Hell-o Bátor! Hogy vagy manapság? Mik a friss információk veled kapcsolatban?

Hello! Sajna munka mellett már alig marad idôm olyasmivel foglalkozni, amirôl érdemes beszámolni. Megvagyok, kösz, de zenével már csak hallgatóként foglalkozom.

Egy eredményes internetes nyomozás útján jutottam telefonszámod birtokába. Ez az interjú a Thunder’n’Grind fanzine-nek állít emléket és arra kérnélek, hogy amennyire csak vissza tudsz emlékezni, kérlek mondd el nekünk. Hogyan, mikor kerültél kapcsolatba a metal zenével? Mely zenekarok fejtettek ki rád a legkomolyabb hatást?

Arra emlékszem, hogy általánosba jártam még, amikor az elsô keményebb zenék hallótávolságba kerültek, de nekem mindig a 90-92 közötti idôszak ugrik be, ha nosztalgiázni támad kedvem. Akkoriban ismertem meg a számomra legmeghatározóbb zenéket. De hogy ôszinte legyek, azt sem tudtuk, mi folyik a világban. A rendszerváltás körül, és még jóval az internet elôtt egy 3000-es faluba csak a töredéke jutott el azoknak a zenéknek, amit érdemes lett volna ismerni. Megadeth, Anthrax, Voivod, Bathory -  ezek voltak talán a legfontosabbak.

Mi volt az, ami megfogott a metal zenében? Mi volt úgymond „vonzó” ebben a zenében? Hogyan jutottál el a death metalig?

Kimondottan a death metalt sosem emeltem volna ki. Hogy mi fogott meg ezekben a zenékben, nehéz megmondani… A zene és amit képviselt. A szembenállás a mainstreammel, a torzított gitárok, az erô. Amit a szövegekbôl értettünk, ami lejött a zenészekrôl az interjúkban.

Köztudott, hogy a death metal a thrash letűnésével került az underground zenék trónjára. Szerinted miért ment ki a thrash a divatból? Miért éppen a death metal lett az uralkodó zene?

Talán mert már nem volt elég meghökkentô, elég radikális, elég durva. Az új generációknak mindig durvább és durvább kell, és amikor már nem lehet fokozni, akkor kezdôdik elôlrôl.

Emlékszel még arra, hogyan indult a Thunder’n’Grind? Honnan jött az ihlet, hogy fanzine-t készítsél? Volt-e valamilyen példa, minta előtted, amely alapján neki álltál a fanzine-nek?

Sok mindenre nem emlékszem, de volt bennünk tenniakarás és valahogy adta magát az egész. Milliószor kiolvastuk azt a néhány fanzint, amit be tudtunk szerezni (EZL, Rattle INC), de szerintem ezektôl függetlenül lett olyan a TNG, amilyen. Inspiráltak, de azért is fontosak voltak, mert láttuk, hogy bármilyen sok munka is van egy ilyen újsággal, meg lehet csinálni.

A szüleid támogatták zenei ízlésedet és fanzine készítési ambícióidat?

Abszolút. Nem emlékszem, hogy valaha is próbáltak volna más irányba terelgetni minket. Tetszett is nekik, hogy ilyen kreatív formában manifesztálódik a zeneszeretetünk. Segítettek a sokszorosításban, el is olvasták az elkészült újságot.

Egyértelmű volt számodra, hogy death fanzine-t hozol össze? Milyen koncepció, terv, elgondolás húzódott meg a fanzine mögött?

A fanzin stílusát nem határoztuk meg ennyire szigorúan, alakulgatott és alakult volna még. Ahogy mi is. Olyan zenékrôl szólt, amiket szerettünk. Egy csomó más stílus felé is nyitottunk már akkoriban, amikor a már meg nem jelent 4. számra készültünk.

Honnan jött a fanzine neve?

Nem tudom. Ha jól emlékszem, Levi találta ki. Valami jóhangzású angol kifejezést akartunk, ami utal a durva zenékre. Csekély szókinccsel bírtunk, itt nyílt ki a szótár…

A lapot testvéreddel, Leventével csináltad. Ki volt a főnök? Hogyan oszlott meg a munka köztetek?

