(A "Lénárd László 1." menüpontban található interjú folytatása)

A ’80-as évek végén/’90-es évek elején úgy érzem már nagyobb támogatásban részesült a metal zene, a média is bekapcsolódott a zene terjesztésébe, milyen emlékeket őrzöl az olyan műsorokról, mint a Heavy metal kedvelőinek, a Heavy metal híradó, a Rockstúdió vagy a Rockkalapács?

Izgalmas dolgok voltak ezek, de sem Cselő, sem én nem vagyok ilyen mikrofonos, kamerás jópofi arc. A HM kedvelőit én is csak hallgatóként ismertem, a HM híradót imádtuk csinálni, a Metal Éjeket is a Rádióban, de a tévés megnyilvánulásokat inkább kínosnak éreztem. Meg ott utolsó kis ugrifülesek voltunk…

Résztvettetek eme műsorok szerkesztésében? Adtatok-e tanácsokat a szerkesztőknek?

A rádióban abszolút, a tévéműsor szerkesztésébe nulla beleszólásunk volt.

A Heavy metal kedvelőinek című műsorban mindig egy-egy akkori népszerű vagy aktuális banda lemezét forgatták le, szerinted ez mennyire sértette a szerzői jogot?

Mivel akkoriban az adott lemezeket senki nem forgalmazta itthon hivatalosan, ez a kérdés nem számított.

Ha már feljebb szóba hoztam a thrasht, a legendás 666 fesztiválok thrash fesztiválok voltak? Azokat ti szerveztétek?

Nem, az Józsa Béla terepe volt. Ezek metal fesztiválok voltak, mindenféle csapatokkal.

Emlékszem, hogy ’90 környékén volt egy kis összetűzésetek a Mirrorral, mi volt ennek az oka? Beszélnél róla egy kicsit?

Valami demóról nem jött le írás időben, és ezt ők nehezményezték, mi meg a hangnemet. Nyilván egy banda számára az volt a legfontosabb, hogy mi írjunk róluk, mert más úgysem írt volna, csak hát a lap kiadása nem ment olyan simán akkoriban. Minden számot komoly görcsölés előzött meg.

Vissza az MHH-hoz, mikor és miért került le róla a Hungarica szó?

A logót akartuk egyszerűre, messziről kivehetőre alakítani, ezért a Hungarica szóból csak a H. maradt meg.

Véleményed szerint milyen arányban szerepel a mainstream és az underground a lapokban? Az újságokban felbukkanó interjúkat az egyes kiadókhoz fűződő viszonyotok, érdekeitek határozzák meg?

Szerintem manapság csak egy-két mainstream banda van metal vonalon, de a nagyobb nevekre mindenképp érdemes koncentrálni, mert arra kiváncsi az olvasótábor túlnyomó része. Az interjúkat sokkal inkább a lehetőségek szabják meg, nem a kiadók vagy érdekek. Például felkértelek egy Vorkuta interjúra, pedig sem a bandával, sem a kiadójukkal nincs semmilyen kapcsolatunk, de úgy gondolom, érdekes lenne olvasni, hogy mit csinálnak, mit gondolnak a  világról, a zenéről.

Az HW trendkövető újság?

Ha azt vesszük, hogy a legnagyobb trend manapság a bulvár felé elhajlás, akkor nagyon nem. De ha olyasmire gondolsz, hogy a retro thrash most pl. erős svungban van, akkor erre nyilván mi is reflektálunk. Figyeljük mi történik a kinti színtereken, és arról igyekszünk beszámolni.

Ami a hazai csapatokat illeti, jobbára a népszerű, futó csapatok szerepelnek a lap hasábjain, nem gondoltatok még arra, hogy az underground csapatoknak is helyet kéne szorítani az újságban?

Ezt nem értem. Vegyük a szeptemberi számot. Van benne egy Ossian interjú, ami új album megjelenésekor nem nevezhető túl nagy meglepetésnek. Aztán van Sunday Fury, hát őket erősen UG csapatnak mondanám. Aztán van Junkies, akik valóban a népszerűbb csapatok közé tartoznak, de a Tesstimony megint csak nem egy fesztivál nagyszínpados formáció. A Mangod Inc. sem népszerű még, de futó csapat, hiszen sokat koncerteznek. Általában igyekszünk azokkal a bandákkal interjúzni, akik körül épp van valami mozgás. Ha csak az épp lemezt kiadó hazai zenekarokkal beszélgetünk, az is kimeríti a lehetőségeinket. A nyári szám magyar interjúi: Nomad, Remorse, Halor, Reactor – nos ezek igazán nem a legnépszerűbb magyar formációk, viszont van aktuális lemezük, és így mondanivalójuk is.

