Látogatók
Indulás: 2006-12-20
 
Plague+Answer 'zine 1.

Szia Józsi! Hogy vagy manapság? Mi újság veled? Elég rendesen eltűntél, pedig régen rendszeresen leveleztünk egymással…

Nos jelenleg 33 éves öreg rocker vagyok, kereskedőként dolgozom, saját kis családi vállalkozásomban immár 13 éve. Két éve nősültem meg és januárra várjuk első gyermekünket. Ma már nem levelezgetek, de a zenével ugyanúgy kapcsolatban állok, mint anno, ha nem is annyira intenzíven, mint a ’90-es évek elején.

 

Ahogy említettem ez az interjú egy olyan projectnek készül, mely a ’80-as évek közepén/végén, ’90-es évek elején működött zenekaroknak állít emléket. Szeretném, ha a Plague-ről minden információt megosztanál velünk, ok?

Rendben van!

 

Mikor alakult a Plague? Kik alapították a zenekart, hány évesek voltatok akkoriban? Mely zenekarok, zenészek voltak rátok hatással akkoriban?

A zenekar 1989 nyarán alakult. Gulyás Anders álmodta meg, majd az én belépésem után nem sokkal csatlakozott a bandához Boros Róbert basszusgitáros és ezzel alakult ki a zenekar felállása. Kb. 1 évig működtünk így, utána Borost Sipos András váltotta (ez már a „Without emotions” demo után történt valamikor ’90-ben). Anders és Róbert 16, én 17 éves voltam. A zenénkben főleg Anders hatásai érvényesültek, mivel ő írta a zenénket és a szövegeinket is. Ő akkoriban Destruction-t, Obituary-t, Celtic Frost-ot, Venom-ot hallgatott, aztán később persze Slayer-t, Kreator-t, majd a ’90-es években már a közös kedvenceket: Annihilator, Megadeth, Atheist és természetesen a Death.

 

Komoly szándékokkal felvértezett csapatot akartatok létrehozni vagy a zene iránti rajongás motiválta a Plague létrejöttét? Afféle hobby zenekarnak tekintették a Plague-et vagy halálosan komolyan vettétek a zenélést, tehát nem csak önmagatok puszta szórakoztatására játszottatok?

Egyértelműen komoly terveink voltak, persze nagy zene rajongók is voltunk, de nagyon szerettünk volna egy ismert és jó zenekarrá válni; nagyon komolyan vettük a zenélést.

 

Ki találta ki a zenekar nevét? Honnan jött az elnevezés? Emlékszel még arra, hogy ki tervezte a logot és hogy nézett ki?

Amikor Anders-szel megismerkedtem már adott volt minden. Ő talált ki mindent, már megvolt az elnevezés, a logo is. Inkább nem írom le, hogy nézett ki, hanem küldök egyet. Sajnos nem volt szerencsés névválasztás, ugyanis senki sem tudta, hogy kell kimondani a nevünket, ahány ember annyiféleképpen hívott minket. Sajnos a logo nem volt könnyen olvasható, de nagyon jól nézett ki és később már nem akartunk rajta változtatni.

 

Milyenek voltak a próbáitok, milyen gyakran próbáltatok? A próbák alkalmával csak saját számokat játszottatok vagy egy-egy feldolgozásnak is nekiugrottatok?

Általában heti kétszer próbáltunk és már a kezdetektől Anders saját témáira csináltuk a zenét. Feldolgozás tényleg nagyon ritkán volt, hirtelen nem is jut eszembe, csak a „Without emotions” demón szereplő „Mad butcher”. Tényleg a saját számokra fektettük a hangsúlyt. Egyébként jó hangulatúak voltak a próbák, pláne már ’90 körül, amikor amúgy is együtt jártunk Anders-szel hétvégenként zülleni és a másnapi próbán két dal között mindig felelevenítettük az előző esti sztorikat. Amolyan mozaik szerűen raktuk össze az előző esti történéseket, ki mire emlékezett. Tényleg nagyon nagy sztorik történtek akkoriban, de ez már egy külön fejezetet érdemelne…

 

Hogyan születtek a dalok a szövegek, ki írta a dalokat és a szövegeket? Milyen témákat boncolgattak a szövegek?

