Hello Srácok! Először is megkösznöm, hogy elfogadtátok az interjú felkérést, megtisztelő számomra, hogy egy ilyen legendás zenekarral készithetek interjút. Hogy vagytok manapság?

Szocsó: Köszi a kérdésed, én jól vagyok. Dínóval nyomjuk a mostani formációt a Don Dino-t. Dalokat írunk,  koncertezünk, és jókat bulizunk.

Ez az interjú nem is aktualitása miatt, sokkal inkább történelmi jelentősége miatt készül és az a kérésem, hogy a lehetőségekhez képest mondjatok el mindent a zenekarról. Ennyivel tartozunk nektek a mai death/black fanatikusoknak pedig kötelező ismerniük benneteket.

Szocsó: Az Angel Reaper 1987- ben alakult. Az alapító tagok- SzabóGyula, Gyurkó Zsolt, Kobra, Jack és jómagam voltunk. Ekkor született meg az első demónk. 89- ben bevonultam katonának ezért sajnos nem tudtam a zenéléssel foglalkozni. Ekkor új tagok jöttek és megalakult a második AR. Az akkori tagok Gyula, Dínó, Nagy István, Hütyü, és Meszkó voltak. Ők hozták össze a Végzet utólér című demót. 1990-ben leszereltem, természetesen Gyulával gyerekkori barátok révén folyamatosan tartottuk a kapcsolatot, és 92-ben az előző alakulat szétválása után összehoztuk a harmadik AR-t a következő felállásban:Gyula-gitár, ének; Dínó-gitár; Dudás István (Ex Detonátor)-dobok ésÉn- basszus. Ez a felállás már jóval érettebb volt zeneileg. Komplekszebb riffeket játszottunk, és a  szövegek is komolyabbak lettek. Így készült el az Exhumált világ demónk. Sajnos pénzhiány miatt nem tudtunk komolyabb studióba menni, ezt azóta is nagyon bánom. Persze a pénztelenséget mi okoztuk, mivel ha egy kis pénzünk akadt azt rögtön elittuk. A nagy lendület ellenére ez az alakulat is feloszlott. A dobos kiválása után Gyula, Dínó, és Én együtt maradtunk, valamint megkerestük Gyurkó Zsoltit, és megalakult a Herma Florida. Röviden ennyi a zenekar története.

Akkor kezdjük a legelejénél. Mikor alakult a zenekar és hány évesek voltatok akkoriban? Ismertétek esetleg egymást már korábban?

Szocsó: 1987-ben alakultunk ekkor 17 éves voltam. Gyulával születésünk óta ismerjük egymást. Jack évfolyamtársam volt Egerben, Gyulának pedig osztálytársa. A többieket Mezőkövesden ismertem meg.

Mely zenekarok hatottak rátok a legjobban, kik voltak a kedvencek? Véleményetek szerint egy közös kedvenc irányvonalán indultatok el vagy esetleg mindenki bedobta a közösbe hatásait és abból született a csapat, majd később nóták?

Szocsó: Én személy szerint sokféle stílust szeretek a mai napig. Akkoriban kedvenceim voltak a Destruction, Sepultúra, Slayer, de imádtam a Maident, Az AC/ DC-t, a Germán metál képviselőit, és az amerikai Rock and Roll bandákat is. A többiek ízlése változó volt. Dínó például a Slayeren, és AC/DC- n kívül szerette a Beatlest is. Többször sírtunk a röhögéstől mikor próbán elkezdett nyomni egy-egy Beatles számot. Gyula is Germán metálos volt. Azokra a zenékre jój tudtun mulatni.

Milyen elképzelésekkel vágtatok neki a zenekarnak? Amolyan hobbyként tartottátok vagy komolyan vettétek a kezdet kezdetétől?

Szocsó: 87-ben még csak a buli miatt kezdtük el. Igazából zenei elképzelésünk se volt. Ez meg is látszik a demón. A későbbi felállásban ahol én is tag voltam, már próbáltuk komolyabban venni,de sajnos akkor voltun a bulizós életünk csúcsán.Talán ezért is ért véget az a AR korszak(sajnos).

