(A "Plague + Answer 'zine 1." menüpontban található interjú folytatása)

A Plague mellett szeretném, ha az Answerről is ejtenél pár szót is, mert nem hiszem, hogy a manapság fanzine-t olvasó közönség tudná, hogy miről van szó.

Hát én sem hiszem.

Emlékszel még arra, hogyan indult az Answer? Honnan jött az ihlet, hogy fanzine-t készítsetek? Volt-e valamilyen példa, minta előttetek, amely alapján neki álltatok a fanzine-nek?

Az előzmény, hogy Ákos már korábban csinált másokkal egy Headbanger nevű fanzine-t, ami egy számot ért meg. Egyszer csak összefogtunk, és nekiálltunk fanzine-ezni, természetesen a zene iránti rajongás volt a fő motivációnk. Nem emlékszem konkrét példára, bár voltak már akkoriban fanzine-ek és egy-kettőt talán ismertünk is.

Szabó Ákos szerkesztőtársadat régebbről ismerted? Idősebb volt nálad vagy fiatalabb?

Ákos középiskolai iskolatársam volt és két évvel fiatalabb nálam.

Egyértelmű volt számotokra, hogy thrash fanzine-t hoztok össze? Milyen koncepció, terv, elgondolás húzódott meg a fanzine mögött?

Thrash, death, HC fanzine pontosabban. Én thrash rajongó voltam inkább, Ákos HC-s, de egyértelmű volt a keményebb vonal választása.

Honnan jött a fanzine neve?

Nem emlékszem már.

Ki volt a főnök? Ki és hogyan határozta meg az egyes számok profilják, tartalmát? Hogyan oszlott meg a munka köztetek?

Nem volt főnök, közösen csináltuk. Azt tudom, hogy én voltam a külalakért a felelős, azaz én készítettem magát az újságot ától cettig, tehát nyilván írógépeztem, képeket ragasztottam, stb. Ákos inkább a levelezést intézte, interjúkat készített, nála lehetett rendelni.

Voltak-e külsős munkatársaitok? Nem gondoltatok arra, hogy másokat is bevegyetek a munkába?

Voltak néha segítőink, akik grafikával, fordítással vagy egyéb dologgal segítettek, de alapvetően mindent ketten csináltunk.

Hány számot élt meg a fanzine? Nekem három van meg és azt kell, hogy mondjam, nagyon jó kis lap volt, teljesen felölelve és támogatva az akkori thrash metal undergroundot.

Hármat, készült a negyedik is, de én akkoriban vonultam be katonának és ez már nem jött össze, szinte az egész négyes szám anyaga átkerült az akkor induló Eibon nevű fanzine-hez, amit Ákos és azt hiszem egy Lévai Zoltán nevű srác szerkesztett.

Arra kérnélek, hogy beszéljél részletesen az egyes számokról, tartalmilag, külalakilag, milyen fogadtatásban részesültek, mennyibe került egy-egy lap, milyen technikák segítségével született meg, mennyi ment el egy-egy számból, mennyit dolgoztatok egy-egy számon, mi alapján határoztátok meg a tartalmat stb. Mondj el mindent, ami eszedbe jut!

Sajnos kevés részletre emlékszem már, és sok dolgot Ákos tudna, de a technikák természetesen kezdetlegesek voltak, korabeliek voltak, így írógép, fénymásolás. De sokat dolgoztunk rajta, azt hiszem számról számra megfigyelhető a fejlődés, kár hogy a negyedik szám nem jött ki, ott már fele betűnagysággal dolgoztunk, a tartalom is bővebb lehetett volna. Mivel nem tudtam gépelni, csak egy ujjal, sokszor hajnalokig gépeltem a cikkeket. De nagyon élveztük.

A szöveg fordítások kinek a fejéből pattantak ki? Akkoriban jellemző volt a hazai fanzine-ekre, hogy egy-egy lemEz vagy dal fordítását leközöljék, igaz?

Ez így igaz, de már hogy mi minek alapján választottunk dalt már nem emlékszem.