Mint már említettem Anders volt a felelőse a zenének, szövegeknek egyaránt. Szövegeinket mindig pozitívumként említették. Nagyon jó szövegeket írt Anders, eleinte háborús meg ilyesmi, aztán a „Without emotions” demón már nagyon elgondolkodtató szövegek is találhatók. A „Morbid lust” például egy lányát megerőszakoló apa önmarcangoló vallomása, de a „Harlequin” demón még klasszabbak a szövegek. Anders hozta a gitártémákat, teljes dalként összerakva, amihez mi a dobot és a basszust csináltuk, de alapvetően Anders elképzelése érvényesült. Érdekesség, hogy Anders sohasem énekelt próbán, csak demo vagy koncert alkalmával hallottuk az egyébként már megírt ének témáit. Elég szégyenlős fiú volt.

 

Az már a kezdetektől nyilvánvaló volt, hogy angolul énekeltek? A dalok eleve angolul születtek vagy magyarról fordítottátok őket angolra? Hogyan fogadták a hazai thrash rajongók az angol nyelvű nótákat?

Igen, nyilvánvaló volt, nagyon profik akartunk lenni. Angolul születtek, mert Anders ugye félig svéd és elég jól tudott angolul már akkor is. Hogy ezt hogyan fogadták a hazai thrasherek arra már nem igazán emlékszem, de akkoriban azért a komolyabb thrash zenekarok mind angolul énekeltek.

 

Annak idején két demót rögzítettetek és arra kérnélek, hogy beszéljél részletesen a felvételekről, a dalokról, a hangzásról, a borítókról, hol, milyen körülmények között tudtátok felvenni a demókat? Rendelkeztetek-e stúdiós tapasztalatokkal? Milyen fogadtatásban részesültek a demók, milyen kritikákat kaptatok rájuk?

Tulajdonképpen hármat. Az elsőt még nem terjesztettük, csak baráti körben, a második, amit te is ismersz, a „Without emotions” (ekkor vettem fel a kapcsolatot Józsival és barátságunk azóta is tart – a szerk. megj.), a harmadik a „Mr. Harlequin”. Az első kettőt a gyöngyösi Beyond együttes próbatermében vettük fel az ő segítségükkel. Nem is szólnak rosszul akkori mércével mérve. Az első egy brutálisabb thrash, a „Without emotions” egy kicsit letisztultabb, talán technikásabb felvétel, ami egyébként elég jó kritikákat is kapott akkoriban. A harmadik demót már tudatosan profira terveztük, ezt a részét én intéztem, ez már borítóval, fényképpel valamint angol-magyar nyelvű, fényképes szövegfüzettel ellátott megvásárolható demo volt. A „Without emotions” demót  csak másoltuk az érdeklődöknek és elég sokan rendeltek belőle. Természetesen stúdiós tapasztalatokkal nem rendelkeztünk, ennek ellenére a „Mr. Harlequin” című anyagot Egerben egy stúdióban nevezett helyen vettük fel, de ez lett a leggyengébb hangzású  felvételünk, szinte hallgathatatlan. Nálunk kevésbé tán’ csak a stúdiós értett az egészhez. Végül is meg is buktunk vele, viszont a „Without emotions” bejött, nagyon sok rajongói levelet őrzök azóta is eme demo kapcsán.

 

Emlékszem, annak idején a Metal Hammer azt írta felvételről, hogy komoly Destruction diétán éltetek, ami a zenén egy az egyben hallatszott, mi több Gulyás Andersnek is ugyanolyan hangja volt, mint Schmier-nek. Ráadásul szerepelt a demón a „Mad butcher” feldolgozás is.

Igen, elég viccesek voltak azok a Schmier-es sikolyok, valahogy ez biztos jónak tűnt Anders számára, de ez így tényleg nagyon Destruction-os volt.

 

Ezt ti annak idején dicséretként vagy megrovásként fogtátok fel? Megmondom őszintén nekem mind a mai napig tetszik az a demo.

Nem, nem fogtuk fel rosszul, inkább dicséretnek, hiszen azért a Destruction egy nagy banda volt és hát mindenki merít valahonnan. A Tankcsapdára is mondhatjuk, hogy Motörhead, mégsem foglalkozik vele senki. Egyébként velük is játszottunk Gyöngyösön egy fesztiválon.