Ez volt az első zenekarotok vagy volt-e valamilyen zenei szárnypróbálgatásotok már korábban?

Szocsó: Nekem ez volt persze nem számítom bele mikor kifestve egy rossz dobgitárral meg egy játék szintivel ugráltunk az ágyon egy haverommal 12 évesen. Aztán a későbbiekben voltak csapatok ahol zenélgettem, de ezek szóra sem érdemesek. Gulának volt zenei előélete ugyan is Ő csinálta Kövesden a Ghost discót ha ha ha.

Dínó: Igen ez volt nekem is az első komolyabb zenekarom, persze voltak korábban is zenei ötleteim amit egy régi haverral együtt otthon nyomtunk.

Milyen zenei eszközparkkal rendelkeztetek akkoriban?

Szocsó: Ez egy külön szám volt.Én pestről úgy jártam próbára, hogy egyik kezemben a roppan profi Csehszlovák gitárom a másikban az apám gyártotta qad erősítő, a hátamon pedig az otthonról ellopott Orion hangfal, ami az első próbán meg is adta magát. Hála Istennek feltörték a próbahelyünket és elvitték. A gitár arzenál a zenekaron belül az enyémhez hasonló szintű volt, kivéve a Gyulaáét aki a Kerry King gitárján felbuzdulva kivágott magának asztallapból egy hasonlót. Marha jól sikerült el tudod képzelni. Mi csak pozdorjának hívtuk. Igazi síron túli hangokat csalt ki belőle, mivel behangolni nem lehetett.

Ki vetette fel a zenekar nevét? Szándékosan választottatok angol nyelvű zenekar nevet? Ezt azért kérdezem, mert a dalokmagyarul iródtak és magyarul is adtátok őket elő.

Szocsó: Ha jól emlékszem a Sodom egyik tagját hívták hasonlóan,talán ebből lett a név. Különben azzal nem foglalkoztunk, hogy Magyar vagy Angol legyen a név. Ez jól hangzott.

Minthogy ’86/’87 körül a thrash virágkorát élte, egyértelmű volt számotokra, hogy thrash bandát hoztok létre? Ha kategorizálni kellene a muzsikát beleillettetek a thrash skatulyába vagy sokkal inkább a hazai death/black vonal előfutárai voltatok?

Szocsó: Eleinte, mint ahogy azt már mondtam igazából nem volt elképzelés a zenével kapcsolatban, de minden féle képpen keményen akartunk szólni. Ez igazából a harmadik demóra forrta ki magát. A második demó inkább dallamosabb volt, ezt hütyü brutál hangja tette death/black stílusúvá. Azt nem tudom, hogy előfutárok voltunk e, talán bizonyos szinten igen.

Ami a hazai death/black bandákat illeti, a Detonátor, a Fantom, a Tormentor illetve ti jelentetek meg a szinen elsőként, egyben ti voltatok a legdurvább, legsúlyosabb zenekarok, ezzel egyetértetek?

Szocsó: Igen, mi elég korán elkezdtük ezt a stílust nyomni, akkor még az országban nem volt annyi zenekar mint most, sok volt a kemény zenét kedvelő arc. Jó bulik voltak.

A Detonátor szintén mezőkövesdi volt, jóban voltatok egymással, úgy értem barátkoztatok, kölcsönösen támogattátok egymást, zeneileg inspiráltátok egymást?

Szocsó: Természetesen jóban voltunk, bár én kevesebbet találkoztam velük, mert csak hétvégente jártam le Kövesdre. A mikor viszont ott voltam sokszor buliztunk együtt, és fejlesztettük magas szintre az ivás művészetét. Volt kövesden egy Mámor nevezetű kocsma amit megszállt a metálosok serege, és több éven keresztül volt ez a hely ennek a jó kis közösségnek a törzshelye.

A két zenekar közti különbséget én abban látom, hogy ti dallamokkal is felvérteztétek a zenéteket, míg a Detonátor a pusztitásra törekedett, de azt magas fokon űzték és a hangszereiket is magabiztosan kezelték, ezzel egyetértetek?

