Mint ahogy mindannyian tudjátok, a Moby Dick együttes egy ma is működő, igen népszerű banda, de az már kevésbé tudatosított tény, hogy ők voltak MAGYAR HAZÁNK első metal zenei együttese. Az alábbi interjút Rozsonits Tamással, a Moby Dick együttes első két albumán szereplő dobossal készítettük. Rózsi mindenképp hiteles tolmácsolója a korai időszaknak is, hiszen egész korai időszaktól tagja volt az együttesnek.

Szia Tamás! Kérlek beszéljél arról, mikor, hogyan kerültél kapcsolatba a metal zenével? Mi fogott meg ebben a nem éppen divatorientált műfajban?

Szeretettel köszöntök minden olvasót, neked pedig köszönöm, hogy eszedbe jutottam. Minden ott kezdődött, hogy nagyon muzikális családban születtem. Apám történelem-ének szakos tanár volt, kórusokat vezényelt, anyám tanítónő, aki rengeteget énekelt nekem és két húgomnak. 9 évesen klarinétozni kezdtem, 16 éves koromig játszottam fúvószenekarban, de 1977-ben (nyolcadikas koromban) a Skorpió: Kelj fel! című lemeze, amit édesanyám vásárolt, olyan hatással volt rám, hogy az döbbenetes! Attól kezdve teljesen a rockzene megszállottja lettem, gyűjtöttem és habzsoltam a lemezeket. Idősebb bartátaimtól kaptam aztán Deep Purple, Black Sabbath és Led Zeppelin-lemezeket, majd 1980-ban a Judas Priest: Unleashed In The East és a Whitesnake: Live...In The Heart Of The City című koncertlemezei teljesen rabul ejtettek. Hogy mi fogott meg ebben a zenében? A kíméletlen, megalkuvásoktól mentes őszinte és nagyon kemény megszólalás és a magas szintű hangszeres játék, amely a mai napig lenyűgöz. A divattal meg soha életemben nem törődtem, engem nem befolyásoltak a különféle hullámok. Vízöntő vagyok és nonkomformista.

Mikor, kinek és minek a hatására kezdtél el dobolni? Jártál-e zeneiskolába? Autodidakta módon tanultál meg dobolni vagy jártál különtanárhoz?

A Skorpió második dobosa, Németh Gábor hatására. Elmulaszthatatlan volt szombatonként akkoriban az “Egymillió fontos hangjegy” később a “Pulzus” (korabeli könnyűzenei TV-műsorok), 14 évesen alapítottam az első zenekaromat a fúvószenekari barátaimmal, ez volt a T.Boy együttes. Basszusgitáros nem lehettem, mert arra volt már jelölt (Frenreisz Karesz miatt az akartam lenni pedig eredetileg), dobos nem volt, így kötöttem ki a dobszerkó mögött, aztán ki se' szálltam évtizedekig. Nagyon jó, hogy dobos lettem! Csodálatos hangszer! Eleinte autodidakta módon tanultam dobolni, később kerültem tanárhoz, a felejthetetlen Kovács Gyula volt a mesterem.

Szüleid támogatták-e zenei ambícióidat?

Olyannyira, hogy apám a kapcsolatai révén elvitt a budapesti Bartók Béla Konzervatórium Jazz Tanszakának igazgatójához, Gonda Jánoshoz, aki bemutatott a dob-tanárnak, Kovács Gyulának, aki a legnagyobb magyar jazzdobos volt, másrészt kiváló pedagógus, ő pedig azonnal a magántanítványává fogadott, hozzá jártam 3 évig. De nagy iskola volt az is, hogy próbáltam utánozni a kedvenceimet, lemezekről megtanultam a dalokat, így tanulmányoztam Németh Gábor, Ian Paice, Tommy Aldridge, Les Binks, Simon Phillips, Cozy Powell, Viinie Appice és John Bonham stílusát. Hallás után, mert videó és pláne DVD akkoriban még hírből sem létezett.

A Moby Dick előtt játszottál más zenekarban vagy a Moby Dick volt az első komoly zenekarod?

A Moby Dick előtt csak a T.Boy volt, de velük már Black Sabbath, Deep Purple, Judas Priest, Van Halen, AC/DC és Scorpions feldolgozásokat is játszottunk. A mai napig jóban vagyyok az akkori zenésztársaimmal.

Lehet azt mondani, hogy a Moby Dick nemcsak Sopron, hanem az ország első metal zenekara volt?