 

Sajnos második demótokat már nem hallottam, hogyan jellemeznéd azt a felvételt az előzőekhez képest? Zeneileg fejlődtetek? Vannak-e hasonlóságok, különbségek a demók között? Amennyire emlékszem, nem kaptatok fényes kritikákat arra a szalagra…

Tehát a „Mr. Harlequin”-t már említettem. Tényleg nagyon lehangoló kritikákat kaptunk rá – jogosan. A hangzásról már beszéltem, zeneileg viszont érdekes. Kb. egy évig dolgoztunk azon a négy számon, milliószor játszottuk el őket. Annyira jóra és technikásra akartuk megcsinálni, hogy aztán a végén –ma már tudom- nem bírtuk eljátszani azokat a témákat, csak pontatlanul és nem igazán jöttek le a 7 és 10 perces, váltásoktól hemzsegő számok. Akkor már Anders minden energiáját a gitározásba fektette, teletömte a számokat szólókkal, szét lettek tördelve és ugye ritmusgitárosunk nem volt, eltűnt a dinamika és helyenként széteső volt a felvétel. Szóval nem sikerült jól, de olyan témák vannak a demón, amelyekből, ha mai ésszel újra fel tudnánk venni ezeket a számokat, kicsit átgyúrva, én hiszem, ez egy egészen jó demo lehetett volna, hiszen Andersnek zseniális ötletei voltak és egy roppant tehetséges gitáros volt. Mondok egy példát: amikor a ’90-es évek elején kitalálta, hogy egy számnak a refrénjét majd az anyukája énekli fel. Persze kinevettem, pár évre rá aztán megcsinálta a Metallica. Úgy gondolom, hogy közülünk ő az, aki sokra vihette volna, ha komolyan veszi továbbra is a zenélést.

 

Beszéljél egy kicsit a Plague koncertekről!

Igazából kevés koncertünk volt, itt-ott Gyöngyösön, a környékben, egy Fekete Lyukbeli és egy balassagyarmati klubbeli koncertre emlékszem szívesen. Természetesen kevesen ismertek bennünket és Anders elképesztően rossz frontember volt. Mivel ilyen kevés bulink volt, nem alakulhatott ki egy jó színpadi gépezet nálunk.

 

A ’80-as években aranykorát élte a thrash metal, rengeteg thrash csapat bukkant fel hazánkban is pl. Undertaking, Mirror, Almighty, Eclipse, Barbed Wire, Neckrofight, Beyond stb., hogyan emlékszel erre az időszakra? Kikkel voltatok baráti viszonyban? Cserélgettetek egymással felvételeket?

Én személy szerint nagyon képben voltam, már csak azért is, mert ugye az Answer nevű fazine-t szerkesztettük akkoriban. Az általad felsorolt bandákat is persze ismertem, bár baráti viszonyban egyikükkel sem voltunk, demóikat ma is féltve őrzöm. Anders-ék ismerték azért a jobb bandákat a demókról.

 

A thrash csapatokon kívül voltak keményebb black/death irányvonalú bandák is, mint pl. a Detonic, Detonátor, Angel Reaper, Tormentor vagy a Fantom, annak idején élesen elkülönültek a határok a különféle metal irányzatok között vagy egy egységes, egészséges underground szellem jellemezte a magyar metal életet?

Hát nem is tudom. Volt az, hogy rockerség, mint közösségi fogalom, egy nagy tábor és inkább később, a ’90-es évek közepétől vagy valahogy úgy kezdett kasztosodni. Teszem azt ’88-ban még ha két rocker találkozott köszöntek egymásnak ismeretlenül is. ’94-ben nekem például már barátságok szakadtak meg azon, hogy mondjuk én Death-et hallgattam, a másik meg Sex Action-t. Manapság már nem tudom mennyire különülnek el a műfajok, azért ’90 után már mi is inkább szerettük thrashereknek vallani magunkat és lenézni esetleg a glam rock rajongókat. De eredendően nem volt így.

 

Az a tény, hogy gyöngyösiek voltatok, nem okozott hátrányt számotokra? Értem ezalatt, hogy nem voltatok annyira szem előtt, mint a pesti bandák. Gyöngyösön kívül mennyire voltatok ismertek?

Egyértelmű előnyt élveztek és élveznek a budapesti zenekarok mindig is. Mi nem igazán voltunk ismertek, csak underground szinten. Végül is a Plague csak kb. három évig létezett, mégis életem legmeghatározóbb zenekara volt.