Szocsó: A Detonátor tagok nem vándoroltak  annyit mint a Reaper tagok. Mikor nálunk új tagok érkeztek mindig változott a zenekar stílusa egy kicsit. Mindenki tett hozzá valamit a zenei izléséből.

A Detonátor végig ugyanazon a zúzós stíluson maradt. Az AR-ben Dínó érkeztével előkerültek a dallamosabb témák. Biztos a Beatles hatás ha ha! Aztán az Ex Detonátor dobos Dudi érkeztével ismét keményebb lett a csapat.

Ami a hangszeres tudást illeti, ti hol álltatok akkoriban? Sokat gyakoroltatok, próbáltatok, hogy képezzétek, fejlesszétek magatokat?

Szocsó: A hangszeres tudásunk a béka segge alatt volt. Akkoriban úgy alakult a zenekar, hogy Gyula megkérdezte tőlem akarok-e egy zenekarban nyomulni, persze igent mondtam. Ő erre azt mondta, hogy nincs még basszus gitáros, és legyek én. Semmi zenei előképzettségem nem volt, de ha ez kell a zenekarnak akkor legyen. A próbák aáltalában hétvégén voltak ekkor tudtunk összejönni. Ez sem mindig a zene tudományáról szólt, biztos tudod mire gondolok?! Aztán a későbbiekben egyre jobban kezeltük a hangszereinket.

Milyen rendszerességgel próbáltatok? Hogyan zajlottak a próbák illetve hogyan zajlott a dalszerzés?

Szocsó: Hétvégenként próbáltunk. Minden próbánk egy nagy buli volt. Imádtam lejárni Kövesdre. A dalok úgy készültek, hogy mindenki hozott valami témát és ezeket összeraktuk.

Volt-e, voltak-e fő dalszerző(k) vagy közösen irtátok a nótákat?

Szocsó: Ebből általában mindenki kivette a részét, de ez demónként változott.

Első felvételetek egy háromszámos demo volt 1987-ben, az alakulás után mennyi idővel készitettétek? Szerintetek elkapkodtátok a felvételeket vagy már éppen esedékes volt egy hangzóanyag felvétele?

Szocsó: Gondolom hallottad már ezt a demót?Azt hiszem ez válasz a kérdésedre. Kiforratlan zene, hangolatlan gitárok, gyenge hangszeres tudás. De ez van, és nem kell emiatt szégyenkeznünk, mert szerettük ezt csinálni.

Esetleg ez egy felmérés volt azt illetően, hogy akkor éppen hol tartottatok?

Szocsó: Azzal tisztában voltunk, hogy hol tartunk. Ezt nem kellett felmérni, de már nagyon szerettünk volna büszkélkedni, hogy ezt mi csináltuk. Így sikerült.

A három számon („Fekete kéz”, „Evil death”, „Apokalipszis lovasai”) kívül több szerzeményetek nem is volt akkoriban?

Szocsó: Mire belekezdtünk volna a „dalok” gyártásába akkora feloszlott a zenekar. Ötletek voltak ami a következő demón hallható is.

A két magyar cimű dal mellett nem hatott furcsán az angol nyelvű?

Szocsó: Ez is csak annak köszönhető, hogy jól hangzott evil death a refrén riffjére.

Mezei Pisti elmondta nekem a telefonban, hogy a felvételt nem terjesztettétek, miért nem? Nem voltatok vele elégedettek?

Szocsó: Én annak az AR-nek amiben Pisti játszott ne m voltam tagja, így nem is tudom, hogy mit csináltak az anyaggal. Akkoriban ez úgy működött, hogy a haverok mutogatták egymásnak, és másolgatták kazettára. Ez volt az ingyen terjesztés.

Szűk körben, tehát Mezőkövesd és környékén, azért felhivtátok magatokra a rajongók figyelmét, igaz?

Szocsó: Igen a környéken szerettek bennünket. Mezőkövesd black/death egyik bástyájának számított akkoriban.

Szerintetem akkoriban a hazai underground metal élet nem Budapest központú volt, mivel az ország többi részén –elsősorban Észak-Kelet Magyarországon- is komoly pezsgés volt, ti ezt, hogy látjátok? Főleg Miskolc emelkedett ki akkoriban.