Manapság már Hammerworld néven jelenik meg a lap mégpedig CD melléklettel, elengedhetetlen szerinted, hogy az egyes metal magazinok, lapok CD melléklettel együtt kerüljenek az újságosok polcaira?

Hozzáadott érték. Nem elengedhetetlen, de mindenki örül neki. Pláne, ha mondjuk a válogatás CD mellé egy teljesen új albumot is kap valami hazai bandától.

Ma az internet és a letöltések korában, mekkora szerepet tölt be egy-egy CD? Van-e még értékük a hanghordozóknak?

Nyilván van, de hosszabb távon csak az igazi gyűjtők fognak CD-ket vásárolni. Jelenleg egy CD kábé azon a szinten van, mint egy póló a merchpultnál. Ha tetszett a banda, megveszed. CD-t ma csak olcsón lehet eladni, és egyre inkább a bulikon.

Te személy szerint, hogy viszonyulsz az mp3-as zene file-okhoz? Gyakran töltesz le te is zenéket?

Rákényszerülök, mert mániásan mindent ismerni akarok. Meg hát hozzá is tartozik a tevékenységemhez. Elfogadom, hogy errefelé haladunk. Nem tapsolok, de ez van. A hangminőség romlása nyilvánvaló, teszem hozzá.

Honnan jött az ötlet, hogy fúzionáljatok a Rockinformmal? A Rockinformot nem akarjátok, úgymond, metalosítani?

A lapnak komoly anyagi nehézségei voltak, és úgy gondoltuk, hogy kár lenne elveszni hagyni. Most egy kísérletezős stádium van, próbáljuk biztos lábakra állítani. Nem hiszem, hogy metalosítani kéne a Rockinformot, épp az a jó benne, hogy a jazztől a blueson át a metalig minden belefér.

Minthogy ide s tova 27 éve benne vagy a metal business-ben, hogyan foglalnád össze a metal színtéren bekövetkezett változásokat? Mennyiben tér el illetve egyezik meg a mai színtér, a 20-22 évvel ezelőttivel?

A koncerteken, fesztiválokon épp olyan jól érzem magam, a zenéket épp olyan jó hallgatni, ráadásul rengeteg jó banda bukkan fel, fiatal, lelkes arcokkal. Lehet, hogy minden más a “zeneipar” körül, mint régen, de én nem sírom vissza a “régi szép időket.

Egy ugyanilyen kérésem lenne az MHH pályafutására is…

Feladatok vannak, amiket le kell gyűrni. Mindig kicsit másképp, de ugyanolyan lelkesen. Ha így fogod fel, a többi nem számít.

Merre tart ma metal, milyen lesz a jövője?

Tart valahova? Kell hogy tartson valahova? Egyszerűen vannak jó bandák, jó zenék, sokszor a régi témák felmelegítése révén, de akkor is jók. Hallgatni kell, nem jóskodni.

Mi a véleményed arról, hogy számtalan, a ’80-as években tevékenykedő zenekar, pl. At War, Sentinel Beast, Necrodeath, Metal Church, Agent Steel, Heathen stb. 10-15 év elteltével újjáalakul és lemezeket készít? Van-e ennek értelme?

A koncertezésnek, a zenélésnek van értelme nyilván, új albumot készíteni azonban nem mindig. Úgysem kelhet versenyre a 15 éve hallgatott lemezzel, akármilyen jó is. Egy fesztiválon, vagy koncerten jó hallani pár régi arccal a klasszikus bandát, de ilyenkor is a közönség zöme a régi dalokat akarja hallani. Én is így vagyok ezzel. Az Exodus visszatérő albuma mondjuk király volt! A Celtic Frost pedig méltósággal tért vissza, azt is díjaztam.

Mennyire tetszenek az egyes visszatérő korongok? Melyek azok, amelyek meggyalázzák az adott csapat renoméját?

Meggyalázni nem tudja, legfeljebb az adott CD-t nem hallgatja meg újra az ember, inkább a régi favoritokat kapja elő.

Sorold fel kérlek:

a, 10 kedvenc örök klasszikus lemezedet és miért ezeket választottad

Iron Maiden - The Number Of The Beast

AC/DC - Highway To Hell

Metallica - Ride The Lightning

Rush – 2112

Black Sabbath - Master Of Reality

Judas Priest - Sad Wings Of Destiny

Queensryche - Operation: Mindcrime

Ozzy - Blizzard Of Ozz

Megadeth - Rust In Peace

Mercyful Fate – Melissa

Számomra ezek voltak a leginkább meghatározó albumok.