 

Ha már Gyöngyöst szóba hoztam, rajtatok kívül működött még a városban a Beyond, az Anarchia és az Odds ’n’ Sodds is. Ezekkel a bandákkal jóban voltatok? Szeretted a muzsikájukat? Ha jól emlékszem, akkor az Odds ’n’ Sodds sorait erősített az a Boros Róbert, aki az első két Plague demón bőgözött, igaz?

A Beyond egy jó banda volt, ’87-ben messze az ország legjobb thrash metal zenekara. Aztán később nem úgy jött össze nekik sem, nem futottak be igazán, e szerettem a zenéjüket. Amint már említettem, segítettek az első két demót felvenni, persze nem ingyen, más tanácsot nem adtak, de igaz nem is kértünk soha. Az Anarchia egy Beyond projectnek indult, majd más tagokkal egy hc zenekar lett. Az eredeti Anarchia a Beyond tagokkal és az a bizonyos demo kultikus, az újabb, hc-s Anarchia már nem tetszett. Persze őket is ismertük, játszottunk is együtt, de jóban nem voltunk, inkább csak röhögtünk rajtuk. Az Odds ’n’ Sodds tulajdonképpen hatvani banda volt. Egy Péter „Pötör” Zsolt nevű srác alkotta, aki egy rövid ideig az Anarchiában zenélt Gyöngyösön, majd a mi volt basszusgitárosunkkal Boros Róberttel megalakította az Odds ’n’ Sodds nevű kőkemény thrash metal együttest. Ismerheted őt, a későbbiekben sok évig a Beatrice oszlopos tagjaként tevékenykedett Pötör. Érdekesség, hogy annak idején hívtak engem dobosnak, de nem mentem, mert nem volt kedvem Hatvanba bejárogatni próbálni. Jobb is, mert láttam őket párszor játszani és elképesztően jók voltak. Iszonyú jó dobossal és gitárossal, mégsem lett belőlük semmi.   

 

Milyen fanzine-ek tevékenykedtek akkoriban itthon? Gyakran kaptatok interjú felkéréseket? Emlékszel még olyan lapokra, mint a Feszültség, a Metal Mirror, a Panic vagy a Brutal Metal?

Minden magyarországi fanzine-t ismertem akkoriban, fanzine-es múltam miatt mindegyik szerkesztőjével tartottam a kapcsolatot. Plague interjú, demo kritika sokban volt. Aki fanzine-eket forgatott akkoriban, biztos, hogy találkozott a nevünkkel. Nemhogy emlékszem, sőt gyűjteményem van a ’90-es évek elejei hazai fanzine-ekből. A teljesség igénye nélkül: Metal Sides, Mower, Feszültség, Panic, Brutal Metal, Rattle Inc., Einbon stb.

 

Mennyi interjút adtatok akkoriban? Én csak a egy Thunder ’n’ Grind-os interjútokra emlékszem…

Néhányat. Azért nem csak az az egy volt.

 

Szerinted miben rejlik a fanzine-ek jelentősége? Milyen szerepet játszanak az undergroundban? Hogyan támogatják, támogathatják egy-egy zenekar pályafutását?

A ’90-es években nagyon nagy jelentőségük volt a fanzine-eknek, nagyon sok jó bandáról írtak akiket egyébként nem ismerhettünk volna más fórumról. Manapság, az internet korában talán már nincs annyi jelentőségük, de az az igazság, nem is tudom, vannak-e manapság még hagyományos nyomtatott fanzine-ek.

 

Minek köszönhette a thrash a ’80-as években a népszerűségét? Miért tudott nagy tömegeket megmozgatni? Hogyan definiálnád a thrash lényegét, fogalmát?

Talán mert újabb volt, keményebb volt, de többet erről nem tudok mondani.

 

’89/’90 környékén viszont már leáldozott a thrash csillaga és a death metal vette át az undergroundban a vezető szerepet. Ennek mi volt az oka? Miért ment ki a thrash a divatból?

A világ körforgása. Változnak a divatok, vagyis inkább csak forognak körbe, ez az élet minden területére igaz, így a heavy metalra is. Volt mikor divat volt a rock, volt mikor a punk volt menő és volt, amikor a grunge. De ahogy látod, a körforgás itt is megvan, hiszen a 2000-es években sorra alakultak újjá rég elfeledett thrash bandák is, az Exodustól a Kreatorig.  

