport: ha nem edzel naponta órákat, nem futod meg időre a 100-at. A dobolás amúgy is elsősorban mentális, amellett nagyon komoly fizikai teljesítmény, tehát edzettnek kell lenni ahhoz, hogy bírd a strapát. Én annak idején karatéztam (kyokushin), futottam, súlyzóztam és kerékpároztam, hogy bírjam. A Moby Dicket követően játszottam 1 évig a Tandem nevű vendéglátós csapatban, majd a Tudósok zenekarban fél évig, ami intellektuálisan volt óriási élmény, még szegény Bada Dadával (aki a múlt nyáron akasztotta fel magát) és Dr. Máriással, aki azóta is a barátom. Zenekar-alapíításon nem töröm a fejemet, a Moby Dickben pedig többször játszottam, mint vendég, főleg jubileumi koncerteken. Ez nekem elég.

Hogyan értékeled a nélküled készített Moby Dick korongokat? Melyek tetszenek leginkább?

Nagyon jók, töretlen a fejlődés. Mindig az elsők között kapok tőlük tiszteletpéldányt, ez nagyon szép gesztus. Amint megkapom, azonnal meghallgatom kétszer-háromszor, ezért mindig a legfrissebb a kedvencem. Amúgy nem szoktam többször visszatérni a lemezeikre, ma már inkább a régi kedvenceimet hallgatom agyon, főleg a Whitesnake és a Judas Priest lemezeit, de nagy kedvencem a Niacin trió is a Hammond-orgona miatt (ami a kedvenc hangszerem) és nagyon bírom a giár-Isteneket, Steve Vait és Joe Satrianit is.

Napi kapcsolatban vagy a Moby Dick tagokkal? Emberileg hogyan jellemeznéd őket? Ki a legjobb baátod a zenekarból és miért?

Napi kapcsolatban nem vagyunk, de Hoffer Petivel hetente egymásra csörgünk, ki mit csinál és családilag is összejárunk, grillezünk és iszogatunk, a feleségeink és a gyerekeink is jóban vannak. Tamással is nagyon örülünk egymásnak, ha néha összefutunk, Norbi és Gábor is mindig szakít pár percet, ha összefutunk, hogy elbeszélgessünk. Ők komoly üzletemberek lettek, Tamás stúdiót vezet, Peti az iskoláját irányítja, Norbi és Gábor az üzleti világban tevékenykednek, más utat járnak, mint én.

Minthogy közel tíz évet töltöttél a zeneiparban, kérlk foglald össze, hogy milyen tapasztalatokat gyűjtöttél a Moby Dickben eltöltött idők során? Fontosak-e az olyan dolgok, mint az ismertség, barátság, befolyás stb.?

Szinte napra pontosan 10 évet! Azt szoktam mondani, nekem az igazi egyetem a Moby Dick volt. Egy életre meghatározó barátságok, emberi kapcsolatok születtek, amelyek a mai napig erősen működnek. Szinte minden szituációban, ha kiderül, hogy én a Moby Dick dobosa voltam, körülvesz egy bizonyos tisztelet. Ebből is láthatod, hogy én ezzel nem kérkedek, de nagyon büszke vagyok rá. Másrészt azokat a tapasztalatokat, amelyeket a saját bőrömön szereztem, mélyen elraktározatm és ad egy bizonyos szemléletet, világnézetet, tartást. Olyan dolgok is történtek velem, amikről, ha olvasok, nem hiszem el! Én meg átéltem. És ne feledkezzünk meg a lányokról, hiszen minden miattuk van, nem? “A nők miatt lettem ilyen gazember” - ugye, milyen igaz? Nem akarok erről a részletekbe merülni, de ha megérem az öregkort, lesz mire vissazemlékeznek, az biztos! Kösz mindent, csajok! A legfontosabb azonban az, hogy azok az emberek, akik a bálványaim voltak, akiknek a poszereit a falamra gombostűztem úgy, hogy a plafon is tele volt, az ismerőseim, a haverjaim sőt néhányan a barátaim lettek. A legjobb barátaim egyike Hobo, de nagyon közeli barátom Papp Gyula, a Skorpió és a Dinamit zseniális orgonistája és nagyon fontos szereplője az életemnek Katona Klári is. Kitüntető szerepe van annak, hogy dobos példaképemmel, Németh Gáborral is közeli kapcsolatban vagyok. Óriási ajándék beszélgetni Presser Gáborral, Révész Sanyival, Török Ádámmal, Frenreisz Karcsival és még sorolhatnám...talán ezért szeretik az írásaimat mind az olvasók, mind a beszélgetőpartnereim, mert én mint kolléga beszélek velük és nem az a fő kérdésem, hogy mi a kedvenc ételük.

Kezdő zenekar, zenekarok, zenészek, ha tanácsért folyamodnak hozzád, milyen fontos tudnivalókkal látnád el őket? Legyen szó zenekar alapításról, próbákról, szerződés aláírásról, koncertekről, turnéról, lemezfelvételről stb.?

Egy fontos dolgot tanácsolok nekik: maradjon a hitük nagyon erős magukban és senki véleménye ne befolyásolja őket! Ha személyesen hozzám fordulnak, mindenkivel szívesen elbeszélgetek és megosztom a tapasztalataimat, sőt, ha tudok, a kapcsolatrendszeremet mozgatva segítek is.

Rózsi, részemről ennyi lenne, remélem nem untattalak kérdéseimmel, számomra megtisztelő, hogy válaszoltál. Zárszóként egészítsd ki az interjút, ha esetleg kifelejtettem volna valamit. További sok sikert kívánok.

Nagyon köszönöm, hogy gondoltál rám és bocs az 1 éves késésért! Neked és az olvasóknak is minden jót kívánok, sok, sikert, boldogságot és főleg jó egészséget!

A Keresztes Vitéz (2006-2007.)