Három demót jelentettetek meg annakidején, ami azért akkoriban nem sok zenekarnak adatott meg, egyetlenegy kiadó sem keresett meg benneteket esetleges lemezkiadás céljából? Egyáltalán kilincseltetek kiadóknál a demóval?

Szocsó: Mint már említettem elég nemtörődöm csapat voltunk. A kocsma ajtó kivételével sehol sem kopogtattun, de azt hiszem ott sem. Keresni nem kerestek, mi meg nem mentünk utána. Sok mindent másképpen csinálnék, de erre már nincs lehetőség.

Véleményem szerint akkor már megnyilt az ajtó az extrém zenekarok előtt, hiszen a Moby Dick akkor már harmadik lemezét jelentette meg, az Extreme Deformity 1993-ban debütált, 1994-ben megjelent az Intense Agonizing albuma, úgy gondolom lett volna esélyetek, ti erről hogyan vélekedtek?

Szocsó: Mi mögöttünk nem volt pénz, nem volt aki szponzorált volna. A szülők is csak azt hajtották, hogy elment az eszünk, meg hogy ilyen szart még sosem hallottal. Hát persze, hogy egy büdös vasat sem adtak. Talán ha a demókra tudunk volna költeni akkor nem így alakul.

Ha a három demót összevetjük, hogyan irnátok le az Angel Reaper zenei fejlődését? Fokról fokra, demóról demóra haladtatok előre?

Szocsó: 1. A próbálgatás, 2. Haladás, 3. Kiteljesedés

Megjegyezném azt is, hogy az Angel Reaper fennállása alatt szinte változatlan felállással dolgoztatok, mindössze egy tagcsere történt a zenekar soraiban, ami számomra azzal egyenlő, hogy teljes volt az összhang köztetek, ti ezt hogy gondoljátok?

Szocsó: Ezt nem jól tudod. Ha jól számolom a zenekarban összesen tizen szerepeltünk.

Szerintetek több volt benneteket, mint három demo? Az „Exhumált világ” után születtek még nóták?

Szocsó: Voltak még ötletek amik sajnos nem valósultak meg. A következő zenekarba is vittünk át egyet közülük a Messiás című számba.

Volt-e esetleg úgymond törzsközönségetek, azaz mindenre elszánt, fanatikus rajongóitok? Gyakran kaptatok rajongói leveleket? Minden levelet megválaszoltatok?

Voltak rajongóink, kaptunk leveleket is. Ezeket Gyula intézte, ami persze hagyott némi kívánnivalót maga után.

1992-ben a thrash már nem volt sehol, hiszen helyébe a death metal lépett, majd a black, a ’93 körül pedig mindent elsöprő grunge és pop/punk örület indult el, hogyan emlékeztek erre az időszakra? Véleményetek szerint a grunge és a pop/punk félig-meddig kiirtotta a metalt a köztudatból?

Szocsó: Én ezt a divatszart nem tartom semmibe pop/punk mi a szar? Ez sosem fogja kiírtani a metált. Maximum a 10 éves hülye picsák körében. Az meg kit érdekel.

Mikor és miért oszlottatok fel? Elvesztettétek a szintér iránti érdeklődéseteket vagy egyéb okok vezettek a feloszláshoz?

Szocsó: Ez egy elég összetett dolog volt. Zenei téren is próbáltunk egy kicsit váltani. Ez nem tetszet Dudinak. Nem tudtunk vele kompromisszumot kötni. Dínó is kacsingatott egy másik csapat ( Return ) felé. Így hát ketten maradtunk Gyulával, És megalakítottuk a Herma Florida nevezetű formációt, ahol aztán csupa volt Reaperes tag játszott ( Dínó, Gyurkó Zsolt )

Kérlek meséljetek arról, hogyan alakult életetek, pályafutásotok a zenekar feloszlása után? Kapcsolatban maradtatok a metallal vagy egyéb teendőkkel kezdtetek el foglalkozni?

Szocsó: Egy darabig még együtt zenéltünk Hermában, Aztán nősülések és egyéb kellemes elfoglaltságok miatt feloszlott a csapat. Dínóval megalapítottuk a Don Dino-t, és most ezt nyomjuk. Remélem ezzel is valami újat fogunk csinálni, mert ilyen zene nem létezett még itthon. Nem egészen  AR, de nagyon jó kis muzsika. Én a Western Metál nevet adnám neki. A többiek nem zenélnek. Nem is tartjuk a kapcsolatot a régi tagokkal csak Gyulával , akivel együtt vallatjuk a Tiszát.