Megoszlott. Én fordítottam, gépeltem általában, Levi rajzolt. Interjút, cikkeket talán olyan 50-50%-ban jegyeztünk. Kurva lelkesek voltunk, a fônökösdi nem volt téma.

Voltak-e külsős munkatársaitok? Nem gondoltatok arra, hogy másokat is bevegyetek a munkába?

Voltak barátaink, akik írtak az újságba: Horváth Norbi, Török Attila, Sörös Gergô… Nem azért, mert nem bírtuk megtölteni a lapot, hanem mert ettôl színesebb tudott lenni.

Hány számot élt meg a fanzine? Nekem három van meg és azt kell, hogy mondjam, nagyon jó kis lap volt, teljesen felölelve és támogatva az akkori death metal undergroundot.

Ez a 3 számunk volt, szellemesen 0., 1,5. és 3. számnak keresztelve. Ennek is oka volt ám, de már nem emlékszem, mi..

Arra kérnélek, hogy beszéljél részletesen az egyes számokról, tartalmilag, külalakilag, milyen fogadtatásban részesültek, mennyibe került egy-egy lap, milyen körülmények között, milyen technikák segítségével született meg, mennyi ment el egy-egy számból, mennyit dolgoztatok egy-egy számon, mi alapján határoztátok meg a tartalmat stb. Mondj el mindent, ami eszedbe jut!

Mindhárom számot nagyon dícsérték. A Metal Hammerben „az egyik legigényesebb fanzin” jelzôt kaptuk. (Persze a cirka 10 említésre érdemes indulóból nem olyan nagy dicsôség az egyik legigényesebbnek lenni, de azért mégis…) Számomra a 3. szám volt megközelítôleg olyan, amilyennek szántuk, de ehhez szükségszerûen meg kellett csinálni az elsô két számot is. A szerkesztésben a klasszikus technikát alkalmaztuk: Robotron mechanikus írógép, ecsetes hibajavító, képek és rajzok ragasztva, címsorok és saját logók (Levi által) szépen megrajzolva. Mindezt kétszeres méretben és ezt kicsinyítettük le fénymásolón, hogy a betûméret ne legyen olyan irdatlan nagy. Fénymásolóval sokszorosíttattuk, és otthon tûztük, hajtogattuk. Hogy mennyibe került és hány példányban készült..? Már nem emlékszem, de az biztos, hogy nem tudtunk annyit gyártani, amennyire szükség lett volna. Nem is nagyon terjesztettük emiatt, és volt, hogy nem tudtunk adni, amikor kértek… Ezt a mai napig nagyon sajnálom, de megvannak még a mester példányok, úgyhogy ha olvassa olyan, aki nem tudta beszerezni akkoriban, jelentkezzen. J

Hogyan sikerült becserkésznetek olyan bandákat, mint pl. az Anathema, a Minotaur, a Rostock Vampires vagy a Malevolent Creation?

Nem voltak ôk olyan nagy nevek akkor még, mint most, de talán a szcéna is más volt. Ma napi több gigabite-nyi emailt kaphatnak, de az internet elterjedése elôtt még kellett némi energiát feccölni egy levél megírásába és a feladása is pénzbe került. Emiatt gondolom, kevesebb levelet kaphattak és személyesebb is volt minden egyes megkeresés. Talán ezt is szamított, amikor válaszoltak, de amúgyis barátságos arcok voltak. Emlékszem, az Anathemaval még komolyabb együttmûködésrôl is beszélgettünk..

Hogyan oszlott meg a lapban felvonultatott hazai-külföldi zenekarok aránya? Alapvető célotok a hazai death/grind underground támogatása volt, igaz?

Abszolút, de ez természetes is volt. A lapban megjelent bandákkal folymatos kapcsolatban voltunk, mûködött az underground, jóban is voltunk velük.

Mivel akkoriban nem volt internet, e-mail, hogyan készítettétek az interjúkat? Mennyi volt egy-egy interjú átfutási ideje? Voltak olyan interjúk melyek valami miatt meghiúsultak? Mennyire voltak készségesek, lelkesek az interjúkra felkért zenekarok?