Nem csak lehet, kell is mondani, mert ez az igazság! A Pokolgép utánunk alakult, sőt, a Stressz is megelőzte őket Lőrincz Tibivel a mikrofon mögött. Csak nem tudtunk egymásról akkoriban.

Mielőtt beszálltál volna a zenekarba, Horváth Zoltán és Bindes Gyula voltak az elődeid, ők miért nem tudtak gyökeret verni a bandában? Hogyan kerültél képbe? Ismerted Smicit és Norbit korábban?

Sőt, előttük rövid ideig Kovács Béla is dobolt a Moby Dickben, tehát én a negyedik dobos voltam egy éven belül. Béla, Zoli és Gyula nem voltak eléggé kitartóak és fanatikusak ehhez az egészhez, bár utána még voltak zenekaraik. A Moby Dick a legelejétől embert próbáló feladat volt, csak teljes gőzzel lehetett elképzelni. 1982. július elején csatlakoztam az akkor még egy éves születésnapját el sem érő Moby Dickhez. Természetesen minden zenész ismerte egymást a városban (Sopron), én Smicit legelőször gimis korában láttam az utcán csíkos nadrágban, hosszú hajjal, napszemüvegben éppen lógott a gimiből, cigizett és egy kurva nagy feszület volt a nyakában, amiről lefürészelte Jézus Krisztust, mert a fém-alak megkarcolta a gitárján a lakkot. Gondoltam magamban, ez egy óriási fazon! És az is.

Legelső komoly bulitokon 1982-ben a Liszt Ferenc Műv. Házban 1200-an voltak, hogyan emlékszel erre a bulira?

Elképesztő volt, most is libabőrös vagyok, ha visszagondolok! Nagyon készültünk, rengeteget próbáltun és kölcsömkértünk minden haveri zenekartól erősítőket és hangfalakat. Én a szüleim sárga Wartburgján fuvaroztam egy csomó NDK-beli Regent erősítőt és hangfalat, mert akkor még csak nekem volt jogsim a csapatból. Az akkori technikusunk, Varsányi Péter “Varsa” igazi megszállott volt és csodát tett azzal a cuccal! A legfantasztikusabb az volt, hogy a Lisztben tombolt 1200 gyerek, az utcán meg pont ugyan annyian, akik már nem jutottak be! Őrület!

1983-ban Giczy Kurt basszusgitáros kerül a zenekarba Jancsó Miklós helyére, elkerülhetetlen volt a váltás? Kurt milyen „zenei előélettel” rendelkezett akkoriban? Véleményed szerint friss vért pumpált a zenekarba?

Jancsó Miki a legtehetségesebb zenészek egyike, akivel valaha találkoztam. Ő akkoriban a progresszív zenék felé fordult és a basszusgitárt a billentyűsökre cserélte. Született tehetség, szerintem zseni. Egyedül én maradtam akkor jó barátságban vele, a többiek nem bocsátották meg az “árulását”. Kurti felvételije a H.B.B.: 3:20-as bluesának basszus-kiállása volt, amit tökéletesen megoldott, pedig alig pár hete kezdte a basszusgitározást. Olyan érzékű és technikai tudású basszusgitárossal, mint ő, azóta sem találkoztam, szó szerint a vérében van a muzsika és a fiatalos lendületével, szemléletével és fazonjával tényleg vérfrissítés volt számunkra. Előttünk Madarász Gáborral (Mady) volt egy bandájuk, de nem sokáig. Az is mellette szólt, hogy volt egy komoly basszusgitárja, egy Cymar, ami az Ibanez egyik mutációja.

Még ugyanebben az évben vettétek fel első demótokat, melyen olyan nóták voltak, mint Nyitány, Talpak, A bűn Krisztusa, Pokolrock, Mesélték-e, Falfirkáló, Patkányirtás, Ördög volt szeretőd, A III. világháború előtt. Hogyan emlékszel a felvételekre? Hol, milyen körülmények között rögzítettétek a dalokat?

