Az alábbi interjú Kemény Viktorral, A Genital Grinder fanzine készítőjével készült, aki a SUBJECT zenekar menedzsere is volt egyben.

Viktor, véleményed szerint, az old school death/grind rajongók vágják a nevedet illetve emlékeznek arra, hogy melyik zenekarnak segítettél annak idején?

Van aki vágja, van aki azt sem tudja ki vagyok… De a SUBJECT-tel kapcsolatban szerintem mindenkinek beugrik a nevem…

Mielőtt rátérnénk tevékenységedre, az érdekelne, hogyan, mikor, hány évesen ismerkedtél meg a metal zenével és mi tetszett meg benne?

Hááát…rock zenével kezdődött az „óvodában”, unokabátyám hallgatott mindig P.MOBIL-t, LED ZEPPELIN-t, MOTORHEAD-et, meg IRON MAIDEN-t és vele hallgattam. Megtetszett.

Rögtön a death/grind muzsika szerelmese, megszállotja lettél vagy fokozatosan jutottál el odáig?

Mondtam honnan indultam, fokozatosan keményedtem… Őszintén a CARCASS-on kívül én nem is nagyon voltam oda a grind és gore műfajokért sohasem. Nálam a deathmetal és a blackmetal marad az örök kedvenc.

Mely csapatok voltak a legnagyobb kedvenceid? A metal minden ágából találtál kedvencet, hallgatnivalót?

Huhh, azt órákig tudnám sorolni. Amelyik zenekart valaha is szerettem, sosem utáltam meg. Vannak ismerőseim, akik a zene fejlődésével a régi kedvenceiket eldobták (meggyűlölték), mindig csak az adott stílusból válogattak. Én mindenevő maradtam! Én a mai napig meghallgatom a régi P.MOBIL lemezeimet, a régi METALLICA albumokat, és továbbra is szeretem a MOTORHEAD-et. De nézzük a fő kedvenceket: CARCASS, CATHEDRAL, MORBID ANGEL, PAN-THY-MONIUM, PARADISE LOST, ENTOMBED, ARCTURUS, ARCH ENEMY, FURBOWL, TORMENTOR. Aztán jöttek új kedvencek is: RAMMSTEIN, SPIRITUAL BEGGARS

Hogyan és mikor lettél a Subject zenekar szervezője, ha úgy tetszik menedzsere? Te magad sosem akartál beszállni a Subjectbe vagy esetleg zenekart alapítani?

Pár évvel idősebb vagyok, mint a zenekar tagjai, így én már „kiéltem magam” mire velük összekerültem (bár később még énekeltem a budapesti Vale Of Tears demóján). Tudod én előbb voltam a zenekar tagjainak barátja és csak után kezdtem foglalkozni velük. A megalakulásuktól fogva ismerem őket. Lejártam a próbákra, többé-kevésbé tetszett amit csináltak, de azt láttam, hogy a promócióhoz egyáltalán nincs kedvük, fiatalok még nem látják át a kapcsolattartás fontosságát. Néha röhögcsélve olvasgatták a rajongói leveleket, aztán kidobták. Ezért ajánlottam fel, hogy ezt a terhet leveszem a vállukról.

Ekkor a ’90-es évek legelején járunk, a thrash csillaga kezdett leáldozni, helyét a death metal, a grindcore kezdte átvenni és ennek hatására itthon is rengeteg death/grind zenekar alakult, hogyan emlékszel vissza azokra az időkre?

A SUBJECT előtt én nem ástam bele magam az undergroundba, ha volt valami koncert elmentünk, de hogy ki-kicsoda, honnan jött és mit akar nem tudtuk. A zenekar beindulásával kerültünk bele a körforgásba…

Szerinted a Subject a hazai death metal mozgalom előfutára volt?

Ezt én nem tudom. A fiúknak mindig azt mondtam, itthon időben vagytok, de nemzetközi szinten kb két év elmaradásunk van, ha nagyot akartok dobni valami újjal kellene előrukkolni. Ez sajnos sosem történt meg. Mindig kullogtunk a trendek után.

Miért éppen őket karoltad fel? A többi, akkoriban aktív zenekarhoz képest őket tartottad a legtehetségesebbnek?

Mint mondtam, előbb ismertem őket barátként, mint zenekarként. Tehát fel sem merült, hogy mással foglalkozzam. Azt meg önteltség lenne állítani, hogy a műfaj akkor összes zenekarát ismertem volna, így csak azt mondhatom az egyik legtehetségesebb gárda volt, de hogy ki volt a legjobb…

A menedzsmentet Genital Grinder néven hoztad létre, a klasszikus Carcass nóta után szabadon…

Nem, a menedzsment a SUBJECT MANAGEMENT néven futott.