Bevezettetek egy Meditation részt is. Erről mit kell tudni?

Azt, hogy én találtam ki, szerettem volna ha egy kicsit tágítjuk a határokat.

Külföldi zenekarokkal miért nem csináltatok interjúkat? Inkább csak biográfiák olvashatók az egykori thrash legendákról.

Egyszerűen azért, mert levélinterjúkat csináltunk és így is nagy volt az átfutás, nehéz volt, hogy aktuális legyen a lap.

A lap 2 havonta jelent meg. Hogyan tudtátok tartani a lépést? Sok anyagotok gyűlt össze egy-egy számhoz?

Folyamatosan gyűltek, a végén már külföldi kiadóktól is sok anyagunk volt.

Mivel akkoriban nem volt internet, e-mail, hogyan készítettétek az interjúkat? Mennyi volt egy-egy interjú átfutási ideje? Voltak olyan interjúk melyek valami miatt meghiúsultak? Mennyire voltak készségesek, lelkesek az interjúkra felkért zenekarok?

Mint említettem levélinterjúk mentek, teljesen változó volt, hogy melyik zenekar hogy áll hozzá, volt aki válaszra sem méltatott minket, de volt aki komplett anyagot küldött.

Készítettetek telefoninterjúkat is vagy mindent levélben bonyolítottatok le?

Igen, azt hiszem mindent levélben.

Kapcsolatban voltatok lemezkiadókkal is? Megkerestétek őket promóciós csomag küldése céljából? Mely kiadók támogatták a kiadók az Answert és melyek nem?

Ezt megint Ákos tudná jobban. Igen, volt kapcsolatban kiadókkal is, kaptunk lemezeket is.

Egyik fő „szponzorotok” a gyöngyösi LP hanglemezbolt volt. Támogatták a munkátokat? Létezik még manapság is a bolt?

Az LP kultikussá vált gyöngyösi lemezbolt volt. Már az átkosban odajártunk kazettákat vásárolni, amiket Gyula, a tulaj németből hordott és másolta őket. Természetesen a kazetta-hamisírás tiltása betett neki, így átnyergelt a ruha-businessre. Lapozgattuk nála a nyugat-német MH-ket, amiket 360 Ft-ért adott úgy ’86 körül. ’91-ben egyszerűen bementünk hozzá és ő készségesen adott kölcsön nekünk kazettákat a lemezkritikákhoz és cserében csak reklámot kért.

Annak idején milyen hanghordozókon kapták a fanzine-ek, a magazinok a promociós anyagokat? Hogyan ment a promóciózás?

Természetesen kazettán, ha nem kiadókról beszélünk.

Hogyan értékeled recenzióitokat, koncert beszámolóitokat, interjúitokat? Az akkori igényeknek megfeleltek? Véleményem szerint két nagyon felkészült, a színteret tökéletesen ismerő kritikus követte el a recenziókat.

Akkori szemmel fejlődőképesek voltunk, úgy érzem tartalmilag nyújtottunk keveset, egyszerűen kevés volt az oldalszám, túl nagy a betűnagyság, inkább kiállásában mondanám erősebbnek. De folyamatosan látható volt a fejlődés, a negyedik szám már tényleg profi lett volna. Kár érte.

Nem jelentett problémát, hogy az Answert párhuzamosan csináltad a Plague-gel? Objektív tudtál maradni a magyar csapatok demóinak értékelésénél?

Szerintem nem volt problémám ezzel.

Rendelkeztetek külföldi ismeretséggel, kapcsolatokkal? Külföldre is küldtetek az Answerből? Milyen visszajelzések érkeztek a fanzine-re határainkon túlról?

Voltak valamilyen kiadókkal lévő kapcsolatok. Küldtünk is nyilván, de igazából nem emlékszem.

Volt-e úgymond törzsolvasói körötök, tehát olyan olvasók, akik mindegyik fanzine-t megvették? Sikeres lap volt az Answer?

Kb. 50-100 darab közt adtunk el az egyes számokból, de természetesen voltak törzsvevők is. Azért nyilván nem mi voltunk a legjobb és nem is a legnagyobb példányszámú fanzine.