Elképesztően sokat gyakoroltunk, de annyira élveztük, hogy észre sem vettük az órák múlását. Minden héten szombaton és vasárnap kora reggeltől késő délutánig megállás nélkül, szinte étlen-szomjan nyomtuk egész nap a legendás Klubban, a Hajnóczy utcában, a már említett Varsa szüleinek családi házában a pincében! Persze, mindig voltak haverok, csajok....volt, hogy sütit sütöttek nekünk és Varsa édesanyja is gyakran megkínált minket finomságokkal meg cigivel, ha nekünk elfogyott. Gyönyörű időszak volt, a tiszta, őszinte zenélés örömével. A felvételt egy nap alatt rögzítettük, nagyon büszkék voltunk rá. Varsa egy keverőpultot kért kölcsön meg egy Ibanez digitális delayt és az én akkori deckem, egy Pioneer CT 506 volt a stúdiómagnó, persze metal kazettával. Emlékszem, minden szám után rohantunk fel a szobába visszahallgatni az eredményt és közben szívtuk az egri Symphoniákat Smicivel.

Zeneileg, hogyan jellemeznéd a korai Moby Dicket?

Az akkori kedvenceink óriási hatása jellemezte a dalainkat, elsősorban a Judas Priest. A Moby Dick első műsorának gerincét amúgy a Hobo Blues Band 1979-es “Szimpátia az Ördöggel” című műsora alkotta, mert az Omega előzenekaraként játszottak a fertőrákosi Barlangszínházban és Smicit is, Norbit is meg engem is ámulatba ejtett a H.B.B. Nem együtt voltunk a koncerten akkor még. A Judas Priest amolyan közös nevező volt, mert mindenki szerette, én rajongtam értük (most is), de hatott ránk a Motörhead és az Iron Maiden is, de a Saxon, az Accept, Ozzy Osbourne és még sokan mások úgyszintén.

Hogyan folyt a dalszerzés? Ki írta a dalokat és a szövegeket? Már akkoriban is csak Smici illetve Norbi privilégiuma volt a dalszerzés vagy ti is, mármint te és Kurt is részt vettetek a dalszerzésben?

Tamás és Norbi hozták a témákat és közösen dolgoztuk ki. A Talpak...első verziójának alapaötlete az enyém volt, de igazából Tomi és Norbi munkája a Moby Dick életmű azon része. Kurti is sokat hozzátett, hiszen ő tanult zenész volt már akkor is, komoly elméleti alapokkal.

Milyen csatornákon tudtátok a demót terjeszteni? Mennyi ment el belőle? Milyen visszhangra talált a felvétel?

Haveri és rajongói csatornákon terjedt, meg levelekben. Mindenki kapott, aki küldött kazettát, jól megkoptak a magnóink akkoriban. Nekem is kedves emlék, bár már rég hallottam, de természetesen őrzőm, mint annyi minden mást. Gyűjtögető típus vagyok alapvetően. Mindenkinek nagyon tetszett a felvétel, képzeld, voltak olyanok, akik nem hitték el, hogy ez egy amatőr zenekar és mi játsszuk. Szóval, kurva jó lett!

Milyen volt akkoriban hazánkban a rock/metal zene megítélése? Támogatott vagy elnyomott műfaj volt?

Szerencsére nem támogatták. A rock a lázadásról szól, hogyan lehet lázadó az, akit támogatnak? Nem is kellett semmi támogatás, ami hiteles és fontos, úgyis kitűnik a sok átlagos szar közül. Az elnyomásról meg annyit, hogy most azok a “legnagyobb elnyomottak”, akiket annak idején igazoltatott a rendőr egyszer...szóval erről külön véleményem van, erről az elnyomottosdiról....minket tényleg hívtak be a Rendőrkapitányságra és voltak kérdéseik...meg minden koncertünkön ott jegyzeteltek a civil ruhás nyomozók...hallottál erről egyszer is bármelyikümket nyafogni? Szóval?

Mivel akkoriban még itthon nem voltak metal zenével foglalkozó sajtó orgánumok, írtak-e rólatok olyan lapok, mint az Ifjúsági Magazin, a Pajtás vagy a Világ Ifjúsága?

Nem, de később az IM közepén poszteren is voltunk. Jól esett. Amúgy a Világ Ifjúságában jelent meg az én első cikkem nyomtatásban valamikor 1985 környékén, a Judas Priestről 1 teljes oldal és még pénzt is kaptam érte! Máig őrzöm a tiszteletpéldányt.

Akkoriban megpróbáltatok betörni a Hungarotonhoz, de ők nem foglalkoztak veletek. Hogyan éltétek meg? Miért nem voltak nyitottak a metal zenére a kiadó emberei?