Ha jól tudom ezen a néven fanzine-t is működtettél vagy tévedek?

A fanzine volt GENITAL GRINDER. Túl sok évet nem ért meg, mert nagyon sok idő, levelezés kellett hozzá, de akkor volt időnk, meg kedvünk. Amint elfogyott, a magazin is megszűnt…

Amúgy volt még olyan csapat, amelyik tetszett neked illetve, amelynek elválaltad volna a menedzselését?

Háááát, ha kicsit előbb kezdek „munkásságomba”, akkor a TORMENTOR-t szívesen kézbe vettem volna, mert őbennük nagyon nagy lehetőség lett volna. De róluk lekéstem… Egyébként később másoknak is segítettem, de csak baráti alapon (Extreme Deformity, Unfit Ass, később Hibryd). És mások demóját is küldözgettem a nagyvilágba a SUBJECT anyagaival együtt…

Annak idején teljesen egyedüli vállalkozás volt itthon, hogy egy underground zenekarnak menedzsere legyen, igaz?

Biztosan. De mint mondtam ezt nem egy ilyen mai menedzser-ként kell elképzelni, hanem inkább barátként. Sok időt és sok pénzt fektettem bele, de nem a meggazdagodás vágyával, hanem volt időm, meg némi pénzem is hozzá. Elhihetitek, csak raktam bele, ki nem vettem… Kell ehez egy csepp megszállottság…

Mennyi terhet vettél le a csapat válláról? Nekik nem is kellett a zenekar ügyeivel foglalkozniuk? Hogyan telt egy-egy napod mint a csapat szervezője? Rád hárultak az olyan feladatok, mint a zenekarnak érkező levelek megválaszolása, demo megrendelés kielégítése, koncertszervezés stb.?

Mindig mindent megbeszéltünk. De nem kellett a levelezéssel, kazettaterjesztéssel és a koncertszervezés egy részével foglalkozniuk.

Mennyi időt vett igénybe egy napodból a zenekar ügyeivel történő foglalkozás?

Voltak időszakok, amikor szinte semmit, voltak olyanok, amikor dolgozni sem mentem…

Hogyan történt a csapat reklámozása, népszerűsítése, promotálása?

Ha elkészült valami anyag, akkor természetesen küldeni kellett mindenfelé, minden létező újságnak, minden létező kiadónak. Töménytelen szórólapot készítettünk, elvittük az összes ismert lemezboltba, természetesen a kazettákat is. Én úgy gondolom annak idején ennyi volt a maximum, amit meg tudtunk tenni, ma az internet sokkal több lehetőséget nyújt.

Mennyi levelet kapott a csapat hetente illetve havonta? Komoly érdeklődés mutatkozott a demóik iránt?

Mit nevezünk komoly érdeklődésnek? Szerintünk jól fogytak. Sokakat érdekelt. Aki akart írt, és mindig kapott választ.

Az interjúkat is te szervezted le?

Mivel az én címem volt megadva, így ha valaki indterjúval keresett meg, az hozzám érkezett. Én meg feltettem a kérdéseket a skacoknak. Ha meg nagyobb ínterjú volt (Metal Hammer stb) azt én próbáltam nyélbeütni, aztán a srácok mentek az interjúra.

A zenekar a csapat ötödik tagjának tekintett téged? Jó barátság alakult ki köztetek? Megbíztak benned a srácok?

Már kiderült előbb, de igen. Barátság nélkül ez nem működhetett volna.

Részt vettél esetleg a zenekar próbáin, demo felvételei rögzítésén? Beleszóltál abba, hogy mit és hogyan kellene csinálniuk?

Amikor csak tudtam velük voltam, de bele nem szóltam semmibe. Legfeljebb elmondtam a véleményemet, aztán vagy hallgattak rám, vagy nem…

Ami a zenekar logóját, demoborítóit illeti, azokról mi a véleményed? Azokba se szóltál bele, hogy hogy nézzenek ki? Emlékszel még arra, hogy ki készítette a demoborítókat illetv a zenekar logóját?

A logo-t ha jól emléxem LAZ tervezte, a Nihilistic borítóját közösen okoskodták ki, az EP borítóját szerintem BGY alapötlete alapján szültük meg közösen, a Wild Horses pedig az én kreálmányom közös megbeszélés után.

A „Nihilistic Perspectives” demo és a „Diaphanous writhes of a soul” EP képében két hazai death metal klasszikus született, hogyan jellemeznéd ezeket az anyagokat? Mennyire tetszettek akkor illetve manapság?