Postai levelezéssel bonyolítottuk az interjúkat, az átfutási idejük változó volt.

Készítettetek telefoninterjúkat is vagy mindent levélben bonyolítottatok le?

Fôleg a levelezés mûködött. Külföldi bandákkal már csak a hézagos nyelvtudásunk miatt is döcögôs lett volna, de anyagilag is költségkímélôbb volt a postai út.

Kapcsolatban voltatok lemezkiadókkal is? Megkerestétek őket promóciós csomag küldése céljából? Hogyan léptetek velük kapcsolatba? Mely kiadók támogatták a kiadók a Thunder’n’Grindot és melyek nem?

A Morbid records-szal voltunk folyamatosabb kapcsolatban. Egyéb kiadókra nagyon nem is emlékszem, gondolom, válasz nélkül maradtak a megkereséseink. De a bizalmatlanság a kiadók részérôl teljesen érthetô, azt gondolom. Sajnos voltak, akik promóanyagok beszerzése céljából (is?) gányoltak össze újságokat.

Olyan ötletetek nem volt, hogy az akkor csak death/grindban utazó Earach-el és Nuclear Blasttel is felvegyétek a kapcsolatot? Szerintem akkoriban nagyon jó bandák dolgoztak náluk.

Ötletszinten biztos, talán küldtünk is levelet nagyobb kiadóknak, de igazából undergroundban mozogtunk inkább.

Annak idején milyen hanghordozókon kapták a fanzine-ek, a magazinok a promociós anyagokat? Hogyan ment a promóciózás?

Fôleg kazettán jöttek az anyagok. Ritkábban bakeliten, ami ha megérkezett épségben, akkor nagy becsben tartottuk. Sajna volt olyan is, hogy a házig rendben megjött, de a postás belehajtogatta a postaládába…

Annak idején önmagad reklámozása szórólapokkal volt leginkább effektív. A levelezôpartnereinknek küldtünk egy köteg szórólapot, amibôl ôk egyet-egyet beletettek a saját partnereiknek küldött leveleikbe. Mi pedig ugyanezt tettük a nekünk küldöttekkel. Ez marha jól mûködött, és nem volt tolakodó sem, hiszen mindenki nagyon érdeklôdô, nyitott volt az új dolgok iránt.

Ti magatok is felvettétek a kapcsolatot az adott zenekarral? Mindig kaptatok választ a zenekaroktól?

Igen, általában az elôbb említett, szórólapos úton szereztünk tudomást új zenekarokról. Sajnos anyagi okokból nem tehettük meg, hogy minden szimpatikus zenekarnak írjunk, ezért sajnos biztos sokszor mellényúltunk egy-egy jobb dizajnú szórólap miatt. A zenekaroktól általában kaptunk választ, de ez nem jelentette azt, hogy ezt interjú is követte automatikusan.

Hogyan értékeled recenzióitokat, koncert beszámolóitokat, interjúitokat? Az akkori igényeknek megfeleltek? Véleményem szerint két nagyon felkészült, a színteret tökéletesen ismerő kritikus követte el a recenziókat.

Szerintem elôbb-utóbb belejöttünk volna. Az interjúkban eleinte sablonkérdésekre építettünk, fôleg, ha ismeretlen zenekar volt az alany. Aztán késôbb már próbáltunk további levelekben visszakérdezni, életszerûvé tenni a beszélgetéseket.

Az Under the black flag rovatot nagyon jónak találtam. Kinek az ötlete volt? Honnan szereztétek be azokat a kalózanyagokat?

Talán Levi ötlete volt. Hogy honnan szereztük be? Innen-onnan. Lengyel piac, kazira másolva kaptuk..

Rendelkeztetek külföldi ismeretséggel, kapcsolatokkal? Külföldre is küldtetek a Thunder’n’Grindból? Milyen visszajelzések érkeztek a fanzine-re határainkon túlról?

Mivel csak magyar nyelven készült az újság, külföldrôl legfeljebb a küllemére kaphattunk visszajelzést. Ez általában pozitív volt, de meg kell mondjam, sajnos nem nagyon voltak fölösleges példányaink ilyen célra. Csak olyankor küldtünk, ha kérték ill. a lapban szereplôknek igyekeztünk tiszteletpéldányt küldeni.

