Úgy gondolom, hogy nekünk, a régi metal rajongóinak, a korai amatőr hangzású zenekarok sokkal többet jelentenek zeneileg, mint a mai bandák. Szép és jó a professzionalizmus és a polírozottság, mi már csak ezt a behangolatlan és kezdetleges, poros hangzású zenét szeretjük… Ebben a hitemben az is megerősít, hogy ha felelevenítenem az érzést, amikor pl. pár hete a Fantom együttes régi dobosával buliztam együtt egy fesztiválon… Még a „rendkívül profi” friss fellépő bandákra sem figyeltem oda, annyira jól esett a találkozás! Másrészt viszont be kellene mindenkinek látnia, hogy ezek a korai együttesek, így az Angel Reaper is, ugyanúgy a magyar metal-történelem kimagasló jelentőségű és munkásságú együttesei közé tartoznak, mint mondjuk a Pokolgép, még akkor is, ha épp „semmire” sem vitték. Ilyen okok miatt a „nosztalgiázás” velük kapcsolatban tökéletesen indokolt.
Azon fiatalabb olvasó barátaink, akik objektív okokból még nem ismerhetik a magyar metal-történelem minden apróbb, de igen fontos (!!!) részletét (maximum csak a manapság újra reneszánszát élő Tormentor együttesig jutottak el), bizonyára fognak találni pár érdekességet ezekben a sorokban, és nem csak az együttest, hanem sokkal inkább a korszakot illetőleg, és talán kedvük támad megismerkedni a banda muzsikájával is. Mindenkinek figyelmébe ajánlom ezt az együttest, és remélem, hogy az Angel Reaper megismerése által többetekben igény nyílik több magyar ős-banda utáni búvárkodáshoz. Jó olvasást, a keresgetéshez jó munkát és kitartást!
Bár már korábban megtetted nekem egy e-mail-ben, légy szíves az interjú kedvéért is foglald össze röviden az Angel Reaper történetét és annak feloszlása utáni levezető hobby-projecteket is sorold fel.
Az Angel Reaper együttesről egy pár szót: 1987-ben alakultunk, amit még hangszerrel való ismerkedésnek nevezném (ezt a demo1 felvételén is igencsak ki lehet hallani). Az alapító tagok: Szeghalmi Tibor - basszus gitár; Gyurkó Zsolt - dob; Kovács Zsolt - gitár; Czakó József - ének, Szabó Gyula - gitár. Amúgy Egerben alapítottuk az együttest, ha úgy vesszük, ugyanis hárman az együttesből (Czakó József; Szeghalmi Tibor, és jómagam) a GMSZ-be (Eger városának műszaki és informatikai középfokú szakképző intézete.) jártunk iskolába, (1988-ban érettségiztünk), és ott pattant ki az ötlet. Ezután még a honvédség "segítette" az együttes menetelését, mivel hárman bevonultak katonának közülünk. Honvédségi kötelezettségek után alakult meg az ismert Angel Reaper, akinek a tagjait név szerint leírtad (annyi kiegészítés, hogy Mezei István volt a basszus gitáros és Nagy István a dobos). Elég sokat koncerteztünk, a Detonátor, Beyond, valamit a Tormentor együttesekkel bejártuk a környéket (Mezőkövesd; Füzesabony; Debrecen; Kazincbarcika, stb). Sajnos megint egy rövidzár az együttes életében, amikor a dobosunk megunva a kemény zenét lakodalmi zenekarhoz igazolt, egyik gitárosunk megházasodott és kilépett, valamit a honvédség ismét megállított minket. A honvédség után álltunk ismét össze: Szeghalmi Tibor - basszus gitár; Bíró Gábor - gitár; Szabó Gyula - gitár, ének, és a szintén szétesett Detonátor zenekarból Dudás István - dob. Szerencsére ötletekben és elszántságban nem volt