Mai napig szeretem őket. Ahogy az elején említettem, nekem inkább a death elemek a kedvenceim, így a demón és az EP-n található számok közül az „enjoy doin it”, a „shortest route to death”, a „the day of revolt” és a „bury the past after redefining it” a nagy kedvencem.

Hogyan sikerült tető alá hozni a holland Lowland Records-zal a szerződést? Azért ez egy komoly elismerés volt egy magyar banda számára, igaz?

Hogyan sikerült? A világ összes kiadójának elküldtük a demót (na jó, csak azoknak melyeknek ismertük vagy megszereztük a címét) és ez az egy kezdő kiadó akart velünk foglalkozni.

Hány lemezre írt alá a csapat?

Csak a kislemezre, azzal a kitétellel, hogy ha a kiadó beindul később lehet LP is. A kiadó sem indult be és a SUBJECT is –úgymond- stílust váltott, így nem lett a további együttműködésből semmi…

Szerinted a szerződéssel megnyíltak a Subject előtt a nyugat felé vezető kapuk?

A srácok lelkesek lettek, de el kellett szomorítsam őket. Ha valamelyik nagy kiadó jelentkezett volna értünk, akkor még elgondolkoztató lett volna, hogy esélyünk van. De a nagy kiadóknak magvoltak a közeli bandái. Mi messze voltunk földrajzilag.

Az EP egy komoly stúdiómunka volt? A kiadó finanszírozta a stúdiós költségeket vagy a tagok, esetleg te?

Saját költségen ment minden. A stúdiót mindig a tagok állták. Komoly stúdiómunka, amit a zsebünk bírt…

Annak idején 7” EP formájában látott napvilágot az anyag? Mindegyik példány elkelt? Hány példányra volt limitálva az EP?

1000 példány készült. El is fogyott. Újranyomtak még ezret, az is lefogyott.

A csapat ezután egy kétszámos promóciós anyagot vett fel (1994-ben), ez a felvétel már egy komolyabb kiadót hivatott megcélozni?

Minden felvételünket elküldük a komolyabb kiadóknak. Minden esetben egy komoly szerződés reményében indultunk útnak. Ennyi lett belőle…

A Lowlanddal miért szakadt meg az együttműködés? Becsődölt a kiadó vagy beleolvadtak egy nagyobb cégbe?

Fentebb már említettem, hogy a „diaphanous…” után kisebb zenei finomodáson ment át a banda és az új irányvonal a Lowlandnak már nem volt érdekes. Más kérdés, hogy a kiadó szépen lassan tönkrement, majd megszűnt.

Ez a promóciós vagy lemezelőzetes anyag már egy zeneileg megváltozott Subjectet mutatott?

Igen. A tagcserék is egy új vonal felé mutattak, hiszen BYG és ROOKIE távozott (ők voltak a bandán belül a gring/gore képviselői) érkezett STEVE és óhatatlan volt a zenei fejlődés/változás.

Szerinted miért fordított hátat a banda a death/grind muzsikának? Miért fordultak egy dallamosabb, komerszebb irányba? Személy szerint hogyan viszonyultál ehhez a zenei irány módosuláshoz?

Én azt mondom a death/grind addigra futotta ki magát, továbblépett a zeneipar. Jött a doom, meg ki tudja még hány új kisérlet.

Ami a „Wild horses from the clouds” lemezt illeti, megváltozott a logo, a borító idétlen lett a muzsika pedig…

Ez a Te személyes véleményed…

A lemezen hallható „Bury the past after redefining it” mennyiben tért el az EP-n hallható változattól? Okos döntés volt feltenni a dalt az anyagra?

Annyiban tér el, hogy újra fel lett játszva, az új felállásban.

A lemezen van egy „Diaphanous writhes of a soul” tétel, viszont az EP-n, címével ellentétben nem volt fenn…

Amikor az EP készült LAZ épp akkor írogatta a „Diaphanous…” szám szövegét. Ő adta a kislemez címét. Később született a nóta…

Az anyag szerzői kiadásban jött ki, egy kiadó sem vállalta fel akkoriban a zenekart?

Ahogy mondod…

Emlékszem, hogy 1994 márciusában felléptek a Kerekes utcában, a Viking Clubban a Necropsia, a Jericho és még egy csapat társaságában mint az év egyik reménységei, de engem abszolút nem nyűgözött le az a produkció. Emlékszel még erre a fellépésükre?

Egy tehetségkutató verseny volt. Láttak bennünk valamit, ami bennünk is maradt…

Gondolom rengeteg Subject koncertnek voltál szemtanúja, melyek voltak a legjobbak, a legsikeresebbek?