Mert nem értettek a munkájukhoz és nyilván bizonyos elkötelezettségeknek is meg kellett felelniük. Mi a kezdeti kudarcoktól inkább csak megkeményedtünk és még elszántabban folytattuk az utunkat, eltéríthetetlenül. Egy lemezgyári szakember azt akarta, hogy festessük be a hajunkat extrém színekre, játsszunk új hullámot és legyünk az “értelmes” középiskolások zenekara. A legutóbbi kitétel megvalósult, csak nem úgy, ahogy ő gondolta.

A biográfia tanúsága szerint a kudarc hatására új zenei irányba mozdultatok. Ez mit jelent? Keményebb, súlyosabb lett a zenétek a korai időkhöz képest?

Jöttek az új zenék, az új zenekarok és Tamást meg Norbit nagyon elkapta a Metallica, a Slayer és a Kreator.

Lehet azt mondani, hogy a Moby Dick thrash banda lett? Egyetértesz azzal, hogy ti voltatok hazánk első thrash bandája?

Nézd, ez is olyan, mint az első heavy metal zenekar státusza. Szerintünk mi voltunk, de a budapesti zenekarok közül mások másként gondolják.

Új hatások értek benneteket a korai időkhöz viszonyítva, mely zenekar hatása nyílvánult meg legmarkánsabban a zenétekben?

Erre részben megadtam a választ két kérdéssel fentebb. Volt még Norbinak nagy Anthrax-korszaka is, én meg a Megadeth-t csíptem, de a Judas Priest és a Whitesnake iránti rajongásom mindig a fő csapásirány maradt nálam. Ma is, de mára a Whitesnake az első számú kedvencem, míg a Hobo Blues Band folyamatosan, a megalakulásától fogva a favorit nekem. Voltak is súrlódások a zenekarban ebből...Én soha nem voltam az a nagy thrasher.

Mennyire figyeltétek akkoriban a külföldi metal színteret? Szerinted miért futott fel annyira a thrash a ’80-as évek közepén? Miért volt népszerű ez a stílus?

Nagyon figyeltük a kinti újdonságokat, naprakészek voltunk, mondhatni. A barátaink is sok lemezt mutattak, meg az osztrák határ közelsége miatt eleve könnyebben hozzájutottunk minden friss dologhoz. (Újságok, lemezek, TV-műsorok, stb.) A másik kérdésedre pedig azt tudom elmondani, hogy minél rosszabb egy ország gazdasági helyzete, annál nagyobb a felgyülemlett feszültség az emberekben és annál nagyobb a legkeményebb zenék respektje. Felfogható ez társadalmi lakmusznak és egy kemény odabaszásnak is a hatalom szeme közé.

Új nótákat írtatok: Nem vagyok idegen, Kinek kell, Járványveszély, Betolakodók, A csaló, Valami történt, Guberálók, Zokog a lelkem, mely dalok alkották a 2. Moby Dick demót. A demó alapján hívtak meg benneteket a salgóbányai Rocktáborba, ez egyfajta tehetségkutató volt? Mely zenekarok léptek fel még rajtatok kívül?

10 napig együtt laktunk és zenéltünk a Pál Utcai Fiúk, a Ciklámen, a Csokonai Vitéz Műhely, az SK, a Metal, az Interview (később: Moho Sapiens), Alapi Pisti akkori zenekara és még mások társaságában. A táborvezető Victor Matyi volt, az énekeseket Berki Tamás, a dobosokat Baló István, a gitárosokat Szűcs Antal Gábor, a basszusgitárosokat Dandó Péter, a billentyűsöket Szakcsi Lakatos Béla „edzette”. Fantasztikus, felejthetetlen élmények és emlékek tömege, amihez jócskán hozzájárult az is, hogy együtt zajlott a tábor az országos jazz-balett táborral, szóval képzelheted! Annyi gyönyörű lányt egyben azóta sem láttam. Nagy zenélések, nagy barátkozások és csupa szerelem!

Rajtatok kívül mindenki ORI engedélyes zenekarként távozhatott, mit jelentett ez? Kudarcként könyveltétek el? Nem volt rádió- vagy rajongóbarát a zenétek?