hiány, így szűk két év leforgása alatt sikerült összecsiszolódnunk, aminek az eredménye az Exhumált világ. A kezdeti lelkesedés hamar lelankadt, amikor azt tapasztaltuk, hogy zenénket, ha a közönség értékeli is, hazánkban e stílussal nem sok babér teremhet nekünk. Így a legnagyobb bánatomra, megint a falra akasztottam a gitáromat. A volt tagokkal mindezek ellenére viszonylag sűrűn tartjuk a kapcsolatot, a két igazi barát ( Szeghalmi "Szocsó" Tibor és én) pedig a Tiszai horgászatban találta meg új hobbiját. A Végzet utolér demó számainak szövegét Bíró Gábor írta, egy-két szám szövegét viszont magaménak tekinthetem. Az Exhumált világ demó szövegeinek túlnyomó részét Szeghalmi Tibi írta, itt három számot (Exhumált világ; Élve eltemetve és Kéj birodalma) tudok kiragadni, amit Bíró Gáborral együtt szereztünk. A zenei anyag alapjai Bíró Gábor nevéhez fűződnek, amit mi ötleteinkkel igyekeztünk színesebbé varázsolni. (Gyula nem tett említést az Angel Reaper együttes felbomlása után alakult levezető jellegű projectekről, így én megteszem ezt pár szóban: 1992-ben alakult a Herma Florida együttes, mely az Angel Reaper utolsó felállásából három főt – Szabó Gyula, Bíró Gábor, Szeghalmi Tibor – is magába foglalt. A Herma Floridának két demója volt, az egyik 1992-ben a másik 1994-ben. A másik együttes a Don Díno, mely két régi Angel Reaper tagot – Bíró Gábor, Szeghalmi Tibor – számlál, és 1998-ban készítettek egy demót. A Herma Florida dögös metal-t, a Don Díno country / western rock-ot játszott.)
Van köze a banda névválasztásának a Sodom énekeséhez?
Úgy látom a magyar zenekarokon kívül a külföldi zenekarok sem ismeretlenek számodra. A kérdésedre válaszolva, az első dobosunk (Gyurkó Zsolt) úgynevezett Sodomista volt, az ő ötletének köszönhető a névválasztás, ami mindegyikünknek tetszett. Viszont ha az emlékeim nem csalnak, a Sodom énekesének neve Angelripper volt.
Milyen szívvel emlékszel most vissza a régi időkre? Jól esik Neked ez a kis nosztalgiázás?
Nem hittem volna, hogy a régi zenekarral kapcsolatban lesznek még ilyen kellemes élmények (ami neked köszönhető!). Jól esik egy kis nosztalgiázás, örömmel hallgattam meg újra a régi felvételeket és így visszamenőleg jóleső érzés fogott el a számok újraelevenítése nyomán.
Az együttest, mint látjuk, 1987-ben, 18 évesen alapítottátok. Mennyire volt akkor fogalmatok arról, hogy mi is az a műfaj egyáltalán, amit játszotok? Voltak példaképeitek?
Tisztában voltunk a Metal zene dallamvilágával, viszont hogy pontosan milyen stílust kövessünk, az önmagától jött, nem határoztuk meg, hogy melyik zenei stílushoz szeretnénk közel állni. Ami fontos volt, és a stílusunk kialakításához vezetett, az a nézet, hogy minden zenekartag magáénak érezhesse, amit játszani akarunk. Szerencsére mindenki élvezte az ütemes, gyors és dallamos ritmusokat, ami megkönnyítette az összecsiszolódás nehézségeit.
A klasszikus és zseniális „Végzet utolér” demó előtt volt még egy háromszámos előzetes felvételetek (ez bónuszként felkerült a „Végzet utolér” CD-R-re). Ha jól emlékszem, ezt a felvételt is beküldtétek annak idején a magyarországi metal szaksajtónak. Mesélnél ennek a felvételnek a fogadtatásáról? Hogyan reagáltatok arra a kritikára?
Amint írtam az első kérdésedre válaszolva, tényleg elég kezdetleges volt akkoriban a felvétel, így talán az volt a beküldésnek a jelentősége, hogy ismerjenek meg egy új zenekart a metál hasábjain belül. De ha ezt a kérdést a beküldés időpontjában kérdezte volna meg valaki, valószínűleg más, magabiztosabb választ kapott volna… Tény, hogy akkoriban (’87-’88) annyira ’szegényes világ volt’, hogy a rockerek ki voltak éhezve a koncertekre, így elég volt egy kis összejövetelt szervezni, megfűszerezve dögös metál hangzással és az eredmény hihetetlen volt. Annyira örültek az emberek ezeknek a koncerteknek, hogy képesek voltak minket érzéseikben olyan szintre emelni, ami nem volt reális még akkor sem, ha esetleg valahol nem is a zenénket értékelték, hanem azt hogy van pár fiatal vagány srác, akik által egy kicsit közelebb kerülhetnek ahhoz a zenei kultúrához, ami már fejlettebb országokban javában élte világát. A kérdésed második részére válaszolva, szerintem a Metallica Hungarica kritika önmagáért beszél.
Miként fogadták a „Végzet utolér” demót a szakmában? (Később még lesz egy kérdés, hogy mit szólsz a mai pozitív fogadtatáshoz.)
A szakmában szerintem semlegesen fogadták. Mindenki el volt foglalva a saját zenéjével, s talán a mi demónk nem igazán ’illett bele a képbe’. Viszont a közönségtől (akinek nem lehet meghálálni a rengeteg szeretetet, amit kaptunk) már akkor is nagyon pozitív visszajelzés kaptunk, így a demó felvételt számos érdeklődőnek elküldtem, ahonnan a visszajelzés szintén kedvező volt.
1989-ben elkészítettétek a magyar metal történelem egyik legzseniálisabb felvételét. Bár a szerzemények valóban egyedülállóak, mégis vannak rajta hibák. Behangolatlan gitárok, stb. Kommentálnád ezt, illetve mesélnél a felvétel körülményeiről?
Köszönöm ezt a rendkívül nagyra becsült jelzőt, de ezt enyhén túlzásnak érzem (Túl szerény vagy Gyuszi, ugyanis számos külföldi terjesztő visszajelzése alapján is mondhatom: páratlan ez a felvétel). A profizmus távol állt tőlünk hangszerkezelésben akkoriban. A behangolatlan gitárok, ami miatt a mai napig fáj a fejem, a hirtelen adódott felvétel lehetősége miatti kapkodás végeredménye. Igaz, a számok elkészítése már inkább profibb, gondolom a zseniális felvételnél te is inkább erre gondolsz, hehehe. Főként a gitárosunknak Bíró „Dínó” Gábornak az alapötletei alapján készültek, akinek véleményem szerint rengeteg kiváló ötlete van a mai napig, hiszen még most is koptatja gitárja húrjait a Don Dínó western stílusú dalokat játszó zenekarában.
Nem egy emberről tudok, beleértve magam is, akire ez a „Végzet utolér” demo nagy hatással volt, sőt van aki metal zenei értelemben ezen nőtt fel. Sőt, szerintem országunk ezen részében szinte minden metálosnak megvolt anno a kazetta. Mit szólsz ezekhez?
Nagyon boldog vagyok, hogy nem egy embertársamat sikerült ezzel a zenei anyaggal ’megfertőzni’, de az ilyen irányú kérdésekkel csak zavarba hozol. Nagyon nagy megtisztelés ez, hiszen a már akkor is jó néhány, a mi zenekarunkhoz képest profi zenekar küzdött a közönség meghódításért, és akkor még nem is beszéltem a külföldi sztárokról…
Játszunk el egy kicsit a gondolattal: Mit szólnál most, ha egy jó tündér odarepülne hozzád, és azt mondaná, hogy fizet minden költséget, csak épp össze kéne röffenteni a volt tagságot, és korszerű, professzionális körülmények között újra felvenni azt a kiemelkedő kilenc nótát. Belemennél? És milyen lenne egy nosztalgia-stadionkoncert? Hehehehe!
Igen, már eljátszottam én is ezzel a gondolattal, de úgy gondolom(juk), a régi felvételeket nem szabad megbolygatni, azok, ha nem is tökéletesek, úgy van értékük, varázsuk, ahogy elkészültek, így ad szép emléket mindenkinek. Egy stadionkoncert dögös lenne, de nem hiszem, hogy a mai fiatalokat értékelné.
A korabeli számaitok zsenialitását az is adja, hogy már 1989-ben, kb. 10 évvel a trend felbukkanása előtt használtatok nótáitokban büszke nemzeti / pogány dalszövegeket. A ’80-as évek végén ’90-es évek elején felbukkanó nacionalista skinhead együttesek írtak hasonló dalszövegeket, mint az „Ősi dicsőség” vagy a „Magyarok nyilaitól ments meg uram minket”. Az ilyen dalaitok hallgatása közben szinte érezni a nemzeti elkötelezettséget. Mennyire volt ez tudatos akkor és mennyire vállalod fel azokat a dalokat ma?
Ezeket a számokat ma, és persze régen is meghallgatva jó, bizsergő érzés fog el. Érezteti, hogy nem voltunk mindig talpnyalók, mint utána a történelemben többször is. Nagyok voltunk, és szerintem sok magyar ember fantáziáját megmozgatja a nagy magyarság történelme, így az ezekkel a témákkal foglalkozó számok is.
Szerintem, ha végignéznénk a világ zenei termékeit, nem sok dalt találhatunk, ami a spanyol polgárháborúval foglalkozik. A „Condor légió” milyen megfontolásból íródott?
Dínó barátom, mindig is szerette történelmet. Megragadta ez a témakör, és nem hagyta ki megírni róla egy számot.
Dalaitok két csoportba voltak oszthatóak ezen az 1989-es felvételen: nemzeti témájú és okkult szövegű. Mennyire tartod mai fejjel jónak az okkult szövegeiteket, és mit gondolsz ma erről a témáról?
Az okkult téma főként a metál világ egyes stílusaiban volt sajátos véleményem szerint. Úgy éreztük akkoriban, hogy valamilyen szinten mi is ide tartoztunk. Tehát e témavilág csúnyán fogalmazva elkerülhetetlen volt. Mivel a szövegek többségének megírásában nem volt szerepem, inkább semleges maradnék e kérdést illetőleg.
Az Angel Reaper második demóját „Exhumált világ” címen vettétek fel 1992-ben. Erről eltűntek a nemzeti tartalmú dalszövegek. Miért? Talán nem illettek a durvább és sötétebb zenéhez ezek a szövegek? Az „Exhumált világ” felvételen zeneileg és énekhangilag nagyon durván bekeményítettetek. Mi volt ez a még vadabb zenei határok keresésnek az oka?
Fején találtad a szöget. Csak nem ács a foglalkozásod? Hehehe. Komolyra fordítva a szót. A honvédség után, új taggal frissült az együttes (Dudás István), aki azelőtt a Detonátor együttes dobosa volt. A Detonátor feloszlása után egy ideig pihent a srác, ami azt eredményezte, hogy töménytelen mértékű ötletekkel ajándékozott meg minket, és be kell vallani, tetszett nekünk. Úgy gondoltuk, egy kis bekeményítés még jobban fog feküdni a zenekarnak, így belevágtunk a halál zene irdatlan világába.
Azt a 1992-es felvételt nem igazán terjesztettétek annak idején. Miért?
A mi „új” stratégiánk szerint, amennyiben sikerül megnyerni a közönség rokonszenvét, akkor van értelme terjeszteni egy albumot. És ha nem haragszol, egy kis kitéréssel válaszolnék erre a kérdésre. A felvétel után közvetlenül kaptunk egy meghívást Szlovákiába, aminek pozitív és sajnos negatív jelzése is volt. A közönség rendkívül szimpatikus volt, lehetett érezni, hogy ott nagyon pezseg a Death Metal stílus. Magyarországi fellépéseinken viszont már nem éreztük azt a lelkesedést a zenénk iránt, amit külföldön, és a hazai régebbi koncertjeink során, amit mi negatív jelzésként éltünk meg. Talán a Végzet utolér demó sikere után hasonló fogadtatásra számítottunk az új demó bemutatásánál is. Ez nem azt jelenti, hogy nem tetszett a zenénk, inkább úgy fogalmaznék, a keményebb stílus iránti rajongók tábora szembetűnően csökkent. Ez játszhatott közre abban, hogy a demónk nem jutott el újságokhoz.
Az együttest saját elmesélésed szerint azért oszlattátok fel, mert habár voltak koncertjeitek, demóitok, jó volt a közönség reakciója, sőt a zene egyenesen kiváló volt, mégis ki szerettetek volna jobban törni, de ez nem sikerült. Mi volt az, amit elvártatok volna az Angel Reaper-től, ha minden úgy megy, ahogy azt legszívesebben elképzeltétek volna?
Az elképzelésünk szerint még több koncerten szerettünk volna bizonyítani, és vártuk a „királyfit a fehér lóval”. De úgy alakult, hogy nem állt senki olyan befolyásos személy mellénk – hívhatjuk szponzornak is - aki segített volna megvalósítani az álmunkat, hogy berobbanjunk a köztudatba, mint olyan zenekar, akivel igenis számolni kell. Szerettünk volna híresebbek lenni, műsoros kazikat kiadni stb. De azt hiszem, a legtöbb amatőr zenekarnak ez az álma.
A kommunista rendszer felbomlása után gombamód megszaporodtak a kisebb független lemezkiadók, a kazettagyárak nyitva álltak, és nem csak MHV-s zenék előtt, sőt igen sok felvétel szerzői kiadásban látott napvilágot. Ti nem gondoltatok annak idején arra, hogy esetleg saját magatok hozzatok ki önerőből egy albumot?
A pénzhiány miatt nem lett volna lehetőségünk önerőből albumot kiadni, de nem is hiszem, hogy lett volna értelme.
Kicsit provokatív leszek. Habár nekem jobban tetszett / tetszik az Angel Reaper mint a Tormentor, mégis ők sokkal többre vitték, underground szinten világsztárok, pedig a két csapat muzsikája igen hasonló volt. Mi lehet annak az oka, hogy ők jobban érvényesültek? Esetleg a két dudás és a csárda esete forog fenn, vagy a tipikus vidék-főváros ellentét?
A Detonátor zenekaron keresztül ismertük meg a Tormentor együttest. Véleményem szerint kiemelkedőbb zenekar volt akkoriban a Tormentor. Versengésről abszolút nem beszélhetünk. Az egyik a főváros miatt, ahol jobban lehetett érvényesülni, máskülönben régebb idő óta zenéltek együtt, ezáltal profibbak voltak hangszerkezelésben és a produkcióban is előttünk álltak.
Az „Apokalipszis lovasai” című dalotok nagyon hasonlít a Tormentor „Tormentor I.” című dalához a klasszikus 1988-as „Anno Domini” felvételről. A ti dalotok szólója kifejezetten megegyezik a nevezett Tormentor dal szólójával, de az egész nóta nagyon emlékeztet a pesti banda számára. Ez gondolom nem véletlen…
Hidd el teljesen véletlen a két dal hasonlósága. Mikor írtuk a számot, nem is hallottunk még Tormentor felvételeket. Utána is csak koncerten sikerült élvezni a zenéjüket, felvételem akkor sem volt, és sajnos a mai napig nincs tőlük.
2002-ben, több mint egy évtizeddel elkészülte után végre egy szélesebb kör élvezheti a klasszikus „Végzet utolér”-t. Mivel én vagyok a kiadója ennek a CD-R-nek, azt hiszem, joggal kérdezem meg, hogy hogyan fogadtad magát a megjelenés tényét?
Haragudtam rád, mert ilyen sokat késtél! Hahaha! Természetesen nagyon örültem neki, hogy van olyan ember, aki feleleveníti a régi idők zenéit, köztük a miénket is.
Nem mindenki tudja, ezért elmesélem, hogy mivel nem volt egyszerű felkutatnom benneteket ennyi sok év távlatából, így picit hamarabb jött létre a CD-R kiadása, mint az engedélyed megszerzése. Nem volt számodra zavaró az, hogy eltelt egy-két hónap? Csak azért kérdezem meg ezt, ill. azért hozakodom elő ezzel a problémával, mert elterjedt, hogy ez az egész Angel Reaper kiadás egy csalás, és feketén, kalózban megy. Jó lenne letisztázni a dolgot, hogy mindenki tisztán lásson.
Nem tudom, ki feltételez ilyesmit, nem milliós dologról van szó (ha igen, akkor osztozunk – hahaha), hogy csalásról beszéljenek. De ha már ez szóba került, vedd úgy, hogy már a kiadás előtt engedélyt kaptál a zenekartól, és megint csak azt tudnám mondani, mint az előző kérdésben válaszoltam.
Mit szólsz a „Végzet utolér” CD-R igen szegényes kiviteléhez?
Nincs vele semmi probléma, nem a borító határozza meg a benne rejlő zenei értéket.
Mit szólsz az „Exhumált világ” borítójához? Szerintem nagyon morbid lett…
Eléggé találó. Csak gratulálni tudok hozzá!
Olvastam egy interjút Csihar Attilával, és azt mesélte, hogy annak idején a Tormentor együttes hazai szakmai fogadtatása kifejezetten negatív volt. Mindenki azt mondta, hogy „Ilyet nem lehet csinálni” stb. Volt hasonló megnyilvánulás a Ti irányotokban is?
Mivel nehezen emészthető a zenei stílus, természetesen az emberek nagyobb százaléka nem fogadta kitörő lelkesedéssel az ilyen típusú próbálkozásokat, és elég nehéz volt komolyabb elismerést szerezni. De nem szabad elfelejteni azt sem hogy a kisebbség, tehát a rockerek többsége örült az „őrültebb” stílusnak is. Sajnos akkoriban igencsak kérész életű volt a Thrash, Speed, Black zenei stílus idehaza. Egy dolog, aminek nagyon örülök: akkor éltem a fiatal koromat, amikor ezek a stílusok még a korukat élték Magyarországon.
Ha nem túl méltatlan, akkor elmesélnéd, hogy mi a véleményed a mai metal zenékről?
Bevallom, nem igazán ismerem az új metal zenét. Ha kedvem támad, inkább a régebbi kedvenceket, Helloweent, Guns N’ Roses vagy Death Metal felvételt hallgatok. Így engedd, meg hogy ne kelljen véleményt formálnom a mostani zenekarokról.
Mit szólsz ahhoz, hogy ma, amikor eltelt majdnem 15 év, szinte csak pozitív kritikák és visszajelzések érik a felvételt minden hibájával együtt?
Azt hiszem, szerénytelenség nélkül állíthatom ezek után, hogy ha 15 év után is pozitív kritikát kapunk, az önmagáért beszél.
Az „Exhumált világ” című demótok CD-R-en történt kiadásának bónusz száma a „Hitler a Messiás” című dal. Ez a szám már nem Angel Reaper, hanem Herma Florida szerzemény (ami az Angel Reaper utáni bandátok volt), mégis az egész stílusa nagyon az Angel Reaper-re emlékeztet.
Megint csak a dal szerzőjének (Dínó) történelmi szeretetéből kiinduló témáról van szó, és nem Hitler éltetéséről. Egy jól megírt szöveghez egy ütemes számot sikerült kreálni, amin már lehet érezni, hogy picit elüt az Angel Reaper-től, de még nem igazán illik az „új” zenekarunkhoz, a Herma Floridához. Ettől függetlenül már inkább az utóbbi zenekarhoz sorolnám. A koncerteken ezzel a számmal sikerült többször is végleg mellénk állítani a közözönséget.
„Demo 1” (1987), „Végzet utolér” (demo 1989), „Exhumált világ” (demo 1992). Maradtak fenn a banda után más felvételek is? Esetleg videó anyag koncertekről?
Egy régi próbatermi felvétel van a mi birtokunkban, ami elég rossz minőségű. Emlékeim szerint volt olyan koncert, amikor valaki felvette a zenénket, de az igazat megvallva akkor nem igazán foglalkoztatott minket, hogy milyenek lehettünk felvételről visszanézve. Ha eljut ahhoz (esetleg azokhoz az interjú) akinek megvan a felvétel, boldoggá tenne, ha hírt adna magáról. Viszont a Herma Floridáról van több koncert felvétel.
Mezőköved, a banda főhadiszállása nem tartozik épp a nagy városok közé, sőt ha nem sértelek meg, akkor kifejezetten a „kis porfészek” kategória, mégis egész jó thrash/black bandák muzsikáltak itt a ’80-as – ’90-es években. Miért volt ez? Volt esetleg másik együttes is városotokban? Milyen volt a színtér nálatok akkoriban?
Akkoriban nagyon egységes volt a haveri társaság. Volt egy közös szórakozóhely Mezőkövesden, amit Mámor büfének hívtak. A ’kövesdi rockerek többsége ezt a helyet látogatta, így elmondhatom, hogy ha a társaság összegyűlt (kb. 70fő) meglehetősen nagy bulikat sikerült összehozni. Gyakran találkoztunk a másik két együttes tagokkal is (Detonátor és az Armageddon zenekar, akinek sajnos nem sikerült komolyabb sikert elérni). Nagyon fontos, hogy egyáltalán nem irigykedtünk egymásra, inkább próbáltunk egymáson segíteni (közös koncertek, kölcsön cuccok, stb.) ami szerintem a sikerek egyik mérföldköve volt.
Milyen volt egy Angel Reaper buli? Valami őrült dolgot kell elképzelnünk, vagy egy átlagos metal koncertet? Mesélnél a banda legjobb koncertjéről?
Nem hiszem, hogy a mi koncertjeink különbek lettek volna bármelyik akkori zenekar fellépésétől. Az mérhetetlenül fontos volt, hogy nem a nézőszám volt a lényeg. Mindegy volt bizonyos szempontból hogy 30, vagy esetleg 300 ember volt a koncerten. Nekünk mindig úgy kellett teljesítenünk, mintha teltházas, fényekben gazdag koncerten kellene bemutatni magunkat. És azt hiszem, már ezt a lelkesedést is sokan értékelték. De azt is be kell vallani, hogy a fellépések után előtérbe került az alkohol, ahol szintén szerettük volna bebizonyítani, hogy ott is mire vagyunk képesek. Haha! Elég sok szép emlékeink vannak, de közülük legkiemelkedőbb talán a Debreceni Ifjúsági Park volt. Már csak azért is, mert azelőtti nap még Balatonon szórakoztunk, majd egy hosszú átvirrasztott éjszaka után félig bódultan ültünk motorra, és indultunk Debrecenbe. Az a szabadság érzés, amit akkor átéltünk, felejthetetlen volt. Mikor megérkeztünk, már szépszámú közönség gyülekezett a koncertre, és megdöbbentő volt hogy megismertek, és autogramot kértek. Amikor mi következtünk és beindult a közönség, akkor tényleg nagynak éreztem magunkat. Ezt a napot soha nem fogom elfelejteni.
Mivel foglakozol a magánéletben, mit csinálnak volt zenésztársaid?
Mindenkit nem szeretnék név szerint felsorolni, remélem ezért volt zenésztársaim nem fognak megharagudni. Először magamról, ha már a kérdésedben engem hoztál előre. Megházasodtam, van két fiam, Roland 7, és Richárd 5 éves. Mezőkövesden telepedtem le, és a várostól nem messzire, a bükkábrányi bányában dolgozom egy csoport vezetőjeként, ahol szállító szalagok (gumi hevederek) karbantartásával foglalkozom. Legtöbbünk megházasodott. Szocsó, valamint Dínó Budapestre költözött, ők ott telepedtek le és dolgoznak. Mezei István, és Gyurkó Zsolt Mezőkövesden egy vállalatnál helyezkedtek el és a többi fel nem sorolt társam is a városban valamit, a környéken dolgozik.
A lezárás joga a Tiéd!
Azt hiszem, interjún keresztül még nem tettem meg, így most, ha megengeded, szeretném megköszönni a volt zenész társaimnak azt, hogy az életemnek egy részét velük tölthettem, és ezáltal rengeteg örömöt szerezhettünk egymásnak. Azért meg különösen örülök, hogy ha nem is mindenkivel, de többségükkel még most is összefutok, és az „új” hobbimat is az egyik együttes taggal, Szocsóval oszthatom meg. Boldog vagyok, hogy nekem megesett az a szerencse, hogy közönség előtt sikerült olyat produkálni, amit saját magunk hoztunk létre, és ezt még értékelték is. Ha esetleg valaki azon hezitál, hogy megtanuljon-e valamilyen hangszeren játszani, és összehozzon, egy zenekart, neki csak azt tudok mondani: MINDENT BELE, MERT MEGÉRI!
A Tenkes Kapitánya (2003)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