Mezei Pistivel beszélgettünk egy kényesebb témáról, melyről szeretném, ha nyilatkoznátok: mind idehaza, mind külföldön gyakori példa, hogy egykori metal zenészek megtérnek, hirtelen felfedezik a Bibliát és Isten szolgálatába állnak, megtagadva, feladva múltjukat. Mi a véleményetek erről a hozzállásról?

Szocsó: Erről sokat nem akarok beszélni. Aki ilyet csinál az az ember egy lelkileg gyenge, aki nem tudja, hogy mit kellene kezdeni az életével. Csak azt nem értem ha már Istent akarja akkor miért nem a templomba jár!? Miért kell ehez szektába menni.

Szerintetek a vallás fontos eleme a társadalomnak vagy csak egy póz, álarc? Szerintem nagyon megosztja az embereket, csakúgy mint a pénz vagy a politika.

Szocsó: Ezt mindenkinek tiszteletben kell tartania. Én keresztény ember lennék, de nem gyakorlom a vallásom. Semmi bajom azokkal akik hisznek valamiben. Sokakat csak ez tart életben. Viszont a gyülekezeteket azt kurvára rühellem. Ez egy Isten neve mögé bújtatott anyagi és lelki kizsákmányolás.

2002-ben az egri Native Pride Productions megjelentette CD-n az első két demót, majd mintegy 2 éve a harmadikat is, ami egyben egy olyan kezdeményezés volt, hogy legendás, magyar underground zenekarok demóit, próbatermifelvételeit teszi közkinccsé a kiadó, hogyan történt meg a kooperáció? Gyorsan egyeszségre jutottatok az újrakiadásokat illetően?

Szocsó: Engem Gyula hívott fel ez ügyből kifolyólag, hogy mit szólnék hozzá. Természetesen semmi problémám nem volt a dologgal kapcsolatosan. Hadd ismerjék meg a mai fiatalok is, hogy akkoriban szűkös körülmények között mit sikerült alkotnunk.

Számomra nosztalgikus perceket okoztak, bennetek is hasonló reakciókat váltottak ki?

Szocsó: Már említettem, hogy a mai napig elő szoktam venni a régi demókat, és elméjülve végig hallgatom őket. Közben felidézem a régi bulikat.

Azonkivül briliáns ötletnek is tartom, hiszen van még egy-két anyag, ami hiányzik a gyüjteményemből, másrészt végre CD-n is megvannak a legendás felvételek.

Szocsó. Nekem sajnos CD- n még nincs meg az anyag, de mostanában beszéltem a Jánossal, és majd legközellebbi beszélgetésünkön kérek tőle egy példányt.

Nem terveztétek esetleg, hogy egy stúdióban újra felveszitek a demókat mai megszólalással? Netán azért hagytátok a dalokat a maguk eredetijében, valójában, hogy átjöjjön az akkori feeling?

Szocsó: Mire anyagilag olyan szintre jutottunk, hogy ki tudjunk fizetni egy studiót akkorra már nem létezett az AR. Később pedig már az új zenekarral foglalkoztunk.

Annak idején a demókat stúdióban vagy a próbatermetekben rögzitettétek? Milyen eszközök álltak rendelkezésetekre a felvételekhez? Rendelkeztetek-e a felvételekhez szükséges tapasztalatokkal?

Szocsó: A demókat próbatermekben vettük fel. Se tapasztalatunk se technikák nem volt a felvételek elkészítéséhez, sajnos ezt lehet is hallani az anyagon.

Olyan gondolat nem merült fel bennetek az újrakiadások révén, hogy újjáalakitjátok a zenekart?

Szocsó: Az újraalakuláson nem gondolkoztunk, de nem is lenne lehetséges az élőhelyi távolságok miatt. Dínóval viszont azt már beszéltük, hogyha lenne egy olyan buli ahol régi bandák nyomnának egy pár nótát, abba mi is beszálnánk.

Az újrakiadásokhoz tartozó boritokat használtátok fel eredetileg is? Tehát azokkal a boritőkkal ellátott demók jelentek meg annak idején?

Szocsó: Bár nekem nincs ezekből a CD-k ből, de mintha Gyula azt mondta volna, hogy nem az eredeti borítókkal adták ki az anyagot.

Egy valamit kifelejtettem az interjúból: kinél voltak az újrakiadáshoz szükséges mesterszalagok?

Szocsó: Nem volt mesterszalag, csak másolt kazetták erről készült a CD.

Megtiszteltetésnek vettétek a kiadó felkérését? Meglepődtetek? Gondolom az nem volt kérdéses, hogy támogatjátok az ötletet.