Jellemző volt az akkori fanzine-ekre, hogy viszonylag rövid, 6-7, maximum 10 kérdéses interjúkat készítettek és ez alól az Answer sem volt kivétel. Ennek mi volt az oka? Nyelvtudás vagy helyhiány?

Egyértelműen helyhiány.

A hazai színtéren milyen szerepet töltött be a fanzine? Hogyan jellemeznéd a lapot külalakilag, tartalmilag stb. olyan fanzine-ekhez viszonyítva, mint pl. a Feszültség, az Underground, a Panic vagy a Brutal Metal?

A Feszültség szerintem egyértelműen a legjobb volt tartalmilag, szerintem mi úgy a középmezőny aljához tartoztunk.

Milyen kapcsolatban voltatok a hazai fanzine szerkesztőkkel? Mely fanzine-ek működtek a ti időtökben? Cserélgettetek egymással?

Többeket ismertünk, leveleztünk, esetleg koncerteken is találkoztunk. Ez a kör nagyjából ismerte egymást.

Ha a hazai színteret vizsgáljuk, szerinted a magyar thrash zenekarok felvették zeneileg, fazonilag a versenyt a külföldi csapatokkal? Nekem az a véleményem, hogy rengeteg jó thrash bandánk volt, pl. Beyond, Plague, Barbed Wire, Undertaking, Mirror, Butchers stb.

Ahogy mondod, sok jó bandánk volt: egy Undertaking vagy Barbed Wire demó, mai szemmel is korszak alkotó. Ezen kívül ne felejtsük, ott volt még a Slogan, Just vagy Bedlam is. A mai zenekaroknak már könnyebb nyitni Nyugat felé, szerintem jó pár akkori zenekarunk is megállta volna a helyét.

A metal zene hathat-e pozitívan az ember jellemére és ha igen milyen formában?

Maga a zene nem, de a szövegek, közösség, stílus nyilván mássá tesz. Hogy ez pozitív- e, nem tudom, minden esetre, akik ezt a műfajt szeretjük, nekünk az.

A ’90-es évek elején a thrash hatalmi pozícióját átvette a death metal. Ennek mi volt az oka? Miért ment ki a thrash a divatból? Nem tudott a műfaj megújulni? A thrash haldoklását illetően te is megkongattad a vészharangot az Answer 3-ban a Meditation rovatban.

Erre csak azt tudom felelni, mint a Plague interjúban, a stílusok mindig körbe forognak, látod, ma már újra menő a thrash.

Mikor és miért szűnt meg az Answer? Nem gondoltál arra, hogy az Answer után egy új lapot indítsál el?

Mint említettem én a katonaság miatt szálltam ki, utána már Ákos sem forszírozta tovább, ha jól emlékszem. Ez így ennyiben maradt.

Manapság szoktál fanzine-eket olvasni? Ismersz manapság működő hazai fanzine-eket?

Nem, csak a Metal Hammert.

Lelkesedés és a zene iránti elkötelezettség nélkül lehet fanzine-t készíteni?

Semmiképpen nem. Látod Lénárdék is rajongóként kezdték és álltak hozzá és látod milyen sokra vitték. Csak így lehet.

Az Answer egy underground fanzine volt. Mit jelent számodra az a szó, hogy underground?

Erre eszembe jutott egy jó példa: a ’90-es évek elején nagyon szerettem a Paradise Lost nevű együttest, aztán mikor már a gyöngyösi metal boltban is megjelentek a Paradise Lost széldzsekik, sapkák, úgymond befutottak, onnan tovább nem tudtam már velük azonosulni. De említhetném a Metallica példáját is.

Józsi, úgy érzem kimerítettünk minden fontos kérdést, sok sikert, minden jót kívánok neked a jövőben. Utolsó gondolataidat kérlek oszd meg velünk.

Én köszönöm az interjút, neked is minden jót kívánok. Amíg a föld kerek, mindig lesznek rockerek!

Onslaught Thrasher (2006)