Erre így nehéz válaszolni. Emlékezetes a PARADISE LOST és TIAMAT előtti fellépés. De minden koncert jó volt, ahol volt közönség. Nézők nélkül nem megy… Pedig sokszor volt olyan, hogy csak néhányan lézengtek…

Ami az akkori koncerteket illeti, a Fekete Lyuk egy nagyon népszerű hely volt, többek között fellépett a Carcass, a Cannibal Corpse is, mi több, egy korai Metal Hammernek Chris Barnes-zal is készítettél egy interjút…

És mi a kérdés? Igen, népszerű hely volt. Igen fellépett ott sok zenekar. Igen készítettem interjút.

Szerinted azok voltak a death metal aranyévei?

Itthon feltétlenül, külföldön minden kb két évvel előb zajlott (zajlik).

Visszatérve a Subjectre, mi a véleményed a „13.53” demóról, a „11. parancsolat” split anyagról illetve a „Negatív kép” lemezről? Elég messze kerül a csapat a korai death/grindtól, nemde? Lehet ezt a változást természetes fejlődésként aposztrofálni? Az angol szövegek helyét átvették a magyar nyelvűek…

Nézd, a régi fanatikusoknak nem igazán jönnek be ezek a felvételek. De ez érthető is. Annyi biztos, hogy az évek alatt rá kellett mindenkinek ébredni, hogy Magyarországról az underground világába csak egyféleképp letet(ett) esetleg betörni. Ha itthon mindent feladsz, kilépsz a munkahelyedről, eladsz mindent amit csak lehet és a pénzből kimész (Nyugat-) Európába és szállókon laksz, éhezel, de zenélsz és talán felfedeznek, mert akkor már ott vagy a közelben, megérheti egy komolyabb kiadónak is veled foglalkozni. Aki ebbe nem vág bele, annak marad a hazai piac, ahol viszont csak magyar nyelven lehet érvényesülni. Ezért történt meg a váltás. Viszont itthon death/grind csapat nem futhat be, egy kiadót sem érdekel(t). A műfajváltás ezzel magyarázható, meg azzal, hogy a bandatagok cserélődésével a zenei izlésviláguk is változott…

Mikor és miért szakadt meg a kapcsolatotok? Barátilag történt a válás? Tartod még manapság is a kapcsolatot a volt Subject tagokkal?

A mai napig barátok vagyunk. Tartjuk a kapcsolatot. A váltás azért történt, mert elkezdtem dolgozni egy komoly cégnél, ahol már nem maradt időm a SUBJECT-re, én meg nem vagyok az a típus aki csak immel-ámmal csinál dolgokat. Vagy teljes szívemből viszek egy ügyet, vagy sehogy. A másik financiális kérdés, a „wild horses” szerzői kiadásába mindenemet beletettem és nem hogy nem jött vissza, hanem hatalmasat buktam rajta. Már nem volt mit beletegyek…

Az interneten találtam egy Subject rajongói oldalt, láttad már?

Melyiket? A www.subject.extra.hu-t? Azt én csináltam.

Nem gondoltál még arra, hogy az első demót és az EP-t kiadjad cd-n? Ha esetleg valaki felvetné a kiadás ötletét, támogatnád?

Amikor a Lowland tönkrement, még próbáltunk új kiadót keresni és az amerikai Wild Rags Records kiadott egy CD-t „it was our past” címmel, amin minden addigi dal rajta volt. És kecsegtetett minket egy következő lemezzel is, de mivel a szerződésben foglaltakat a kiadó nem tartotta be, azaz nem kaptunk a lemezből és a jogdíjakat sem fizette ki, megszakítottuk a kapcsolatot. Úgyhogy az „it was our past”-ra úgy tekintünk minha nem is lett volna, de láttam a CD-t, tehát amerikában –gondolom igen kis példányszámban- azért megjelent. A kérdést nem értem… Mi magunk biztos nem fogjuk kiadni, és gondolom nem létezik olyan kiadó itthon, amely finanszírozná ezt a törekvést…

Manapság mennyire vagy benne az undergroundban? Követed még az eseményeket vagy teljesen felhagytál vele?

Semennyire, dolgozom, családi életet élek. Zenét hallgatok, de ennyi…

A death/grind műfaj jelenlegi helyzetét hogy látod? Szerintem az idén elképesztő mennyiségű, pokolian jó death metal album látott napvilágot?

No látod erre nem tudok válaszolni, az előzőekből kifolyólag…

Viksó, köszönöm szépen ezt a megemlékezést, sok sikert kívánok a mindennapjaidban, kérlek oszd meg velünk utolsó gondolataidat?

Hö-hö-hö, unokabátyám szólít Viksónak… Ajánlom mindenkinek a www.subject.extra.hu oldalt, ahol minden régi nóta meghallgatható, már akit érdekel még a SUBJECT… Sziasztok!

Onslaught Thrasher (2007.)