 

Mikor és miért oszlott fel a Plague? Milyen okok vezettek a zenekar feloszlásáig? Mit csináltatok a feloszlás után? Mivel foglalkozik manapság Gulyás Anders és Boros Róbert?

A ’91-es „Mr. Harlequin demo kudarca után Sipos András otthagyott minket és bár Anders-szel elkezdtünk új számokat írni jelentős stílus váltással (death-be hajló zene), ő inkább gitározásban gondolkodott. Elment gitározni tanulni gőzerővel és valahogy nem fért bele neki már utána a heavy metal. Végül is olyan elkeserítő volt az új demo, hogy mindkét társam inkább hátat fordított az ügynek az én őszinte bánatomra. Boros Róbert valamikor kamionsofőr volt, talán Gyöngyösön lakik, de több, mint tíz éve nem is láttam, semmit sem tudok róla, az Odds ’n’ Sodds feloszlása óta biztos, hogy nincs kapcsolata a zenével. Sipos Andrásról a későbbiekben. Anders néhány év múlva Svédországba ment tanulni, később dolgozni is, így már nagyon régen ott él, évente egyszer-kétszer találkozunk, abszolút nem foglalkozik már se zenével, se gitározással, bár hangszere még van. Érdekesség, hogy „disszidálása” után évenkénti hazalátogatásai alkalmával mindig összejöttünk egy kis zenélésre, szinte mindig született egy gyors dal, amik persze megvannak kazettán. De már sok éve ez sincs. Azért, ha hazajön mindig találkozunk.

 

Emberileg hogyan jellemeznéd zenésztársaidat, milyen volt a kapcsolatotok?

Anders-szal nagyon közeli és jó kapcsolatban voltam mindig, mára ez kissé megkopott érthető okok (távolság) miatt, de jó baráti kapcsolatunk a mai napig is megvan. Egy igazi életművész, egy tipikus link alak ma is. Boros Róbertről nem tudok semmit, talán már meg sem ismerném.

 

Követted a hazai illetve nemzetközi underground metal élet fejlődését, alakulását? Kapcsolatban maradtál a metal zenével a zenekar feloszlása után?

A metal élet alakulását mindig is figyelemmel kísértem, nyilván ma már nem olyan szinten, mint mondjuk 15 évvel ezelőtt, de a zenével kapcsolatban voltam és vagyok a mai napig is.

 

Milyen fordulatot vett életed a Plague feloszlása után? Pár gondolat erejéig összefoglalnád a Plague utáni tevékenységeidet?

A Plague után 1-2 jelentéktelenebb állomás következett, majd kb. ’95-ben az ex-Plague basszusgitáros Sipos Andrással megalakítottuk a Démon együttest. Talán hallottál róla. Ha nem, akkor küldök egy demót mellékelve. Ez egy doom zenekar volt, a zenéket András, a szövegeket én írtam. Magyarul énekeltünk és két demónk volt, az elsőt nem terjesztettük, a második, az „Elérhetetlen álmok” elég pozitív kritikákat kapott, volt néhány fellépésünk is. A harmadik demo még jobb lett volna, de ezt a zenekar feloszlása miatt már nem vettük fel. A Démon kb. 7-8 évig létezett. Végül is az volt a legjelentősebb érvágásunk, hogy énekesünk, Béres Deák Balázs átigazolt az időközben újjá alakuló Beyondhoz és nem tudtuk megfelelően pótolnunk. Ő volt a basszusgitáros is. A másik dolog, hogy 8 év után Sipos András és én beleuntunk kissé a doom feelingbe és feloszlattuk a bandát, de mi Andrással együtt maradtunk immár 15 éve. Hosszas keresgélés után mára újra komplett zenekarunk van, nevünk nincs, tervünk sincs, tulajdonképpen már csak hobby szinten és a zene szeretetéből játszunk. Repertoárunk csak heavy metal klasszikusok (Accept, Dio, Iron Maiden, Judas Priest, Pokolgép stb.)

 

A mai rock rajongóknak mond-e valamit a Plague név? Azon kívül, hogy a Nuclear Assault 1987-ben megjelent EP-jének a címe volt.

99%-uknak semmit. Egy-két emlékeztető azért van a régiek közül, de ez ritka.