b, 10 kedvenc dalodat

Mercyful Fate – Evil

Black Sabbath – Sweet Leaf

Motörhead – Ace Of Spades

Iron Maiden – The Phantom Of The Opera

Judas Priest – Victim Of Changes

Metallica – Fight Fire With Fire

Tankcsapda – Rock’n’rollnak hívott

Savatage – Sirens

Led Zeppelin – Immigrant Song

Ozzy – Crazy Train

Megjegyzés: most épp ezek jutottak eszembe, de egy százas lista sem lenne elég.

c, 10 kedvenc lemez borítódat

Iron Maiden – Number Of The Beast

Iron Maiden - Killers

AC/DC – If You Want Blood

Scorpions – Blackout

Guns N’Roses – Appetite For Destruction

Ozzy Osbourne – Blizzard Of Ozz

Black Sabbath – Black Sabbath

Venom – Black Metal

Mercyful Fate – Don’t Break The Oath

d, 10 kedvenc koncertedet

Whitesnake – Bang Your Head! 2006

Metallica – Spodek, Lengyelo. 1987

Edda Művek – KEK, 1982

Tankcsapda – E-Klub, 1996

Beatrice – 1978/79/80, mind

Vain – München, 2006

Music Peace Fesztivál – Moszkva, 1989

Judas Priest, Pantera, Annihilator – 1990

Hanoi Rocks – Sziget, 2007

Manowar – Csehország, 2007

Megjegyzés: gondolkodás nélkül írtam, itt is lehetne 10-szer ennyi.

e, 10 kedvenc interjúdat, amit te készítettél

Nincs kedvenc interjúm, de van egy-két beszélgetés, amire mindig emlékezni fogok, pl. Ginger, Mike Patton, Martin Walkyer.

Mivel nagy gyűjtő vagy, melyek gyűjteményed legféltettebb, legritkább darabjai?

Biztosan vannak ilyenek, de a gyűjteményem bármelyik darabjától is nehezen válnék meg. Még a nem hallgatott albumokat sem vagyok képes eladni.

Gyűjtesz esetleg metal ereklyéket is, kalózanyagokat is? Van-e olyan anyag, amely megvan CD-n, bakeliten és kazettán?

Pólókat, újságokat, rockkönyveket inkább, mint kalózanyagokat. Ha valami régi demó kijön CD-n, azt beszerzem, de nem töröm össze magam azért, hogy teszem azt az aktuális Megadeth turné lehető legtöbb bulija meglegyen kalóz felvételen. Tisztelem viszont a szent őrült rajongókat, akik ilyesmiket is gyűjtenek! CD, bakelit átfedés sok van, a kazetták ma már inkább csak porfogók.

Ha össze kellene állítanod álmaid all star zenekarát élő és elhunyt zenészekből, hogy festenének a bandák? Egyben meg is kérdezem, hogy kik még a kedvenc zenészeid (énekesek, gitárosok, bőgősök, szintisek, dobosok)?

Bon Scott, Phil Lynott, Randy Rhoads, Dimebag, Bonzo.

Kedvencek:

Ozzy, Doug Aldrich, Angus Young, Scott Reeder, Josh Silver, Neil Peart

Ha egy jó tündér bekopogtatna hozzád, mi lenne hozzá a 3 kívánságod? (Elsősorban metal megközelítésre gondolok).

1982-es Maiden turné, Randys Ozzy koncert, 1984-es Metallica turné valamelyik állomása. Természetesen első sorból.

Kik azok az előadók, zenekarok, akikkel szívesen interjúznál, de eddig még nem jött össze? Kik azok, akikel szívesen találkoznál és beszélgetnél velük?

Sok zenésszel nem találkoztam, de nem is vágyom az ilyesmire, mert félek a csalódástól. A zenéjük nekem elég. Ha nem egy merev interjús beosztás révén kerülhetnék össze velük, talán másképp látnám ezt.

A metal színtérről vannak-e példaképeid és ha igen, kik azok és miért?

Vannak zenészek, akiket mélyen tisztelek, de ahhoz, hogy példaképnek tekintsem őket, személyesen is jól kéne ismernem őket.

Örülnél-e annak, ha gyermekeid Cselő gyermekeivel együtt folytatnák a Hammerworldöt? Ők is nagy fanatikusok?

Szerintem ők is a maguk életét fogják élni, és ehhez minden támogatást igyekszünk megadni nekik. Nem tartom valószínűnek, hogy épp metal újságot akarnának majd készíteni. Egyelőre az Arsenal és a Bayern München népszerűbb az enyémeknél, mint a Slayer.

Azt hiszem elérkeztünk az interjú végére, köszi, hogy elfogadtad a felkérésemet, talán nem voltak unalmasak. Kérlek fejezd be a beszélgetésünket utolsó gondolataiddal.

Búcsúmondatokban gyenge vagyok, de mindenki hallgasson sok zenét és menjen koncertekre, kapcsoljon ki, élvezze a muzsikát!

Heavy Metal Maniac (2007)