Szocsó: Én nagyon örültem neki, hogy valaki elővette ezt a régi demót, és lát benne fantáziát.

Megjelent egy „Tribute to Angel Reaper and Fantom” CD is, –szintén a Native Pride jóvoltából- amelyen mai, fiatal underground zenekarok játszák a dalaitokat illetve a Fantomét, mi a véleményetek erről a kiadványról? Hogyan tetszenek/tetszettek az elhangzó dalok?

Szocsó: Nagyon örültünk amikor megtudtuk, hogy van ilyen CD. Aztán amikor meghallgattuk már nem voltunk annyira feldobva. A CD- n az Exhumált világ tetszett a legjobban. A hangzás elég borzasztó. Volt egy szám már nem tudom mi a címe, de mintha nem is gitárral játszották volna fel. Persze nem akarjuk lehúzni a csapatokat. Örülünk neki, hogy tetszenek nekik a számaink. Sok sikert kívánunk nekik a zenéléshez.

Ezek a kiadványok azt sugallják számomra, hogy egy legendás, kultikus zenekar volt az Angel Reaper, amely rengeteg ihletet, inspirációt adott a mai csapatoknak, emlékeznek rátok a rajongók, tisztelnek benneteket.

Szocsó: Igazából nem nagyon tudunk erre válaszolni, mert nem sokan kérdezik meg, hogy hol zenéltünk régebben. És nem is forgunk ilyen körökben, mivel most teljesen más stílust játszunk.

Vannak még elfekvőben esetleg ki nem adott Angel Reaper dalok?

Szocsó: Annak a korszaknak vége, de nem is maradtak témák abból a korszakból.

Akkoriban, tehát a zenekar megalapitásakor fanatikusan gyűjtöttétek a bakeliteket, kazettákat? Manapság is vásároltok még hanghordozókat?

Szocsó: Már más világot élünk, akkoriban nem volt olyan szinten a technika mint most. ( Biztos tudod mire gondolok) Akoriban nagyobb értéke volt egy műsoros kazettának vagy egy lemeznek.

Manapság egyre divatosabbak az mp3-ak, nektek mi a véleményetek erről? Meg fogja ölni a közeljövőben a zeneipart, a lemeztársaságokat?

Szocsó: Majd kitalálnak erre is valamit, nem kell annyira félteni őket. Inkább a zenekaroknak rossz ez a helyzet.

Egy népszerű Internetes portál segitségével sikerült veletek hármotokkal felvennem a kapcsolatot, de mi a helyzet manapság Bíró Gábor gitárossal és Dudás István dobossal?

Szocsó: Dudásról nem sok mindent tudunk. Bíró Gábor pedig Dínó néven fut, és a Don Dino alapítója.

A mai hazai és külföldi -elsősorban underground- metal szintérről mi a véleményetek a 20-21 évvel ezelőtti helyzethez viszonyitva? Követitek még egykori kedvenceitek pályafutását, tisztában vagytok a metal zenei aktualitásokkal, a szintér jelenlegi helyzetével?

Szocsó: A régi nagy zenekarokat hallgatjuk a mai napig, koncertekre is járunk igaz lassan már járókerettel.

Mi a véleményetek arról, hogy az eltelt 6-7 évben olyan egykori legendák alakultak újjá, mint a Death Angel, a Heathen, a Metal Church, az Onslaught, a Nuclear Assault, az Agent Steel, a Destruction vagy a Necrodeath? Hallottátok-e esetleg visszatérő lemezeiket? A többségük szerintem nevetséges volt és nem sok közük volt a klasszikus alkotásokhoz.

Hallottunk egy pár zenekar újjáalakulásáról, de igazából ez már csak erőlködés. Nekünk a régi klasszikusok albumok mondanak valamit.

Fiúk, köszönöm szépen válaszaitokat, remélem ugyanolyan öröm volt számotokra ez a beszélgetés, mint nekem, kérlek benneteket, fejezzétek be az interjút az utolsó szó jogán.

Szocsó: Mi köszönjük neked a megkeresést. Nagyon jól esik nekünk, hogy ennyi év távlatában is érdekel valakit az AR. Mi azért már továbbléptünk, és egy másik stílusban próbálunk nyomulni. Ez nem azt jelenti, hogy nem szeretjük a Black/Death stílust, de a mi nyakunk már nem bírja a Headbengelést az elmeszesedett nyakcsigolyák miatt. Persze ez csak vicc. Éljen a Metál!!!!!!

Onslaught Thrasher (2007.)