A tábor gálakoncerttel zárult, ami ORI-vizsga is volt egyben. Mindenki megkapta, rajtunk kívül. Vén faszok voltak a vizsgáztatók és fingjuk nem volt a zenéhez. Lemerevedtek, amikor játszani kezdtünk, a többi zenekar és a közönség meg tombolt. Mi voltunk az egyik legnépszerűbb csapat abban a táborban. Voltak, akik szolidarításból vissza akarták adni az ORI-papírt, hiszen az elutasítás a műfajnak szólt, mindenki tudta, hogy abban a táborban mi voltunk az egyik legjobb zenekar. Victor Matyi azért így is meghívott minket a Petőfi Rádióba, ahol leforgatta a táborban készített két felvételünket egy jó kis beszélgetés közben. Rádióbarát nem, de rajongó-barát abszolút elmondható az akkori (és mindenkori) zenénkről.

Azokban az időkben lett a csapat szervezője, ha úgy tetszik menedzsere, Göbl Gábor a Link együttes basszusgitárosa. Milyen zenét játszott a Link? Gábort ti nyertétek meg, tehát ti kértétek fel a feladat ellátására vagy ő ajánlotta fel segítségét?

A Link punkot játszott, Gábor a rajongónkból lett szervező. Szerintem a legtehetségesebb menedzserek egyike Magyarországon. Ő ajánlotta fel a segítségét, mi meg megkértük rá. Így volt. Sokat segített a bátyja, Göbl Gyuri is, aki alattam járt  egy osztállyal a gimiben.

Ekkoriban vonult be Norbi és Smici is katonának, mennyiben hátráltatta a munkátokat a katonaság? Nem tudták volna kijátszani valahogy a sorkatonai szolgálat teljesítését?

Akkoriban a katonaság megúszhatatlan volt, Norbi különben is előfelvételisként vonult be, mert gimi után rögtön felvették a Faipari Egyetemre. Le is diplomázott, mérnök. A katonaság nagyban hátráltata a munkát, ráadásul én azalatt vendéglátóztam, amit nehéz volt otthagyni, mert rengeteget kerestem. De vita sem volt, mit választok a leszerelésük után.

Azáltal, hogy Gábor lett a szervező, jobban beindult a Moby Dick szekere? Törvényszerű volt, hogy ’88 elején ő váltja Giczy Kurtot a basszusgitárosi poszton?

Nem volt törvényszerű. Aljas dolog volt Tamástól és Norberttől, engem már a kész tények elé állítottak. Gábor követelése volt, hogy a színpadra is felállhasson. Ez az ő szempontjából teljesen érthető, de én Kurtit is nagyon szerettem. Szolidarításból egy hónapra én is kiszálltam, aztán visszatértem. Viszont ha nincs ez a csere, nem indult volna be a Moby Dick-karrier soha az életben!

’88 végén Ausztriában felvettetek egy kétszámos kislemezt („Prométheusz”, „Keresztes vitéz”), azonban ez az anyag sosem látott napvilágot. Miért nem?

A TV-ben volt egy rockzenei műsor, oda kellett egy jó felvétel, mi meg készítettünk kettőt, abban a stúdióban, ahol a Lord is rögzítette a Big City Lights című lemezét. Így a TV-ben végül is hallható volt, de kiadása szóba sem került. Pedig küldözgettük ide-oda. Kivéve Nagy Feró: Garázs című rádióműsorát, ahol ő nyomta rendesen.

Debütáltatok a Rockstúdióban, a Garázsban, ezekre a pillanatokra, műsorokra hogy emlékszel vissza? Támogatottabbá vált a metal zene idehaza a ’80-as évek végén a ’80-as évek elejéhez képest?

A metal lenyomott minden más műfajt arra az időre. Amikor a médiában szerepeltünk, pláne az első adások valami hihetetlen örömmel és büszkeséggel töltöttek el minket. Máig őrzöm a felvételeket. Támogatásról nem beszélhetünk, egyszerűen arról volt szó, hogy más nem érdekelte a gyerekeket és kénytelenek voltak engedni a döntéshozók. Ennyi. Mi meg betettük a lábfejünket az ajtórésbe és feszítettük, amíg bírtuk! Aztán páros lábbal rúgtuk be az ajtót.

A Metallica Hungarica létrejötte komoly változást eredményezett a hazai rockzenei életben? Szükség volt szerinted egy metal lap elindítására itthon?

Nagy szükség volt rá és nagyon komoly köszönet illeti Lénárd Lacit és Cselőtei Lacit! Formailag és nyelvezetében, szerkesztésében ők honosították meg a szakszerű metal-újságírást nálunk! Bravúr, amit véghezvittek! Innen is köszi!