Annak idején hogyan tudtatok külföldi metal szakirodalmakat beszerezni? Rendelkeztetek cserekapcsolatokkal?

Én úgy emlékszem, hogy különösebben nem volt igényem külföldi lapokra.

Volt-e úgymond törzsolvasói körötök, tehát olyan olvasók, akik mindegyik fanzine-t megvették? Sikeres lap volt a Thunder’n’Grind?

Fôleg olyanokra emlékszem, akik minden számot megvettek. Én sikeresnek éreztem.

A hazai színtéren milyen szerepet töltött be a fanzine? Hogyan jellemeznéd a lapot külalakilag, tartalmilag stb. olyan fanzine-ekhez viszonyítva, mint pl. a Feszültség, az Underground, az Answer vagy a Brutal Metal?

Nem szívesen hasonlítgatnám, de voltak különbségek. Mindenki mást tartott fontosnak, követendô iránynak.

Milyen kapcsolatban voltatok a hazai fanzine szerkesztőkkel? Mely fanzine-ek működtek a ti időtökben? Cserélgettetek egymással?

Jó kapcsolatunk volt a legtöbb lappal. Seaside, Death Trap (bár ôk már nem mûködtek addigra), Stroke, Sentenced to Death, Underground, Feszültség…

Ha a hazai színteret vizsgáljuk, szerinted a magyar death zenekarok felvették zeneileg, fazonilag a versenyt a külföldi csapatokkal? Nekem az a véleményem, hogy rengeteg jó death bandánk volt, pl. Extreme Deformity, Cultic Pulp, Subject stb.

Ôket pl. szerettük nagyon, de idesorolnám még az Unfit Ass-t vagy a Celebrantot is. Régen hallgattam ôket, de akkor úgy éreztem, hogy hozzák azt a színvonalat, amit a külföldi induló zenekarok. Sajnos Magyarországon nem volt esélyük a következô szintre lépni.

Még mindig a ’90-es évek legelején vagyunk, amikor sátánista gyilkosságok rázták meg a magyar közvéleményt. Erre emlékszel? Szerinted a metal zene lejáratására szolgáltak ezek a gyilkosságok vagy csak néhány szellemileg labilis, idegbeteg ember rémtettei voltak?

Nem hinném, hogy az ilyen tetteknek kiváltó oka lehet pusztán a zene. Beteg emberek a zenétôl függetlenül léteznek, vannak közöttük zenészek, zeneszeretôk is.

A metal zene hathat-e pozitívan az ember jellemére és milyen formában?

Szerintem biztos, mint ahogy bármely más zenei mûfaj is. Attól függôen, ki mire fogékony.

A ’90-es évek elején megfordult hazánkban többek között az Obituary, a Cannibal Corpse, a Carcass vagy az Atrocity. Ezeket a fellépéseket láttátok? Milyen emlékeket őriztek ezekkel a koncertekkel kapcsolatban?

Sajnos vidékrôl csak ritkán jutottunk el budapesti koncertekre, de némelyikre igen. Obituaryt a Pecsában pl. láttuk. Hatalmas élmény volt.

Úgy vélem, hogy a death metalnak alapvetően négy ága volt: a láncfűrész-hangzású, kicsit dallamos svéd vonal, a Celtic Frost hatását magán hordozó holland irányzat, a brit bandák és a technikás, floridai csapatok. Ezzel egyetértesz? A death metal mely irányzatát kedveltétek?

Lehet benne valami. Én az ösztönösebb, nyersebb zenéket jobban szerettem, a nagyon technikásakat kevésbé.

Szerinted az olyan csapatok, mint az Atheist, a Cynic vagy a Babylon Sad megújították a death metalt?

Minôségileg szerintem nem.

Aztán a death metal is elvesztette varázsát, a grunge szinte majdnem megölte a teljes metal színteret a ’90-es évek közepén. Erről, hogy vélekedsz?

Ahogy a stílusteremtô zenekarok és a velük egykorú rajongóik fogyatkoznak, úgy lép elôre egy új generáció. Ezek talán természetes ciklusai a zenének. A grunge hirtelen jött és tûnt el szinte túlélô nélkül. Én nagyon szerettem, és a mai napig hallgatok Nirvanat, Pearl Jam-et, Alice in Chains-t.