Szocsó: A keleti régióban akkoriban egymás után alakultak a jobbnál jobb bandák. Miskolc mellett még Ózdon , Mezőkövesden, és egy pár kisebb településen is voltak nagy bulik.  Pesten is jártam sokat klubbokban, de ott inkább a könnyedebb hangvételű zenéket nyomták.

Ha már a hazai szinteret boncolgatjuk, meséljetek bővebben az akkori, mára már bőven legendássá nemesedett szintérről! Rengeteg jó bandánk volt akkoriban, pl. Butchers, Beyond, Mirror, Detonátor, Tormentor, Angel Reaper stb.

Szocsó: Ezek közűl több zenekarral is voltak közös buliaink, nagyon jók voltak. Ezek kiváló zenekarok. Sajnos már egyik banda sem tevékenykedik ebben a felhígult zenei világban. Személyesen csak a Detonátor tagjait ismertem, talán Gyula tudna többet mesélni ezekről a csapatokról.

Akkoriban virágkorát élte a kazetta csere-bere az undergroundban, mind itthon, mind külföldön, részt vettetek ebben a mozgalomban?

Szocsó: Természetesen mi is így próbáltuk megismertetni a zenekart másokkal. Külföldről is rengeteg kazettát kaptun, de hogy honnan hallottak rólun arról fogalmam sincs. Jött kazetta például Japánból, Brazíliból, valamelyik Skandináv államból is. Onnan azt hiszem valami fanzine érdeklődött.

Igazából csak a Tormentor tudott kitörni, hiszen demóik, hirük külföldre is kjutott, miért csak nekik sikerült az áttörés? Mennyivel tudtak többet, mint a többi zenekar, esetleg mennyivel voltak jobbak a többieknél?

Szocsó: Ők valószínűleg többet tettek a cél érdekében. Persze zeneileg is ott voltak a toppon. Profibb volt a hangzásuk, jobban szólt a demójuk, és biztos nem voltak olyan linkek mint mi.

Úgy vélem, hogy a katonaság volt a hazai underground zenekarok folyamatos aktivitásának kerékkötője, ez nálatok, hogy nézett ki? Titeket sem kimélt a sereg?

Szocsó: A zenekar első felállásának bomlásában is nagy szerepe volt a katonaságnak. Egy időben voltunk katonák Gyulával, de úgy emlékszem, hogy a többiek is akkoriban vonultak be. De ha hív a haza akkor menni kell!

1989-ben jelent meg második, „Végzet utolér” demótok, amely vitathatatlanul a honi underground egyik klasszikusa. Ti annak idején elégedettek voltatok a végeredménnyel?

Szocsó: Én akkor nem szerepeltem a zenekarban ( lehet hogy ezért sikerült ilyen jóra ha ha !) , csak Gyula által hallottam az anyagot, és persze részt vettem egy két próbájukon is. Nekem nagyon tetszett, volt kedvencem is a-Magyarok nyilaitól ments meg uram minket.

A két demo között két év telt el, mi történt az alatt az idő alatt veletek?

Szocsó: Csak a buli, buli, buli, de nem emlékszem pontosan mert biztos végig K.O. voltam.

A „Végzet utolér” anyagot már országosan is terjesztettétek, milyen reakciókat kaptatok rá? Bejött a rajongóknál? Mennyi ment el belőle?

Szocsó: Én ebben nem vettem részt ( katonaság ).

Dínó: Volt olyan nap amikor 300 kazettát adtunk fel postán. Aztán folyamatosan küldözgettük az anyagot országszerte.

A zenét illetően, mennyit fejlődtetek az első demóhoz képest? Tudatos volt a dallamok csatasorba állitása pl. „Kannibálok támadása”, „Kondor légió” vagy a cimadó szerzemény.

Szocsó: Még mindig a mundér.

Dínó: Gyula nem volt annyira dallamcentrikus, a dallamos riffek inkább hozzám álltak közelebb.

Szövegileg elég széles spektrumon mozogtak a szövegek, hiszen az akkoriban divatos okkult, sátánista szövegek („Apokalipszis lovasai”) mellett történelmi ihletésű szövegek („Kondor légió”) éppúgy voltak, mint a magyarsággal foglalkozó („Ősi dicsőség”, „Magyarok nyilaitól ments meg uram minket”) szövegek.