Gondolom azelőtt is komoly rajongó táborotok volt, de a műsorok hatására még több rajongót avattatok, igaz? Komoly reklámértékkel bírtak ezek a műsorok?

Nagyon! Hihetetlenül beindult a levelezés és mi mindenkinek, személyre szabva válaszltunk. Szórólapokat, később képeslapokat nyomattunk és küldtük mindenkinek, aki csak kért.

Sokat segített nektek, hogy komoly barátság szövődött a zenekar és Nagy Feró között?

Meghatározó volt. Gőbl Gabi rajongóból lett Feró barátja és Feró hajtotta ki a mi első nagylemezünket. Másrészt ő tanított meg engem az igazi rock-dobolás lényegére, Lejárt Budapestről Sopronba a próbáinkra és rengeteget segített.

1988-ban a Stormwitch előzenekara voltatok közel két héten át, hogy emlékszel ezekre a bulikra? Vették a rajongók a lapot?

Nagyon jó hangulatban telt, ez volt szinte az első turnénk, egy szakadt Barkas kisbusszal utaztunk, amiben nem volt fűtés. Majdnem megfagytunk. A közönség azt hitte, mi is nyugati zenészek vagyunk, ugyanis a felszerelésünket és a ruháinkat Ausztriában vásároltuk, a megszólalásunk atomcsapás-szerű volt, csak amikor Smici elkezdett magyarul éneleni, döbbentek rá, hogy hoppá! Ezek magyarok! Be is futottunk, pillanatok alatt kitört a Moby Dick-láz az országban. A Stormwitch zenészei meg nagyon aranyos arcok voltak, sokat ökörködtünk együtt. Ja, és mindig meghallgattak és megdícsértek minket.

Felkerültetek a Garázs című válogatásra is, mely a klasszikus Robbanásveszély mellett ez volt az a lemez, amely a magyar metal zenekarok támogatását tűzte ki céljául és amely egy nagyon jó kis anyag lett, mennyire növelte a Moby Dick népszerűségét ez a korong? Emlékszel még erre a lemzre, esetleg saját példánnyal is rendelkezel?

Persze, hogy megvan! Ajándékként egy gumi óvszert mellékeltek hozzá, a Rako Gumi ajándékaként. Jó ötlet volt, el is használtam, de a lemez persze megvan. A felvételek a törökbálinti “P” Stúdióban készültek, e Neoton Famíliát váltottuk, ott találkoztam először (és utoljára) a híres-hírhedt Dr. Erdős Péterrel. Molics Zsolt énekelte az eredeti verziót, aztán Smici újra felénekelte, amikor Zsolt távozott (mert “közösen” így beszéltük meg...)

A Garázs válogatáson kívül Feró egy rockzenei lapot is működtetett, melynek a neve sjnos nem jut eszembe, te esetleg emlékszel rá?

Persze, a Rocker Magazin. Megvannak ma is, mint ahogy a többi zenei lap is, az összes példány.

Ha jól rémlik ezekben az időkben egy darabig Molics Zsolt (ex-Sámán) is a zenekar tagja volt, erről mit kell tudnunk? Hogyan merült fel Zsolt neve az énekesi posztra? Smicit esetleg tehermentesíteni akartátok, hogy csak a gitározásra koncentrálhasson?

Tamás nem szeretett énekelni, csak gitározni akart és jó egy önálló énekes frontember is a háznál. Ezért aztán rengeteg keresgélés után hívtuk Zsoltot, aki zseniális énekes, de nem illett a Moby Dickbe. Szerintem az csak Tomi hangjával hiteles. Zsolttal amúgy a mai napig jóban vagyok.

Egyetértesz azzal, hogy a Beatrice-vel közösen adott, 1989. augusztus 19.-i koncert mérföldkő volt a zenekar életében? Ezt azért kérdezem, mert ezen koncerten jelent volt Enyedi Ernő a Proton tulajdonosa és akivel végül meg is egyeztetek, magyarul, szerződéshez jutottatok.

Így van, mérföldkő volt. Nagy Feró hajtotta ki a lemezszerződést, Ernő nem is a Protonnál, hanem a saját labeljénél, az E&E kiadásában jelentette meg az Ugass kutyát. A Dance volt a másik kiválasztott, Zana Zolival a dobok mögött, aki ma Ganxsta. Ő is a barátom azóta.