 

Az utóbbi 5-6 évben több klasszikus metal banda is visszatért –Nasty Savage, Agent Steel, Nuclear Assault, Destruction, Metal Church, Necordeath, Death Angel, Assassin- sőt lemezeket is jelentettek meg, szerinted milyen megfontolásból döntöttek az újjáalakulás mellett? Hallottad-e esetleg visszatérő korongjaikat?

Ezeket a visszatérő lemezeket nem nagyon hallottam, megmondom őszintén kíváncsi vagyok lennék rájuk, de eddig még nem akadtak a kezembe. Most új thrash hullám van és érthető, hogy néhányan próbálják meglovagolni, de én ezt nem tartom szerencsés dolognak, ugyanis, ami abban az időben jó volt, nem biztos, hogy ma ugyanolyan hatású. Kiváltképpen a régi rajongók felé kockázatos vállalkozások ezek, mert úgyis a régi lemezekhez mérünk.

 

Manapság létezik-e szerinted thrash mozgalom? Ismersz-e olyan bandákat, mint a The Haunted, a The Forsaken, Dew-Scented?

Nem tudok semmit mondani a mai thrash mozgalomról, nem ismerem ezeket a bandákat, inkább a ’80-as évek heavy metal zenéihez tértem vissza, az utóbbi években ezeket hallgatom. Klasszikus, időtálló zenéket.

 

Szoktál-e vásárolni kazettákat, CD-ket, metal zenei lapokat?

A Metal Hammert általában elolvasom, CD-t, kazettát nem nagyon vásárolok, de szoktam átmásolni, csereberélni, de inkább régi zenéket, meg persze íratott cd-ket hallgatok.

 

Mi a véleményed a manapság oly’ divatos mp3 zenei file-okról?

Zenésztársam sipos András, mióta internet hozzáférése van, több száz albumot töltött le, most ő lát el engem anyagokkal, de ha lesz rá lehetőségem, nyilván én is élek ezzel a dologgal, azon egyszerű oknál fogva, mivel a műsoros cd-k elég borsos árúak.

 

Ha valaki felajánlaná neked, hogy a „Without emotions” demót CD-n megjelentetné, boldoggá tenne? Beleegyeznél?

Igen boldoggá tenne, de legboldogabbá az tenne, ha Anders haza költözne és újra együtt nyomhatnánk a súlyos témákat. Egyébként évekig rágtam a fülét, hogy vegyük fel újra a „Mr. Harlequin”-t mai tudással, szerintem óriási anyag lehetne. Sajnos erre soha nem hajlott. A „Without emotions” szerintem nagyon nagyon nagy durranás lehetne újra feljátszva, kifényezve. Eredeti formájában nem hiszem, hogy fel lehetne úgy javítani, hogy élvezhető legyen. Vagy lehet, hogy így lenne a régi idők varázsa?

 

Egyik szerkesztőtársam olyan régi zenekarok anyagait jelentette meg CD-n, mint az Antichrist, Fantom, Detonátor, Angel Reaper, hallottad már ezeket a kiadványokat? Briliáns ötletnek tartom a ’80-as évek végén/’90-es évek elején működött hazai zenekarok felvételeit közkinccsé tenni.

Nem hallottam, de nagyon jó dolog, ilyenekre vadászom én is. Hol lehet hozzájuk jutni?

 

Szerinted a divat, egy adott trend mennyiben és hogyan befolyásolja a metal rajongók ízlését?

A kialakult ízlés világgal rendelkező rajongókét semennyiben sem, az új, fiatal rajongókét, akik még képlékenyebbek, szerintem rendkívül nagy mértékben.

 

Mi a véleményed a Beyond visszatéréséről, ami számomra nagy meglepetés volt.

Mint említettem, 2000 környékén ők szipkázták el basszusgitárosunkat, de azóta újra csend van körülöttük. (Az interjú elkészülte óta már megjelent a lemez is – a szerk. megj.) Nem ismerem az új dalaikat, gondolom megint valami más stílussal próbálkoznak. Azért ők a thrashtől elkezdve nagyon sok stílusig eljutottak, talán éppen következetlenségük hiánya miatt nem jött össze nekik az igazi áttörés. A régi thrash Beyond viszont szuper, féltve őrzött kincseim régi demóik.

 

(Az interjú folytatása a "Plague + Answer 'zine 2." menüpont alatt található.)

 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Elfelejtettem a jelszót
 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre