Az Atomic jelentősége a hazai metal zenei undergroundban ott keresendő, hogy náluk a jó zenéhez kitartás is társult, és ezáltal túl tudtak jutni a demózgatós korszakon majd egy külföldi lemezcégnél elő tudtak jönni egy nagylemeznyi anyaggal, mely ma már eredeti formátumban szinte beszerezhetetlen, mindenképpen kultikus cikk a gyűjtők számára. Az acélvárosból induló hányatott sorsú speed/thrash metal banda egykori fő motorja, Szilágyi Tamás beszél nekünk a banda múltjáról. Tamás még arról is nevezetes egyébként, hogy zenei mániákushoz híven ma is folyamatosan két zenekarral nyomul együtt.
Üdv Tamás! Örülök, hogy elvállaltad az interjút régi bandáddal, az Atomic-al kapcsolatban. Mit szóltál először a felkéréshez?
Tündér vagy hogy rám gondoltál, évek óta nem beszéltem senkivel, nem adtam interjút. Nem is igazából vagyok nagyon interjúalany. Nagyon őszinte vagyok, néha nagyon nem vagyok őszinte, meg aztán be is rágtam régen, mert sokszor kiforgatták a szavaimat.
Elmesélnéd nekünk, hogy minek hatására fogtál először hangszert? Kik voltak a korai zenei kedvenceid? És amikor már az Atomic-ot erősítetted? És ma?
Annak idején elég korán kezdtem el zenélni, voltak hatások a családban, faterom hallgatta annak idején a zenéket, Deep Purple, Led Zeppelin, és ennek hatására úgy gondoltam, hogy milyen jó lenne csörömpölni, bosszantani az embereket, meg hát nem akartam igazából annyira nyolc órát betonozni. Ma nagy kedvencem, úgy mint régen, csak a Metallica, de igazából minden fajta zenét szeretek, nincs kiváltság, hogy csak ezt vagy csak azt. Sokoldalúnak tartom magam, lényeg, hogy minél több zenét meghallgassak, amihez hozzájutok, annyira nagy varázslat nincs a dologban, egyszerűen szeretem a jó zenéket. Ezek hatására jött az, hogy magam is zenét csinálok, olyat, ami nekem is tetszik. Na, hát így kezdtem el zenélni.
Remélem, nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy az Atomic volt az első magyar metal zenekar, amely ki tudott lépni egy külföldi lemezkiadóhoz. Mennyire tölt el büszkeséggel Téged ez a tény ma, ha visszagondolsz? És egyáltalán: mennyire vagy büszke az Atomic-os évekre.
Igen, viszonylag az elsők között voltunk, de lehet, hogy épp az elsők. Nagyon jól esett, de ettől függetlenül ugyanannyi volt a parizer a boltban, szóval nagy változás nem történt. Ehhez oda kellett volna születni. Jól esett annak idején, de aztán ez inkább hátrány volt mint előny, mert rengeteg kiadónál Magyarországon ahogy megjelent a lemez, és kimondtam, hogy svájci kiadónál van, akkor egyből mondták: nektek akkor nem kell segíteni, ott kolbászból van a kerítés. Úgyhogy ez valamikor így volt régen, nem tudom, változott-e ez. Az Atomic-os évekre büszke vagyok, mert nagyon szerettem ezeket, jöttünk, mentünk, nyomultunk, és a végén már majdnem el is hittem, hogy leszek valaki. Aztán lehet, hogy nem lettem? Lehet, hogy vagyok? Régebben azt hittem, elég, ha én tudom, ki vagyok. Úgy látszik, néha ez kevés.
Hogy jött össze ez a bizonyos svájci lemezkiadás? Hogy ismerkedtetek meg a kiadótokkal?
Sok helyre küldtük el az Atomic-os anyagot, levelezgettünk a világ minden pontjára a gitáros sráccal, Denivel, küldtük a promókat orrba-szájba mindenhova, Amerikába is, és ez a svájci „kiadó” írt vissza csak, hogy érdekelné a dolog. Ez volt az Undertone. Szóval a levelezgetés segített.
Mekkora cég volt ez a bizonyos Undertone Records? Milyen anyagi háttere volt? Tudott benneteket promotálni is, vagy csak szimplán kiadta a lemezt valamint terjesztette, de semmi több?
Hát, elég kis cég volt ez, nagyon kicsi, nulla anyagi háttérrel, de ettől függetlenül nagyon szerettek bennünket. Amit tudtak segíteni, azt megtették, volt egy pár reklám, de hát ez csepp a tengerben. Nem akarom nagyon ecsetelni, de néha még a BMG stb. is lehet kevés. Nem ezen múlik a dolog. Rossz időben rossz helyen voltunk, hiába az elsők között, akkor is valamiért nem sikerült. De nem akarom én megfejteni ezt. Valahogy akkor úgy jó volt, próbálkoztunk, erőlködtünk, aztán egyszer csak lett belőle ami lett.
Kapcsolatban vagy még a kiadóval ma is? Gondolom, barátság volt köztetek…
Igen, jóban vagyok a sráccal, van is egy minimális zenei kapcsolatom vele, úgy hogy jól vagyunk. Voltam is nála, a kapcsolatot is tartjuk, szóval barátság van.
Milyen más kiadványokat futtatott még az Undertone Records?
Semmi. Pontosabban volt valami alternatív zaj-művészet próbálkozás, amivel még ők foglalkozta, és lehet, hogy azok joban is futottak, mint amit mi csináltunk.
Bemutatnád nekünk a nagylemezt pár gondolat erejéig?
Nincsenek benne olyan nagy dolgok, jók kis tekerős, zúzós zene, mi beleadtunk mindent, amit lehetett a stúdiómunkálatoknál is. Olyan lett, amilyen. Nincsenek rajta olyan dolgok, amiket élőben nem lehet eljátszani, nincsenek rajta stúdiótrükkök. Nincs körítés, nem kértünk kölcsön semmit. Szóval ugyanez ment a koncerten is, a nagy varázslat az volt benne, hogy szívből jött.
Kommentálnád azt a tényt, hogy korábbi anyagaitokhoz képest az album kissé könnyedebbre sikerült? Vannak rajta valódi speed/thrash tekerések, de „lájtosabb” számok is.
Igen, valóban könnyedebbre sikerült. Vannak rajta speed/thrash tekerések, de „lájtosabb” számok is. Szóval igaz. De nincs semmi nagy dolog ebben, hogy más lett, mint az előző. Kicsikét tényleg könnyedebb, de nem feltűnő. Valahogy ilyen számok sikeredtek, és így állt össze a lemez. Az ember megpróbál mindig változtatni a dolgain, így sikerült.
Milyen formában jelent meg az albumotok? Ha jól tudom, CD, digipack CD, kazetta és bakelit. Vagy tévedek?
Megjelent a sima CD, aztán volt egy videokazettával megtoldott box-set, volt műsoros kazetta is, de bakelitet nem csináltak. Aztán volt egy extra példány, speciális kőnyomat szerű.
Az album CD verzióját birtokolom. Elég jól néz ki a külleme… Kinek az ötlete volt a poszteres booklet? Ki ez a bizonyos „Soly”, aki ezt a „Salutation from gentechnology” című festményt készítette?
Ez a srác, aki a borítónkat csinálta, nagy lemezkiadóknak is szokott tervezni odakint borítókat. Az ő ötlete volt az egész. Festőművész egyébként. Megtudta, hogy fiatal magyar zenekar vagyunk, és megcsinálta nekünk a dolgot. Teljesen szabad kezet kapott, király ember volt. Ő vele tartottuk a kapcsolatot a kiadónál, ő volt ilyen összekötőféle.
Miskolci lemezboltokban többször láttam a kazettátokat is, ami viszont sokkal szegényesebben néz ki… Ha jó emlékszem, csak egy vacak fénymásolt borító van hozzá… Miért nem lett neki adva egy igényesebb külső? És ha már itt tartunk: hogyan néz ki a digipack? Állítólag az nagyon profi… És a nagylemez?
A kazetta ugyanazzal a borítóval van, mint a CD-vel, talán rosszul emlékszel. Kihajthatós ugyanúgy, de fekete-fehér lett szándékosan, ezzel is a nyomorúságot akartuk bemutatni. Haha! Nem kell komolyan venni. Ez egy ilyen szürrealista beállítottságú emberke volt, ilyen jellegű borítókat szokott csinálni. De lehet, hogy elfogyott a festék… A digipack? Profi volt, kétségtelen, ezért nincs is belőle már egy darab sem.
Mindig is meg akartam kérdezni Tőled: Miért nem lett feltüntetve a lemez címe sehol a CD borítójában? Csak interjúkból lehet tudni, hogy „Slashing victory” a címe…
A lemeznek eredetileg szándékosan nincs címe. Illetve az a címe, hogy „Atomic”. Aztán vacakoltunk itt, hogy mi legyen, hogy legyen mégis a cím, mert volt rengeteg munkacím, mindenkinek volt saját ötlete, mert mi egy demokratikus zenekar voltunk, és aztán mindenki azt a lemezcímet adta magának, amit akart. Ez a „Slashing victory” is ilyen. Ha valakinek ez tetszik, akkor az is jó. Aztán ezért nem lett feltüntetve, meg azért sem, mert amikor már készült a borító, mi még mindig tököltük rajta.
Beszéljünk kicsit egy válogatás kazettáról, a „Black and Speed Metál Válogatás” című kultikus kiadványról, mely a miskolci Sztár kisszövetkezet kiadványa volt. Ti is szerepeltetek rajta egy dal erejéig, mégpedig a „A tábor” dallal… Ha jól érzem, az a dal inkább egy thrash dal volt, nem pedig black vagy speed, bár beillett a képbe.
Ezzel annyi volt, hogy rátettek minket és kész. Nagyszerű kiadvány volt ez annak idején. A Sztár Kisszövetkezet lóvét akart csinálni ebből. A zenekaroknak akkoriban nagyon kevés lehetőségük volt, és végre volt egy kiadó itthon, aki tud csinálni egy ilyen kiadványt. Örültünk, hogy rákerültünk a „Tábor” című számmal. Igen, ez egy thrash-es vonal volt, vagyis főként Metallicás, nekem mindig ez volt a mérvadó, meg ez a thrash-es, Kreator-ös dolog. Megmondom őszintén, ma sem és akkor sem érdekelt, hogy ki mit mond. Megpróbáltam jó zenéket csinálni és úgy éreztem, hogy igényes. Aztán amikor jönnek ezek-azok, és mondják, hogy mire hasonlít… Hát, azt tudom mondani, amit ez a svájci barátom, a Soly, hogy több ezer évvel ezelőtt is főztek az emberek, úgyan azokat a fűszereket használják ma is, csak van, aki jobban főz, van aki meg szarul.
Amúgy az eredetileg „Haláltábor” címre keresztelt dalt miért csak „A tábor” néven szerepeltettétek azon a kazettán? Csak nem cenzúrázta valaki?
Meg volt cenzúrázva. Nyírt a rendszer… „Haláltábor”-ról szó sem lehetett, csak „Tábor”. Esetleg...
A Garázs válogatás-sorozaton hogyhogy nem szerepeltetek soha? Pedig Feró rendesen játszotta a rádióban demótokat is illetve az albumotokat is…
Mire oda jutottunk, pont megszűnt ez a Garázs válogatás.
Most beszéltünk a „Tábor” / „Haláltábor” című dalról. Ez a szám eredetileg az „Életre ítélve” című demótokon található. Bemutatnád ezt a demót? Amúgy nem túl „metallicás” egy kicsit ez a felvétel? Úgy érzem, stílusa még kicsit kiforratlan. Egyet értesz velem?
Tök metallicás, de nekem kurvára tetszett, hiszen én csináltam. Nincs gond ezzel! Mindenki mond, amit akar. Szerintem tök jó eredeti dolog lehetett volna, ha nem szívják annyian a véremet. A „Haláltábor”-t csak rátettük a végére, eredetileg nem volt rajta, csak ezen a „Black & speed…” válogatáson, de rámásoltuk a demó végére egy nótának bónuszként.
Egyébként a demón nincs „Életre ítélve” című dal. Miért ez lett akkor a demó címe? Mit jelentett Nektek ez a cím?
Valóban, nincs ilyen című dal rajta. Ez egyébként egy könyv címe, nem is tudom már, ki írta, de én olvastam valamikor, amikor még olvastam is. Onnan jött az ötlet erre a címre. A szövegvilág is eléggé erre utalt.
Gyűjteményemben van még egy másik Atomic demó is, a „Who hasn’t been back” (1992), de ez már, ahogy a címből is látszik, angol nyelvű, meg aztán kis idő múlva az album is angol nyelven szólal meg. Miért váltottatok át angolra?
Húúú, ez nagyon beton volt, ez az anyag a szívem csücske! Ez egy nagyon jó állat zene, Sepulturás, mondták annak idején. Voltunk vele turnézni annak idején Németországban, nagyon állat volt. Úgy jelent meg ez az anyag, hogy amint már említettem, levelezgettünk mindenhová a világba, és volt egy faszkalap, aki egy amerikai kiadó, és kilóra megvette volna a zenekart, ment is volna a lemezszerződés meg minden. Le is gyártottunk ilyen bemutatkozó anyagot, szóval ez az anyag oda készült. Erre az anyagra harapott rá egyébként a Feró is annak idején, meghallotta, és dobott egy hátast. Később mondta is, hogy biztos kibaszásból valami amerikai zenekar kazettáját adtuk oda neki… Haha! De suttyó volt az emberke, nem küldte el a lemezszerződést, nem lett belőle semmi. Nem tudom, miért nem sikerült neki ez… Igen, angol nyelven volt a demó, váltottunk. Valahogy nem a forintokat akartam számolgatni, hanem a dollárt, haha! De nem jött össze…
Akkor tárgyaljuk ki ezt a bizonyos „Who hasn’t been back” című demót, ha nincs ellenedre! Egyébként kire és mire kell asszociálnunk a demó címének kapcsán? Kik azok, akik nem jöttek vissza? Valami háborús téma netán?
Ez a cím egy szobornak a neve. Ez egy háborús szobor, Jeruzsálemben van, és a sok zsidónak állít emléket, aki meghalt annak idején. De nem is ez volt a lényeg. Nekem személyesen arról szól, hogy „nem tér vissza”, senki nem tér vissza az út végéről, tehát lejár a mandátum, csaó, nem térhetsz vissza. Meg az is benne van, hogy a zenekarban nagyon sok ember megfordult 15 éve. De pl. a Rotor még csinálja amit csinál (hogy egy későbbi kérdésre utaljak). De a többiek hol vannak? Nem térnek vissza. Lemaradtak a bábzenészek. Zenél amíg zenél, amíg van benne lóvé, amig tesz bele valaki pénzt, addig lökik, addig húzzák, aztán abbamarad. Szóval a „Who hasn’t been back” egy kis fricska, mi zenélünk helyettük is…
Ennek a demónak az utolsó száma egy Modern Talking szám, a „You’re my heart, you’re my soul” metalizált feldolgozása. Hogy jutott eszetekbe ez az őrület?
Lehet, hogy baromság, de nekem annak idején tetszett ez a Modern Talking dal. Meghallgatok én pop-os dolgokat is, nem vagyok begyepesedett. Hallgattam én is, anyám, szülők is otthon, hát megnéztük, hogy szólal meg ilyen dzsuvával, és jól is sikerült.
Említést tettünk a „Slashing victory” c. albumotokról, az „Életre ítélve” c. demóról, az „Who hasn’t been back” c. demóról és egy válogatás lemezes szereplésről. Volt még más felvételetek is? Bemutatnád ezeket is?
Nagyjából képben vagy, de volt még egy demó, ez az „Everything for nothing”, „Mindent a semmiért” című. Meg volt még vagy 2-3 elbaszott terv, demó-féle. Szóval én egy termékeny fazon vagyok. De én is ezeket jegyzem jobbára csak, amiket Te is mondtál. Ezekkel komplett az Atomic.
Ha jól emlékszem, akkor az Atomic-nak annak idején meggyűlt a baja a Vatikánnal. Mi volt a konkrét kiváltó ok? Amúgy honnan a francból szereztek tudomást ott Rómában a számukra nem túl üdvös tevékenységetekről?
Hát igen, na ez egy igazi baromság volt. Mondtunk annak idején mindent, hogy már köröznek minket, stb. Na, igen, ha az ember baromságot beszél, akkor mindenki beveszi a maszlagot. (Hát akkor jól bevettük a maszlagot! Annak idején még a Metal Hammer-nek is ezt nyilatkozta a csapat.)
Egyébként mindig is meg akartam kérdezni: Mivel járt ez az egyházi ellenkampány? És benneteket miért érdekelt annyira ez a marhaság, hogy még nevet is változtattatok ez ügyben?
Ááá, nem, nem azért változtattunk nevet. Ez egy sima reklámfogás volt. De még annak sem nevezhető. Baromkodtunk. Egyszer ezt mondtuk, hol meg azt mondtuk. Ez olyan, mint a kormány…
Ha jól emlékszem, a Catheter-el is koncerteztetek és készítettetek demókat. Mennyiben tért el ennek a bandának a zenéje az Atomic-tól? Emlékszem rá, hogy sokan kissé indusztriálisabbnak sorolták be? Igaz ez? Felsorolnád a Catheter összes demójának / felvételének a címét?
Na, ez az Atomic második anyag lett volna, csak Catheter néven kiadva. Teljesen más anyag, tényleg, beton indusztriális, sampleres, kemény. Légkalapács jellegű. De aztán nem lett kiadva különböző okok miatt, összevesztünk olyan dolgokon, hogy nem ment jól a promóció, aztán mi is vergődtünk. Néha elfárad az ember… Úgy voltunk, hogy csinálunk valami mást, de erre nem maradt erő. Én személy szerint belefáradtam abba, hogy végigvergődjek egy olyan kiadást, mint az előző anyaggal. A Catheter-nek csak ez a lemezanyaga volt egyébként.
Ha nem jön közbe ez a vatikáni kavarás, akkor is ebbe az irányba ment volna az Atomic? Vagy a zenei váltás a névváltással adta magát?
Minden csak akkor végleges, ha már kikerül, én azt mondom. Lehet, hogy Atomic néven került volna ki ez a második anyag, lehet, hogy Catheter? Nem tudom… Zenei váltáshoz sem volt köze ennek a kavarásnak. Valami mást akartunk csinálni. Voltak új hatásaink, máshogy akartam kipróbálni bizonyos dolgokat.
Volt az Atomic-nak egy mellékága is, úgy 1992 körül, a Lepillantóküllő. Elég „illusztris” zenészek is voltak benne: Te, azaz az Atomic főnöke, és Jakab Viktor, a budapesti Undertaking ex-basszere volt (amúgy miskolci lakos). Egyébként hogy pattant ki egyáltalán a fejetekből ez a „Mese-Metál” címre keresztelt őrült ötlet?
Csoma Sanyi is zenélt ilyen amatőr bandákban, együtt kezdtük annak idején, a Nightmare nevű formációban. Bebaszva zenéltünk, aztán lesz ami lesz… Na, a „Mese-Metál” az én ötletem volt, mint minden ilyen baromság. A lényege az volt, hogy azért készült az egész, mert tele lett a tököm azzal, hogy az ember elmegy zenélni egy bulira, és beton részeg, sutyerák arcok ugrálnak ott elől, fingja nincs arról, hogy mivel angolul énekeltünk, hogy miről szól ez az egész, a műveltsége amúgy is nuku. És arra született ez az egész, hogy a zene az beton, a szöveg meg bugyutaság, hogy ne szóljon semmiről sem. Zúz, király, fasza, és akkor énekelhetek én akármiről, zsák krumpliról vagy vödör szarról. Olyan mindegy, nem? Ettől függetlenül nekem nagyon tetszett, még Feróval is beszélgettünk, hogy ezzel már jobban jártam volna, mint az Atomic-al, és lehet, hogy volt benne valami.
A banda nevének van valami értelme egyébként? Vagy esetleg valami sztori van vele kapcsolatban?
Elég jó sztorija van. Egy székesfehérvári koncertre utaztunk, vagy még messzebbre, tök részegen. Vagy tizenöten mentünk a vonattal, mindenki tök részeg a szokás szerint. Volt egy ilyen degenerált játékunk, hogy mindenkinek ki kellett találni egy állatnevet vagy ilyesmit magának, és volt egy ember, aki középen volt, egy újságpapírból összetekert „baseball-ütővel”. Egymás nevét kellett mondani, és aki nem tudta a másik nevét, annak a fejére kellett csapni. Ez a játék hót részegen nem könnyű ám. Ilyen nevek voltak, hogy „lepillantó küllő”, „zsibbasztó rája”, „végbél pók”. És ebből marad meg ez az ökörség. De egyébként állítólag van valami hal, ami felpillantó küllő nevű. Nem vagyok horgász, de állítólag van… Innen maradt.
A Lepillantóküllő-nek totál poén szövegvilága volt, de a zenéje viszont profi volt szerintem. Talán ezért is volt az, hogy jól terjedt a project híre, mert Feró pl. elég sokat játszotta a Garázsban, és a rockerek is szívesen másolgatták át egymásnak. Sosem volt vele komoly tervetek? Volt esetleg második demó is?
Hát, igen, Feró király srác volt… Olyan sztorim van még, hogy a demó-ért nem kértünk pénzt, hanem mesekönyvekért cserébe küldtük. Egy fél szobányi mesekönyv jött össze. Több nóta van egyébként, ami elkészült akkor, csak nem vettük fel. Nem is volt idő rá, meg elég volt belőle ennyi. Meg lehet, hogy jó lett volna tölteléknek az Atomic-hoz… De volt ez a jó kis saját műsorunk belőlük. De meg vannak a többi nóták is, így lehet, hogy lesz valami belőlük egyébként. Évek óta vannak arcok, akik mondogatják, hogy miért nem lököm már össze a lemezanyagot. Rendben van, de hát kinek? Csináljak? Azt mondod Te is? De hát kinek csináljak? Magamnak? Magamnak nem csinálom…
Bár a Lepillantóküllö szövegei javarészt óvódás mondókákból álltak, így nincs semmi értelme az elemezgetésnek, de két dalra rákérdeznék: „Kellemes víziót” illetve „Mákgubó”. Lehet, hogy bebeszélem csak, és teljesen ostobaság, de a mákgubó szó mániákus egymás utáni ismételgetése némi drogos jelentéssel bír, nem? A „Kellemes vízió” dal is szól valamiről a maga primitív módján, nem?
Nincs semmi narkós hatása, sokan gondolták bele egyébként, de nincs, simán csak egy jó kis szófordulat. Nem is gondoltam ilyenre. Utólag nekem is elmondták, hogy micsoda nóta lett ez. Pedig nem. De persze, lehet, ha valaki azt akarja, hadd legyen. A „Kellemes víziót”-nál meg az volt, hogy butul az ember, eltunyul, aztán a végén nem marad semmi, csak a rácsos ágy.
Nem titok, hogy ma a szintén legendás miskolci Rotor együttest erősíted gitáron. Ha jól emlékszem, az „Árvaház” volt az első Rotor felvétel, amin már Te magad is szerepelsz. Hogy léptél be a Rotorba? Gondolom, a banda többi tagjával egyetemben Te is 100%-osan magadnak érzed a Rotor-t.
Igen, az „Árvaház” volt az első felvételem a Rotor-al, és valóban 100%-osan magaménak érzem a bandát. Az összes nótát, az összes szöveget az „Árvaház” óta én írom. Úgyhogy amit hallasz, az összes dal, az összes szöveg mind az enyém. Persze a többiek is közösen turkálnak benne, mint a turkálóban, haha! De a lényeg a lényeg: én viszem oda a kupacot, amiben lehet turkálni. És ez jónak tűnik néha. Úgy kerültem ide, hogy épp leállóban voltam, és leszaladtam Janiékhoz egy próbára. Mi nagyon jóban voltunk annak idején is. Mutattak egy régi Rotor számot, én meg mondtam, hogy volna nekem ötletem ehhez a dalhoz, és megmutattam nekik, hogy más oldalról hogyan lehet ezt eljátszani. Nekik nagyon tetszett, én meg váltani akartam zenében és embereket nézve is. Változásra volt szüksége az agyamnak, de jó is tettem.
Mi volt a Rotor-al kapcsolatos legemlékezetesebb élményed?
Ez folyamatos nálam, olyan mint a magömlés, egyszer csak elkap, és sutty, folyamatos jó érzés. Egyébként nem is lennék itt ennyi éve. Meg gondolom, ők is így vannak velem, hiszen akkor nem is zenélnénk együtt. Élmény? Rengeteg jó koncertünk volt hála Istennek, az utóbbi években. Embereknek tartom őket, ez a lényeg benne. Mindenki egy igazán korrekt ember.
Mit gondolsz arról, hogy itt van egy sokat megélt, sokat tapasztalt banda, mint a Rotor, aminek kiváló zenéje van, és lényegében ma is ott tart, mint mondjuk 15 éve?
Hááát, igen, ez a lényeg, elmondtad. Most hülyén hangzik, de örülök neki, hogy még mindig ott tart, mint 15 éve, mert ugyanis létezik, és ez a zenekar létezni fog harminc év múlva is, hacsak másként nem hozza az élet. Itt az emberek tényleg zenészek, nem ilyen fos suttyó társaság, aki bábzenész. Összetetkózza magát, megveszi a hangszert, és elkezd zenélni. Először zenélni kell, megmutatni, hogy mit tud, és esetleg azután az összes körítés. Sajnálom, hogy annak ellenére, hogy kiváló zenészek vannak benne, tartunk, ahol tartunk. Jobb a zenénk, sokkal jobbak a nóták, szeretjük, amit csinálunk. És mindenki nyalja ki mindenki, aki nem így gondolja, mert ez a zenekar működik! És működni is fog, ha rajtam múlik. De remélem, nem csak rajtam múlik. Amúgy inkább ez a köcsög fasszopó mocsok zenei ipar tart ott, ahol 15 éve is tartott. Csak még suttyób, még köcsögebb menedzserek, parasztok jelentkeztek azóta is. Még nehezebb minden, még jobban osztják a lapot. Mondják: „Még most sem tudsz bekerülni”, és faszt sem ér senkinek, hogy ez egy jó zenekar és 15 éve megy. Semmit nem ér ez senkinek! „Tapossuk el”, ez a lényeg. Szóval örülök neki, hogy ott vagyunk, mint 15 éve, mert legalább élünk, és Te is tudsz róla, mások is tudnak róla, igaz, nem annyian, mint amennyinek kellene, de reméljük, egyszer majd fognak tudni rólunk többen.
A Rotor mellett van egy svájci együttesed is, a „Jesus and the Guru”. Milyen zenét játszik ez a csapat? Van már lemezetek? Van valami köze ennek a kapcsolatodnak az Undertone Records-os svájci kapcsolathoz?
Ez egy háromtagú banda, itt is gitározom, dalszerző vagyok. Van egy énekesünk és egy sampleres csákó, aki egyébként kapcsolatban áll a svájci Undertone Reords-os emberkével. Ennek a formációnak több neve is van, pl. cyber-rock, most éppen army-rock vagyunk. Ez egy üzleti vállalkozás, ott kicsit okosabban az emberek, mint itthon. Ott pénzt akarnak az emberek csinálni, nem csak zenélni. Van lemezünk, három éve jelent meg. Az új lemez idén decemberben jelenik meg, az nagyon beton lesz. Az első sem volt valami szar. Gondok voltak a kiadóval, a promótálás nem olyan volt, mint kellett volna. De most új kiadóval próbálkozunk, új a stílus is.
Mennyire a Tiéd ez a „Jesus and the Guru”? A Rotor honlapján egy ideig kint volt egy mondat, miszerint a szíved a Rotor-é, a svájci együttest csak hobbizásból csinálod.
Ez épp olyan zenekarom, mint a Rotor. Semmi különbséget nem teszek a kettő között, épp úgy a szívem ezé is és azé is. Nem üti az egyik a másikat, hála Istennek megfér mindkettő egymás mellett.
Gondolom, van rendes polgári munkád is. Hogy jut idő ilyen aktív zenészkedésre a munka mellett. Gondolom, nem örülnek a főnökeid, amikor 1-2 hétre kiruccansz Svájcba…
Lehetne polgári munkám, de nincsen. Hehe! Ha lesz, majd szólok. Haha! Személyi bankár vagyok, a saját dolgaimat ügyelem. Ma ez úgy is nagyon divatos, hogy beosztom az időmet.
Tartod a kapcsolatot még a régi Atomic-os társakkal? Mivel foglalkoznak ők?
Tartom még a kapcsolatot, de nem vagyunk egy hullámhosszon, mindenki mást csinál. Igazából a dobossal vagyok még jó kapcsoltban. Vele többször találkozok, beszélek, néha zenélgetünk is. Deni, a másik gitáros, ő is megvan néha, összejárunk. Mindenki mást csinál, mindenki benne van a darálóban, teper, kavar, már nem az, ami régen volt, hogy lengetem a faszom, anyám meg ad két krumplit meg egy ötvenest, amiből elmegyek a koncertre. De már nincsenek is közös témáink.
Köszönöm ezt a lehetőséget, remélem, hogy nem untattalak nagyon. Zárd le a beszélgetést úgy, ahogy Te akarod!
Abszolút nem untattál, én kérek elnézést, hogy ilye sok időbe telt ezt az egészet összehozni, de nem igazán szeretek ezekről a dolgokról mindig beszélni. Nem tudom, hogy hány embert érdekel ez, de mégis, akkor örültem. És végszóként pedig: „Tépj szét minden láncot, mi benned él!”
Vikidál Gyula (2006 július)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