1989 decemberében kezdődtek meg az Ugass Kutya felvételei, emlékszel még arra, mely stúdióban és kinek a segítségével kezdtétek meg a munkát? Mennyi időt vett igénybe a munka?

Iszonyú körülmények között laktunk valami szar munkásszállóban. Egyik oldalon ukránok, a másikon kínaiak, W.C. és mosdó közösen, a folyosó végén....Norbi nem is mert egyedül kimenni tisztálkodni. Én kísérgettem. Kemény hideg volt és éjszakánként plakátoztunk is tapétaragasztóval, vödrökből, sőt, Debrecenbe is lementünk, az ottani bulit kiragasztani. Amit felraktunk kín-keservesen, az utánunk lopakodó Diktátor tagjai azon nyomban szedték is le. A koncerten azért jó sokan voltak, ott debütált velünk a Tankcsapda. Olyan szegények voltak, hogy amíg mi a kifőzdében megengedhettünk magunknak egy főzeléket, ők ketchupos kenyeret ettek, másra nem volt pénzük. Amúgy nagyon jó srácok maradtak mind a mai napig. A felvételek Enyedi Ernő stúdiójában folytak, a lemez hangmérnöke Tóth Gyurika volt, a Rózsaszín Bombázók billentyűse, képzelheted, mennyire szerette a mi zenénket...kitalálta, hogy a dobot triggerelni kell és elektromos dob-agyon keresztül vegyük lemezre úgy, hogy külön ütöm fel a dobokat, majd a cintányérokat. Agyrém! Ezért aztán újra kellett venni az összes dobot januárban. A végső keverést a Beatrice koncerthangmérnöke, Füchsel Tibor (Füxi), a HIT együttes tagja végezte, ő mentette meg az anyagot, meg néha beleszólt Sáfár Öcsi (V'73, P.Box) is,aki a szomszéd stúdióban dolgozott, mint hangmérnök. Zseniális zenész, iszonyú jó arc! Imádom!

A lemezre kizárólag régi dalok kerültek fel vagy vadonatúj számokat is rögzítettetek?

Vegyesen, de a régieket is szinte teljesen áthangszereltük.

Hogyan emlékszel a felvételekre? Beszélnél részletesen az egész korong létrejöttéről, a rajta hallható dalokról stb.? Azt hiszem nem túlzás, hogy a magyar thrash színtér egyik legnagyobb klasszikusa.

Megint megelőztem ezt a kérdést, fentebb már válaszoltam is. Köszi a dícséretet, tényleg jól sikerült szerintem is. Nekem sokat segített az is, hogy a stúdióban állt Papp Gyula Hammond A-100 orgonája, amit a Skorpióban és a Dinamitban használt, ez nekem lelkileg óriási lökést adott! A péladképeim egyikének szelleme ott lebegett az én játékom fölött, óriási! A dalok egy mélyebb merítésből származtak, mint általában minden első lemez.

Milyen szempontok alapján kerültek fel a dalok a lemezre? Hogyan oszlott meg a régi és új dalok aránya?

Azokat vettük fel, amelyek éppen az aktuális műsort alkották. Sok régi dalt teljesen áthangszereltek és a korhoz igazították a gitárosok. Mivel Sopronból épp minden próbahelyről kitiltottak bennünket, a közeli, amúgy festői szépségő Brennbergbányán, a művelődési házban készültünk fel a lemezfelvételre, ahol minden nap gyakoroltunk, de télen a próba a fűtéssel kezdődött, hogy a kezünk ne fagyjon rá a hangszerekre.

Ez volt az első hazai thrash anyag, ami hanghordozón napvilágot látott.

Szerintem igen, bakeliten és kazettán jelent meg, akkor még nem volt CD. Sosem felejtem el, amikor a dorogi hanglemezgyárban a gyártósoron épp a Moby Dick lemezt préselték és mi megnézhettük! Felejthetetlen!

A Keresztes vitéz képében nemcsak a legnépszerűbb Moby Dick, hanem egyben az egyik legnagyszerűbb magyar metal nótát alkottátok meg, ha úgy tetszik, metal himnuszt, gondoltátok annak idején, hogy ekkora siker lesz?

Már a próbákon éreztük, hogy ez a dal nagyot üt majd. A végén már kicsit untam játzsani, más dalok jobban megfogtak.

(Az interjú folytatása a "régi Moby Dick 2." menüpont alatt található.)