Mikor és miért szűnt meg a Thunder’n’Grind? Mi történt veletek a lap megszűnése után? Kapcsolatban maradtál a zenével a színtérrel? Olyan gondolat nem merült fel bennetek, hogy egy kis pihenés, feltöltődés után újraaktivizáljátok a fanzine-t?

Nem is tudom igazán. Készültünk rá, gyûltek a cikkek is, de nem állt össze. Levente azóta készített egy új lapot Equilibrium néven. Egészen más világ, mint a TNG volt, és eddig 3 számot élt meg. Ennek talán lesz még folytatása, a TNG-nek valószínûleg már nem.

Mi a véleményed arról, hogy a ’90-es évek második felében divattá, már-már sikeressé vált a dallamos göteborgi death metal irányzat? Kedveled az olyan csapatokat, mint az In Flames, a Dark Tranquillity vagy az At The Gates?

Passzolnék.

Manapság milyen zenéket hallgatsz otthon? A mai fanzine-ekről, a mai nemzetközi illetve hazai (death) metal színtérről mi a véleményed? Mennyiben, miben változott, fejlődött a ’90-es évek elejéhez viszonyítva? 

A 90-es évek eleje-közepétôl már nyitottam más zenék felé is, nagyrészt ezeket hallgatom azóta is. Metal lemezeket már ritkán veszek elô, akkor is inkább a régiek közül. Az aktuális történéseket nem követem napi szinten, csak a fôbb hírek jutnak el hozzám. Sok mindent hallgatok, ezek sem mai zenekarok: Sisters of Mercy, Sonic Youth, The Jesus and Mary Chain, Nick Cave, Nine Inch Nails, Joy Division, The Cure, Bauhaus, Einstürzende Neubauten, Deine Lakaien…. Néha EBM, industrial zenéket is, máskor jöhet a Doors, Hendrix… Meg akiket kifelejtettem…

4 évvel ezelőtt vesztettük el a műfaj keresztapját Chuck Schuldinert, a metal színtér lelkes, őszinte harcosát. Szerintem Chuck halála nagyon megrázta a színteret, komoly űrt hagyott maga után. Erről, hogy vélekedsz?

A metal zenék egyik legnagyobb egyénisége volt, szomorú, hogy elment.. Death-et a Human lemezig hallgattam, aztán már nem volt annyira érdekes a számomra.

A nagy death metal robbanás képviselői közül manapság csak nagyon kevesen maradtak fenn, pl. Morbid Angel, Malevolent Creation, Cannibal Corpse, ők folyamatosan dolgoztak és jelentettek meg lemezeket. Ennek mi az oka? A többi banda miért tűnt el?

Talán másfelé kanyarodott az életük, változott a világnézetük, ízlésük. Sok idô telt el, sokféle oka lehet. Talán azok maradtak fenn, akik erre érdemesek.

Mit szólsz ahhoz, hogy több év kihagyás után újraaktivizálta magát az Obituary, a Suffocation és, hogy Karl Willets visszatért a Bolt Throwerbe? Hallottad a tavalyi Suffocation lemezt illetve az idei Obituaryt és Bolt Throwert?

A részleteket nem ismerve nehéz véleményt alkotni… szorri.

A Thunder’n’Grind egy underground fanzine volt. Mit jelent számodra az a szó, hogy underground, undergroundnak lenni?

A fanzine már a múlté, de az undergroundot még mindig fontosnak tartom, igyekszem az értékrendjét nem elfelejteni. Amúgy pedig úgy érzem, hogy a mai világban már nehezen megvalósítható ténylegesen undergroundnak lenni. Nem is ebbe az irányba halad a világ, igény is egyre kevésbé lesz rá.…

Bátor, köszönöm szépen válaszaidat, remélem nem untattalak kérdéseimmel. Kérlek oszd meg velünk utolsó gondolataidat. Minden jót, sok szerencsét kívánok neked.

Hasonló jókat Neked is!

Onslaught Thrasher (2007)