Dínó: A szövegeket nem egy ember írta, ezért lettek ennyire eltérőek. Midannyiunknak más volt az érdeklődési köre.

Fontos volt számotokra, hogy magyar motivumokkal szinesitsétek a dalokat?

Dínó: Nekem mindenképpen. Már akkoriban is érdekelt a Magyar történelem és mondavilág.

Az „Induló” kifejezetten meglepett akkoriban, ez kinek az ötlete volt? Azt feltétlenül hozzá kell tennem, hogy a demo 1989-ben már megvolt…

Dínó: Ez az Én ötletem volt, bár igazán nem is ide illett. A későbbiekben aztán ezt a dallamot beépítettük a Herma egyik számába.

Az „Evil death” és az „Apokapliszis lovasai” miért kerültek fel újra a demóra? Miért nem irtatok és vetettek fel helyette vadonatúj szerzeményeket?

Dínó: Ez Gyula ötlete volt, ezért feljátszottuk megint.

Ha már fentebb szóbahoztam a szövegeket, azt feltétlenül meg szeretném kérdezni, hogy annak idején, mi volt a véleményetek a Mezőkovácsházán elkövetett sátánista gyilkosságról? Az egészet az Evil Dead „Parracide” nótájára fogták, amelynek forditása az E.Z.L.-ben jelent meg és a lapot megtalálták a gyilkosnál.

Szocsó: Én erről semmit nem hallottam.

Dínó: Én sem.

A sajtó nagyon sokat foglalkozott akkoriban a témával, ami nekem akkor úgy tűnt, hogy le akarják járatni a metal mozgalmat, holott ez az egész abszolút nem a rituális gyilkosságokról szól.

Szocsó: Ez egy baromság volt. Emlékszem olyanokkal riogatták az embereket, hogy a sátánisták gyereklányokat álldoznak fel, természetesen szőkéket. Nekem is van egy hugom Ő akkor volt gyerek ráadásul szőke mégsem álldoztam fel, és ettem meg ha ha !

Számotokra a metal egyfajta életérzés vagy csak egy szimpla zene (volt), netán a kettő ötvözete?

Szocsó: Mi aztán tudtunk metálul élni. Ezt a mai napig így is csináljuk. Persze ez egy élet stílus a buli , a csajok, a zene és ez így összegyúrva.

Emlékszem, hogy a „Végzet utolér” demóról annak idején Cselőtei László irt, aki köztudottan nem a súlyos metal zenék szakértője, szándékosan küldtétek neki az anyagot? Elégedettek voltatok a kritikájával?

Dínó: Igen elégedettek voltunk. Bár a kritikán érezhető volt, hogy ez nem az Ő stílusa.

Ha már szóbahoztam a sajtót, az irott média mennyit foglalkozott veletek? Gyakran adtatok interjúkat?

Szocsó: Egyáltalán nem foglalkoztak velünk, nem is adtunk interjút. Csak a karhatalom foglalkozott velünk. Valami tiltott listán voltunk, de hogy miért azt nem tudom.

Mely fanzine-ekre emlékeztek azokból az időkből? Rengeteg kitűnő fanzine-ünk volt akkoriban, pl. Feszültség, Metal Attack/Rattle Inc., Steel Spider stb.

Szocsó: Igazából ezek közül talán a Metál Attack, és a Mirror ismerős csak. Én akkoriban a Metallica Hungaricát olvastam. Mivel Egerben tanultam, és a szerkesztő azt hiszem a Cselőtei is Egerben tanult ezt tudtam beszerezni. Ezek valamelyik első kiadásában írták az első kritikát.

Dínó: A Mirrorban kritika is megjelent rólunk.

Meséljetek a csapat koncertjeiről! Milyen gyakran játszottatok? Kikkel léptetek fel? Egyáltalán milyen hangulatban zajlott egy-egy Angel Reaper buli?

Szocsó: Az első felállásban én egy bulin voltam, ( Detonátor, Angel Reaper ) amit a rendőrök szétvertek. A harmadik felállással voltunk például a felvidéken Rozsnyóban ahol életem egyik legjobb buliát csináltuk. Ez egy jégkorong pályán zajlott, stadionnak nem igen lehet nevezni. Közel ezer ember volt a bulin, és óriási örjöngés volt. Azóta sem voltam ilyen koncerten. A házigazda a Exit később Sexit néven játszó felvidéki thrash zenekar volt. Itthon kisebb bulikat csináltunk csak. Azt hiszem a második felállásban koncertezett a zenekar a legtöbbet, de erről majd Dínó beszél.

Dínó: Akkoriban játszottunk például Kazincbarcikán, Debrecenbe, Füzesabonyban is.

1992-ben jelentettétek meg harmadik, egyben utolsó demótokat „Exhumált világ” cimmel. A „Végzet utolér”-hez képest három év telt el, nem féltetek attól, hogy elfelejtenek a rajongók ezidő alatt?

Szocsó: Ettől nem féltünk, sőt eszünkbe sem jutott. Örültünk, hogy újra együtt zenélhetünk, és így is vágtunk bele a munkába, sajnos nem tartott sokáig a lendület.

Azt tudom, hogy Dudás István dobos részt vett a Detonátorban, mégpedig a második demón játszott, állandó tagként lépett be a Detonátorba vagy csak átmeneti, kisegitő jelleggel?

Szocsó: Ahogy én tudom Ő állandó tag volt a Detonátorban, de erről inkább őket kérdezd.

Az „Exhumált világ” anyagról mit kell tudnunk, meséljetek bővebben a keletkezéséről, a demofelvételt megelőző próbákról, konkrétan a felvételekről stb.

Szocsó: A zenei alapok nagy részét Dudi meg Dínó hozták össze. Aztán próbákon mindenki hozzátette a sajt elgondolásait, ötleteit, és így alakult ki a végleges forma. A szövegeket egy kivételével én írtam. A felvételt egy környékbeli discós srác csinálta, el tudod képzelni mit élhetett át a felvételek végéig. A sokkhatás annyira kemény volt, hogy a végére már azt mondta:” ez nagyon jó zene”. Szóval ő csinálta a felvételt, sajnos elég rossz minőségűre sikerült. Az volt a baj, hogy nem tudtuk sávonként felvenni, mert nem volt hozzá cucc. Úgyhogy egyszerre vettük fel az egészet.

Szövegileg sötétebb, súlyosabb volt, mint a „Végzet utolér”, a számcimek nem sok optimizmura adnak okot.

Szocsó: Ez a téma akkorib nagyon foglalkoztatott engem. Bele is adtam anyait apait. Optimizmus ezt a szót nem is nagyon ismerem. De azt hiszem ebbe a zenei világba ez nem is fér bele. Próbáltam jó és érdekes témákról írni. Úgy gondolom ez sikerült is.

Miért láttátok olyan borzalmasnak a világot? Azóta változott-e valamelyest szerintetek? Van-e esély arra, hogy pozitiv irányba változzon?

Szocsó: A világ a mai napig egy nagy szar. Értékes emberek vesznek el a süllyesztőbe, és értéktelenek jutnak olyan pozíciókhoz amit nem érdemelnek meg. És ezek döntenek emberek sorsáról. Hát ez nem szörnyű?! Ami pedig a Hazánkban folyik az elképesztő. Nem tudom hová süllyedünk még. Emberek nyissátok már ki a szemeteket!!!!!

Az „Exhumált világ” milyen fogadtatásban részesült annak idején? Ha jól emlékszem, egy nyúlfarknyi kritika megjelent róla anno a Metal Hammerben.

Szocsó: Én sokat vártam ettől az anyagtól. Talán abban egyet értünk, hogy ez volt az AR leg érettebb anyaga. Talán nehezebben emészthető volt mint az azelőtti, de ez nem is baj. A kritikára már nem emlékszem. A haveroknak tetszett, nekünk is. Csak a minőség volt borzasztó, ez egy kicsit élvezhetettlenné tette a demót. Én ettől függetlenül a mai napig meghallgatom.

(A interjú folytatása az "Angel Reaper ÚJ!!! 2." menüpont alatt található.)